1956-os Intézet
A kötet nem az 1956-os forradalomról szól közvetlenül, mégis minden sorában erről van szó. Lapról lapra szinte majdnem rekonstruálhatók az események, ha nem is teljességükben, de teljes fontosságukban. Nem az eseményekről szól e könyv – arról született már néhány munka –, hanem arról, ami mögötte volt.
A demokrácia reménye – Magyarország, 1945 címmel az 1956-os Intézet Közalapítvány 2005. június 8-án konferenciát rendezett az 1956-os Intézetben. Tematikus évkönyvünk a tanulmánnyá bővített előadásokat tartalmazza.
Hazánk német megszállása után 1944. március 22-én Horthy Miklós kormányzó, némi habozás és alkudozás után az elvakultan nácibarát és antiszemita Sztójay Dömét, volt berlini követét nevezte ki miniszterelnöknek...
A kötet tiszteletadás az 1956-os forradalom tragikus sorsú miniszterelnöke és a vele együtt, egyazon titkos perben elítéltek emléke előtt, ugyanakkor kísérlet arra, hogy a per politikai hátterét, eljárásjogi koncepcióját és lefolyásának körülményeit a lehető legnagyobb tényszerűséggel az olvasó elé tárja.
A tanulmánykötet az 1956-os fegyveres felkelés budai központjának eseményeit, az ellenállás résztvevőinek tevékenységét, sorsát tárgyalja.
Már közhelyként ismert tény, hogy a XIII. kerület lakossága és munkássága kevéssé vette ki részét az 1956-os forradalom eseményeiből. Ugyanakkor az Újlipótváros értelmiségi csoportjai és az angyalföldi munkásság nagy tömegei is lelkesen üdvözölték a forradalom kitörését.
A könyvet bárki haszonnal forgathatja: magyarul ezt a témát így még eddig nem dolgozták fel, annál is inkább, mert a nyugati és a szovjet archívumok csak nemrégiben nyíltak meg a kutatók előtt.
Erich Lessing neve – mára – összekapcsolódott az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal. A forradalom napjaiban rengeteg fotó készült, és járta be a világsajtót, köztük több mint tucatnyi külföldi fotóriporter tudósított az 56-os eseményekről, de talán egyiküknek sem sikerült annyira a vasfüggöny mögötti országok helyzetét, társadalmi mozgásait, változásait megértő-megérző, az eseményeket belülről láttató képeket készítene, mint neki.
A szerző érdekes és monumentális leltárat hoz létre, amelyben egyaránt helyet kap a naiv emléktáblától, az egyszerű, feliratos kőtömbtől a sokrétű és igényes műalkotásig számtalan, a forradalmat és a megtorlást idéző, az áldozatokra emlékező munka.
A történeti, művészeti, társadalmi, politikai stb. emlékezet olyan mennyiségű művet hozott létre, amelyet ma igazán még átlátni sem lehet, a feldolgozására pedig feltétlenül hosszabb időre lesz szükség...
Hans Olink könyve az 1956-os magyar forradalom hatásának történetéről szól. Erről a hatástörténetről egyidejűleg is, a forradalmat követő években is elég sok szó esett...
A kötet címében szereplő Indusztria, az ipar és az iparosítás képzelet szülte istennője azt a szinte vallásos hitet szimbolizálja, amely az iparhoz és az iparfejlesztéshez kötődött a modern korban.
E könyv alapanyagát túlnyomórészt írott szövegek alkotják. Néhány ember élettörténetére épül, de nem életrajzok sorozata. Ezeket az embereket egy intézmény, az 1956 és 1989 között Magyarországon, a Kádár-korszakban működő állambiztonsági szolgálat sajátos kapcsolatba hozta egymással.
Évkönyvünk a projekt útkeresését, illetve lehetséges útjait szemlélteti. Az első részben két ország (a Szovjetunió és Románia) posztsztálini korszakáról szóló áttekintés és két, a kádárizmusra jellemző fogalom alakulástörténete található. A második rész első közelítésekből áll – látható a politika névadója, ahogyan éppen külpolitikát csinál (1968-ban), de névtelen, sőt álnevek mögé húzódó alkalmazottai is, ahogyan éppen a külső ellenséget igyekeznek semlegesíteni.
A kötet nemcsak Litván György legfontosabb politikai írásait teszi hozzáférhetővé, hanem azokat a rövidebb történeti fejtegetéseit is, amelyek szorosan kapcsolódnak a jelenkor valamilyen politikai problémájához.
Eörsi László és Filep Tibor történészek emlékkönyve az 56-os Corvin közi felkelők első parancsnokának tiszteletére jelent meg.
Az 1956-os forradalom leverése után a Nyugatra menekült magyar diákok több mint tíz éven át tartották fenn az 1957 tavaszán alapított szervezetüket, a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetségét, melynek az évtizedfordulón, 1960-ban nyolcezer tagja volt (összehasonlításként: a magyar felsőoktatásban ekkor 28 ezer diák tanult).