A keresztény misztikus hagyomány gyökerei

„Ha visszahelyezzük jogaiba a misztika patrisztikus fogalmát, akkor azt is újra kell gondolnunk, hogy mi történik, ha elkötelezzük magunkat annak, hogy Isten kegyelme átalakítson minket: azaz átalakuljunk vagy visszaformálódjunk Isten képmására – „átistenüljünk”, ahogyan az egyházatyák mondták. Könyvemben rámutattam, hogy az egyházatyák szerint ez az átalakulási folyamat kétségkívül újraformálja az egyént, de nem egyéni utat jelent, hanem azt, hogy emberségünk megújul Krisztusban – az egyházi és a szentségi dimenzió szervesen hozzátartozik a misztikához, és nem állítható szembe vele. Ebben az értelemben a misztika nem ezoterikus valóság, hanem példát mutat másoknak, s a misztikusok nem elmenekülni próbálnak a testtől, hanem beleágyazódnak (hogy ne mondjam: beletestesülnek) a valóságba, nem istentapasztalatokra törekednek, hanem arra, hogy radikálisan megnyíljanak Istennek.”

(Részlet az Utószóból)

Írta: Andrew Louth (a patrisztikus és bizánci tanulmányok emeritus professzora az angliai Durham Egyetemen)

Fordította: Görföl Tibor