A konzervatív kortárs

Az irodalomtörténésznek indult Angyal Dávid a 19. század végének s a 20. század első felének egyik leghíresebb, a legnemesebb értelemben vett konzervatív hagyományokat követő historikusa volt. Már fiatalon írott Thököly-életrajzával, amely mindmáig az egyik legkiválóbb magyar biográfia, bekerült az értelmiségi köztudatba, Gyulai Pál Budapesti Szemléjének állandó szerzőjeként pedig még ismertebbé vált. Nevelőként, könyvtárosként, középiskolai, majd egyetemi tanárként dolgozott, rövid ideig Habsburg Ottó történelem tanára, 1930-tól 1935-ig pedig a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója volt. Rendkívül széles látókörű professzorként az Árpád-kortól a 20. század elejéig hirdetett órákat magyar, illetve egyetemes történelemből. Komoly forrásismeretét számos hazai és külföldi levéltár anyagának kutatásával állandóan bővítette: ezt tanúsítják Bethlen Gáborról, Rákócziról, Széchenyiről, a fiatal Ferenc Józsefről, a 19. század közepének hírlapirodalmáról, Deákról vagy éppen Tisza Istvánról szóló alapvető tanulmányai és kötetei, amelyekben mindig európai összehasonlításban mutatta be a 16. és 20. század közötti időszakra összpontosítva a magyar történelem fejlődését. Érdekes kordokumentumok a közvetlenül a halála előtt írt emlékezései és naplójegyzetei. Bár szinte teljesen megfeledkeztünk róla, a legnagyobbak között van a helye. Ezt igyekszik bizonyítani ez a tanulmánygyűjtemény is.

Argumentum Kiadó, 2009.

Írta: Fenyő István, Habsburg Ottó, Halász Ferenc, Schweitzer Gábor, Ujváry Gábor, R. Várkonyi Ágnes

Szerkesztette: Császtvay Tünde, Halász Ferenc, Ujváry Gábor