A nehezen kezelhető gyermekek (POS)

Ki ne ismerne olyan „anyaszomorító” kis vadócokat, akik rendszeresen kihozzák a sodrukból szüleiket? Akiknek mindig máshol jár az eszük, mint kellene, akik lusták, ügyetlenek, feledékenyek, önfejűek és sértődékenyek – vagy ellenkezőleg: harsányak, izgágák, a rombolásban örömüket lelő garázdák, szereplésvágytól hajtott kis önimádók. Alapvetően másmilyenek, mint a többi „normális” gyerek. A felnőttek pedagógiai csődként élik meg a társaiktól így vagy úgy különböző, intelligens, mégis rendszerint alulteljesítő fiatalok befolyásolására tett jó szándékú kísérleteik kudarcát. Némelyek magukat vádolják tehetetlenségük miatt, mások inkább a „kezelhetetlen” gyereket kiáltják ki bűnösnek. Ha ismernék e másság okát, bizonyára békülékenyebben tűrnék rakoncátlan csemetéjük „viselt dolgait”. Márpedig tény, hogy a családi harmóniát feldúló, iskolai előmenetelt akadályozó magatartási, tanulási, beilleszkedési nehézségeket nem a gyerekbe bújt kisördög, hanem – rendellenes terhesség, szülés során szerzett – enyhe idegrendszeri funkciózavar motiválja. Száz gyerek közül átlagosan öt szenved az úgynevezett POS (Pszichoorganikus Szindróma) félreérthető tüneteitől s következményeitől: a hátrányos megkülönböztetéstől, a stigmatizációtól. Mert a deviáns viselkedés okát nem ismerő szülők, nevelők hagyományosan büntetéssel „kezelik” a csökkent alkalmazkodóképesség kóros megnyilvánulásait, ahelyett, hogy megkülönböztetett figyelemmel, türelemmel és szakértelemmel foglalkoznának a gondjaikra bízott „problémás” gyerekekkel. Akik – tegyük gyorsan hozzá – nem szellemi fogyatékosok, csupán fejlődésük ritmusa tér el az átlagostól.
A POS-gyermekek családi-iskolai nevelésének speciális módozatait és külföldi – főleg svájci – tapasztalatait összegzi az a tanulmánykötet, amely Fredi Ehrat és Felix Mattmüller-Frick szerkesztésében, Huba Judit fordításában A nehezen kezelhető gyermekek (POS) címmel jelent meg magyarul. A szemléletformáló műből a magyar olvasó is képet alkothat e sokféle formában megnyilvánuló személyiségzavarról, amely azonban türelemmel, törődéssel, tanárok és szülők együttműködésével, speciális oktatási formák segítségével garantáltan leküzdhető. Érzékletes és biztató a gyermekorvos, dr. Lislott Ruf-Bechtinger vélekedése a betegség okáról s a helyes módon kezelt POS-gyerekek jövőkilátásairól: „Agyfunkciózavarban szenvedő gyermekek mindig voltak, ez nem divatbetegség. A kortársak leírásaiból tudjuk, hogy pl. Pestalozzi, Churchill (...) is ilyenek voltak. Hogy manapság mégis ilyen sok szó esik erről a szindrómáról, annak oka az, hogy a gyermekekkel szembeni elvárások növekedtek.” Ne feledjük azonban: a tünetcsoportot kiváltó „szervi ok” rendszerint terhesség alatt, szülés közben vagy az első élethetekben bekövetkezett oxigénhiányos állapotok következménye. Ma, amikor az anyák helytelen életmódja és a környezeti ártalmak miatt ugrásszerűen emelkedik a veszélyeztetett terhességek, a koraszülések száma és esélye – félő, hogy jóval több „nehezen kezelhető gyermek” jön a világra, mint eddig. Annál fontosabb tudni, hogyan neveljük őket teljes értékű felnőtté.

Gondolat Kiadó – Kairosz Kiadó, 1997.

Írta: Fredi Ehrat – Felix Mattmüller-Frick

Fordította: Huba Judit

Lektor: Weiss Mária

Kapcsolódó témakör:

ADHD