A romák esélyei Magyarországon

„Az elmúlt évben részt vettem egy közösségfejlesztő tréningen Indiában. Én voltam az egyetlen európai az összejövetelen. A többiek Indiából, Nepálból és Bhutánból érkeztek. Kölcsönösen kíváncsiak voltunk egymásra, így sokat beszélgettünk. Az egyik bhutani résztvevő története különösen elgondolkoztatott. Elmesélte, hogy ő már bizony 12 éves is elmúlt, amikor iskolába kezdett járni. Addig papírt, ceruzát, könyvet sem látott. Szülei, testvérei írástudatlanok. Egy pici faluból származik, 6 órás gyalogútra (Bhutanban gyakorlatilag nincs tömegközlekedés) a legközelebbi településig, ahol már iskola is van. a távoli településről a faluba látogatott tanító azonban meggyőzte szüleit, hogy küldjék el őt iskolába. Ma 32 évesen mérnök és egy vidéki kormányzati hivatalban dolgozik. A tréningen általában egymás mellett ültünk és engem egyszerűen lenyűgözött az intellektusa és intelligenciája. Indiát kivéve még sohasem járt külföldön. Ugyanezeket elmondhatnám egyébként a többiekről is. Tehát, ha egy kisgyerek úgy indul neki az iskolának, hogy nem hozza mára génjeiben is magával a kirekesztettség, másság érzését, ha később sem szembesül az előítéletekkel és elkülönítéssel, kiváló teljesítményre képes még a legnehezebb családi és anyagi háttér ellenére is…
… Esélyegyenlőtlenség, előítéletesség, hátrányos megkülönböztetés, megfosztottság – kulcsszavak, amikor a romák helyzetéről beszélünk. Még mindig jelentős azon honfitársaink száma, akik úgy látják, hogy a romák túl sokat kapnak, keveset tesznek és nem méltók a társadalom segítéségre. Ha a közvélemény meggyőzésében eredményesek akarunk lenni, sokrétű kutatásra és gondos elemző munkára van szükség, hiszen csak így lehet eloszlatni a kétségeket. A kutatás révén következetesen feltárhatók a problémák gyökerei és az alapos elemzés képes megmutatni a kiút lehetséges irányait. Jelen kötet szerzői pontosan ezt teszik. Nagyon alapos és összevető vizsgálatok után, javaslatot tesznek a lehetséges megoldásra, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítására.”

(részlet az előszóból)

Szerkesztette: Babusik Ferenc