A szerencse lánya

Karig Sára nevét sokan ismerik a Népek Meséi sorozatból, Bulgakov-fordításaiból, és talán még az 1947-es választásokkal kapcsolatos szerepéről is hallottak jó néhányan. 1988–89-ben elmesélte fordulatos élettörténetét Bakonyi Évának. Az interjú, s vele az interjúalany most új életre kel: megtudjuk, hogy a bajai úrilányból hogyan lett szociáldemokrata, Radnótiék és a Szent-Györgyi család barátja; hadifoglyok, bujkáló zsidók, árva gyerekek megmentője, utóbb a Világ Igaza; a kék cédulás választások leleplezője, majd hat évig vorkutai fogoly, hazajövetele után pedig évtizedekig az Európa Könyvkiadó szerkesztője, neves műfordító, akinek köszönhetően számos orosz, bolgár és ukrán irodalmi mű szólalt meg magyarul. A szöveget jegyzetekkel, annotált névmutatóval és fényképekkel adjuk közre.

Karig Sára (1914–1999)

1914-ben született Baján háromgyermekes polgári családban, apja tanár, zeneiskolai igazgató. 1926–28-ban a németországi Neuhaus-am-Innben tanult, az angolkisasszonyoknál, majd a szegedi Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumba került; 1932-ben érettségizett. Szegeden kezdte meg egyetemi tanulmányait magyar–német szakon, amit ugyan nem fejezett be, de a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjai és Szent-Györgyi Albert barátsága meghatározók voltak egész életében. Miután az egyetemet félbehagyta, 1934-ben Angliába ment nyelvtanulás céljából; gyereklányként dolgozott, majd mintegy háromévi tartózkodás után, 1937-ben tért haza. Baloldali politikai beállítottsága és Justus Pál barátsága a magyarországi szociáldemokráciához vitte közel; 1943-ban lépett be a pártba. Tisztviselőként talált állást, majd 1944 tavaszától a Svéd Vöröskereszt gyermekosztályára került. Valdemar Langlet és Asta Nilsson munkatársaként zsidó gyerekeket és felnőtteket mentett, hamis iratokat gyártott (ezért 1994-ben a jeruzsálemi Yad Vashem Világ Igaza kitüntetésben részesítette), valamint magyar katonaszökevényeket és angol hadifoglyokat is segített. Az angol hadifoglyok támogatásáért utóbb felajánlották neki az angol állampolgárságot, de nem fogadta el. A háború után a Hazahozatali Kormánybiztosság, majd a British Council munkatársaként dolgozott. Az 1947-es választásokon II. kerületi szociáldemokrata párti választási biztos volt; amint felfedezte, azonnal jelentette a választási csalást a kék cédulákkal. Másnap reggel letartóztatták, a szovjet kémelhárítás baden-bei-wieni központjába került, ahol kimondták száműzetését, majd hónapokig várakozott előbb Neukirchenben a gyűjtőfogházban, utána pedig Lembergben (ma Lviv, Ukrajna), a gyűjtőtáborban. Vorkutára vitték, a sarkkörön túli kényszermunkatáborba, ahol több mint 6 évet töltött. Megtanult oroszul és ukránul; itt írott verseit 1995-ben kötetbe gyűjtötték és Sarkövezet címmel megjelentették barátai és tisztelői. 1954 végén tért haza súlyos betegen; számos operáción esett át, gyógykezelésre szorult. Idehaza angolra és angolból, oroszból fordított szakmunkákat és szépirodalmat; népmesefordításait a Magyar Rádió sugározta, majd az Új Magyar (1957-től Európa) Könyvkiadónál kapott szerkesztői állást. Eközben megtanult bolgárul is. Rehabilitációjára 1957 végén került sor. A következő évtizedekben számos kitüntetést, díjat és emlékérmet (egyebek mellett József Attila-díjat) kapott munkásságáért és közéleti tevékenységéért. Nyugdíjasként, 1974-ben belépett az MSZMP-be. Fontos eseménye volt életének, hogy megismerkedett Károlyi Mihálynéval; barátságuknak köszönhetően Karig Sára aktívan részt vett a Károlyi-házaspár szellemi hagyatékának gondozásában.