Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

A világ Logosz-struktúrája

Paraméterek

Sorozat Aletheia
Szerző Kühlewind, Georg
Cím A világ Logosz-struktúrája
Alcím A nyelv mint a valóság modellje
Kiadó Kláris Kiadó
Kiadás éve 2010
Terjedelem 127 oldal
Formátum A/5, keménytáblás
ISBN 978 963 87309 9 2
Ár:
1.780 Ft

A világ, amely az embert és tudatát is magában foglalja, eredetileg nem a dolgok, hanem a szavak világa: alapjában véve szövegstruktúrája van, és ezért lehetőségünkben áll, hogy úgy olvassuk, mint egy szöveget...

Leírás

A világ, amely az embert és tudatát is magában foglalja, eredetileg nem a dolgok, hanem a szavak világa: alapjában véve szövegstruktúrája van, és ezért lehetőségünkben áll, hogy úgy olvassuk, mint egy szöveget. A figyelmes szemlélő számára a világ a megismerés minden fázisában a szó, a logosz által struktúrált lényiségként jelenik meg. „Világa” csak én-lénynek van, mégpedig csak a szójellegűség, a Logosz által, amely szintén csak én-lény számára létezik. A szó-jellegű játssza a központi szerepet az itt következő vizsgálódásokban, és nem az idea. Az emberi szó, mivel részben megjelenik az érzeti világban, részben rejtetten, a tudat tevékenységeként él, egyaránt szolgálhat az ember és az érzeti világ modelljeként. Ezeknek – akárcsak a szónak – maga az ember adja rejtett részét, értelmét. Az embernek meg kell tanulnia, hogy a magasabb tudatszintek elérésével a világnak és az embernek megfelelő magasabb ideákat éljen át, és ezzel párhuzamosan a természet könyvében való olvasás felé fejlessze tovább észlelőképességét. Dolgok helyett ekkor ismét írásjeleket vagy beszédjeleket észlelhet. Így jut el a teljes vagy igaz valósághoz. A teremtés értelme – a kozmikus teremtő ige rejtett része – az volt, hogy eljuttassa az embert az értésnek eddig a pontjáig. Az új értelem, az új valóság az ő tovább-teremtés révén jön létre. A fogalmak vagy az ideák mindig szolgálják az embert: tárgyainak vagy tudományainak fogalmaiként, kultikus ideákként nevelését, művészi ideákként önnevelését, meditációs ideákként esszenciális jövőjét. Mert a jövőt állandóan újra kell alkotni, most már az embernek – régi bölcsesség ez, amely az indiánok nyelveiben már formát öltött, amelyet az indiánok éltek, és amely lassan, a katasztrófához közelgő fejlődési úton ismét felvillanni látszik. Bárcsak ezt az ősi bölcsességet a – mindig bizalmon alapuló – szó barátságos melegsége a modern tudatba emelné.
 
Fordította: Baltigh Attila 

Tartalom

Előszó
Rövid bevezető
1. A kérdések
2. Az adott
Ráeszmélés a tudatra
Az adott ismeretelméleti vizsgálata
Az adott megismerés-pszichológiai vizsgálata
Az adott tudati funkciók megfigyelése
Elmélkedés a fogalmakról
Az adott és az érzékszervek tevékenysége. Az érzékek kitanítása
3. Az adott első tagolása
Kérdésfeltevés
A készen talált struktúrája
Pedagógia a nyelvben
Az adott első tagolásának módja
4. A valóság nyelve
Az első valóság – az első nyelv
Átmenet a kérdezés felé
A második valóság
A harmadik valóság
5. Az észleleti valóság jellege
A valóságérzet. Megfigyelések
Az emberi érzékek működésmódja
A magasabb ideák sorsa
A természet szójellege
6. Az éntudat keletkezése
7. A magam-érzés
8. Az adottban végbemenő változások
9. A meditáció
10. Az észlelési meditáció
11. Búcsúzó
Jegyzetek