Az 1938-as magyar VB-ezüst

A kötet a magyar labdarúgás mára teljességgel feledésbe merült nagy, sőt talán legnagyobb korszakának állít emléket az 1938-as magyar-olasz VB-döntő kapcsán, rengeteg meglepő tényt, összefüggést felvonultatva, történelmi és társadalmi kontextusba helyezve a történéseket. Mert hihetetlennek hangzik, de igaz: a magyar csapat már 1938-ban, mindössze 16 évvel az Aranycsapat előtt VB-döntőt játszott!
Akkori szemmel nézve ebben nem volt semmi rendkívüli, csak ma, nekünk tűnik annak, ugyanis a világfoci egyik központja Budapesten volt az 1910-es évek közepétől kezdve. (Anglia és Skócia mellé a Bécs-Budapest-Prága trió zárkózott fel elsőnek az európai kontinensen az 1900-as évek elején.) Az 1938-as VB-ezüstérem ennek a nagy korszaknak volt egy látványos, szimbolikus eseménye, betetőzése és egyben lezárása is. Egy kis ízelítő ebből az egészen valószerűtlen, mára teljességgel feledésbe merült világból: ekkoriban volt olyan év, hogy a kétszeres világbajnok Olaszországban a 18 első osztályú csapatból 12-nek volt magyar az edzője! Ezért is volt különösen érdekes az 1938-as VB-döntő, ahol a tanítvány találkozott a mesterrel. Mellesleg ez a VB abból a szempontból is izgalmas volt, hogy már nagyon érződött a majd egy évvel később kitörő második világháború előszele. Mindez csak még érdekesebbé teszi ezt a sok képpel illusztrált, letehetetlen könyvet, amely nem csupán a futballszeretőknek szól.
Az Aranycsapat emlékezete, sőt egyenesen legendája mélyen beépült a magyar köztudatba, a focin jóval túlmutató módon. Az 1945 előtti elképesztően izgalmas, színes és sikeres magyar focivilágról és társadalomról viszont, ahonnan mindez kinőtt, meglepő módon szinte semmit sem tudunk. Egy elsüllyedt, kincsekkel teli, csodálatos kontinens ez − a magyar fociatlantisz. A könyv ezt a nagyszerű világot és annak csodálatos szereplőit mutatja be.

Kanári Könyvek–sorozat

Akadémiai Kiadó, 2018.

Írta: Dénes Tamás – Szegedi Péter