Az almabáltól a labdacéhig

Paraméterek

Sorozat	Helyi hagyományok
Szerző	Herczegh Katalin
Cím	Az almabáltól a labdacéhig
Alcím	A Nagykunság szokásai és játékai általános iskolában
Kiadó	Hagyományok Háza
Kiadás éve	2003
Terjedelem	95 oldal
Formátum	B/5, ragasztókötött
ISBN	963 86324 2 9

Eredeti ár:

2.000 Ft

1.700 Ft

Online kedvezmény: 15%

A sorozat segíti a néptáncot és népi játékot oktatók, az óvodapedagógusok, az általános iskolákban tanítók, a művészeti alapiskolák tanárainak munkáját.
Kívánságlistára teszem

Leírás Tartalom

Leírás

A Hagyományok Háza új kiadványsorozatot indított útjára Helyi hagyományok címmel. A sorozat egyes darabjainak szerzői maguk is a gyakorlatban jártas szakemberek (néptánc oktató, tanító, óvodapedagógus), munkájuk kötődik ahhoz a helyhez, amelynek játékait, táncait a kötetekben közzéteszik. E műveket elsősorban gyakorlati használatra szánjuk, gyerektánc-oktatók, óvónők, tanítók számára, nem pedig tudományos céllal. A szerzők archívumokban, helyi kiadványokban, adatközlőktől gyűjtött anyagukat pedagógiai munkájuk során ki is próbálták, s az így szerzett tapasztalataikat is rögzítik.

A sorozat segíti a néptáncot és népi játékot oktatók, az óvodapedagógusok, az általános iskolákban tanítók, a művészeti alapiskolák tanárainak munkáját.

Részlet a bevezetőből:

„Olyan családba születtem, ahol a szülők, nagyszülők, dédszülők mind fontosnak tartották a gyerekek játék-, ének- és zeneszeretetét. A nagyszülők életéről, szülőföldjéről érdekes keveredés maradt meg bennünk, unokákban. Tudtuk, milyen a kuncsorbai tanyavilág jómódú, szűkszavú, komoly nagypapája, aki napnyugta után a petróleumlámpa mellett elővette hegedűjét, és a nagy kockás dunnák alól még hallgathattunk. Tudtuk, hogy másik nagyapánk – a felvidéki magyar mesterember – maga a huncutság, elevenség. Mindig kész a viccre, ugratásra, csúfolódásra és a szebbnél-szebb tündérmesékre. S ha már „untuk” a meséket, ő saját maga szerzett be Csehszlovákiából és Erdélyből régi meséskönyveket. Tanulta, tanulta, hogy mondhassa. Nagyanyám a maga polgári jó modorával tanított meg bennünket mindenre, amit a lányoknak meg kell tanulni.

... Ami annak idején természetesnek tűnt, ma már kincs. Amikor néhány éve, egy kis kihagyás után újra elkezdtem gyerekekkel foglalkozni, csöndes megdöbbenéssel vettem észre a „kincsek” eltűnését. A körülöttem táncoló, játékot tanulni vágyó gyerekeknek (6-16 évesig) minden új volt. Leporoltam emlékeimet és a könyveket: a Jász-Nagykun-Szolnok megyei játékokat, énekeket kezdtem a foglalkozásokon tanítani. Fontosnak tartom, hogy a szokások, hagyományok fokozatosan épüljenek vissza a mai gyerekek életébe. Így évről-évre tudunk újabbat adni, bővíteni ismereteiket. S remélhetőleg, ha kellőképpen megfertőztük őket, akkor saját gyermekeiknek már tudatosan adják tovább.”

Herczeg Katalin

Hagyományok Háza, 2003.

Írta: Herczeg Katalin

Illusztrálta: Pálóczy Krisztina