Az emberi lét nyomorúságáról
Paraméterek
| Sorozat | Eötvös Klasszikusok |
| Szerző | Segni, Lotario dei (III. Ince pápa) |
| Cím | Az emberi lét nyomorúságáról |
| Kiadó | Eötvös József Könyvkiadó |
| Kiadás éve | 2005 |
| Terjedelem | 73 oldal |
| Formátum | B/5, irkafűzött |
| ISBN | 963 7338 23 3 |
Eredeti ár:
1.205 Ft
1.145 Ft
Online kedvezmény:
5%
|
Húsz olyan népnyelvi (olasz, francia, angol, német) írás ismert, amely idézi III. Ince művét. A legismertebb ezek közül Geoffrey Chaucer munkája, a Canterbury mesék. |
|
|
|
Leírás
III. Ince pápa (1198-1216) írói munkásságának ismertetésekor három művet szokás kiemelni, mindhármat még bíboros korában írta. Az első a 'De miseria humanae conditionis' (Az emberi lét nyomorúságáról), a második a 'De missarum misteriis' (A szentmise misztériumairól), a harmadik pedig a 'De quadripartita specie nuptiarum' (A házasság négyfajta formájáról) című mű. Nem túlzás azt állítani, hogy Ince írói hírnevét legelső műve, a 'De miseria humanae conditionis' című traktátus alapozta meg, amely a középkori contemptus mundi (a világ megvetése)-irodalom legnépszerűbb és legtöbbet olvasott alkotása.
Miért írta meg III. Ince e művet? A prológusban maga a szerző válaszol erre a kérdésre: „ad deprimendam superbiam, que caput est omnium vitiorum”, azaz a kevélység elfojtása végett, amely minden bűn feje. A mű megírására nem személyes csapás vagy szenvedés inspirálta, hanem a világról szerzett tapasztalata.
A traktátus három könyvből áll. Az elsőben az emberi lét kezdetének nyomorúságát mutatja be a születéstől a gyermek- és ifjúkoron át egészen az öregkorig. A második könyv egy lelki tükör, amely a hét főbűn közül négyről beszél részletesen: a fösvénységről, a torkosságról, a bujaságról és a kevélységről. Tulajdonképp tehát csak negatív oldaláról jellemzi az embert. A harmadik könyv nem más, mint a halálról, a pokolról, a pokolbéli kínokról, a kárhozatról, az elkárhozott lelkek szenvedéséről, az utolsó ítéletről szóló elmélkedés. Tipikusan középkori felfogásban esik szó minderről, hasonlóan a középkori túlvilágjárásokhoz. E hasonlat nem véletlen: Dante is ismerte a nagy pápa művét, s hatással volt rá az Isteni Színjáték megírásakor.
Előszeretettel idézték Ince művét mind a latin, mind a népnyelven alkotó szerzők. Jelenlegi ismereteink szerint közel húsz latin nyelvű műben találhatunk idézeteket belőle. Húsz olyan népnyelvi (olasz, francia, angol, német) írás ismert, amely szintén idézi III. Ince művét. A legismertebb ezek közül Geoffrey Chaucer munkája, a Canterbury mesék. A középkori magyar kódexirodalomban is található egy mű (A halálról), amely átvesz egy idézetet Ince pápa traktátusából. A művet a Bod- illetve a Lobkowitz-kódex őrizte meg.
Népszerűségét azonban nemcsak e művek bizonyítják, hanem a traktátus francia, ír, holland, német, olasz és spanyol próza- és versfordításai is; jelenleg 34 fordításról van tudomásunk. A fordítások szinte kivétel nélkül mind a késő középkorból származnak.
Fordította: Lőkös Péter
Kapcsolódó témakör: