Az ősi uráli tárgyragok története és vesszőfutása
Paraméterek
| Sorozat | Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához |
| Szerző | Honti László |
| Cím | Az ősi uráli tárgyragok története és vesszőfutása |
| Alcím | Accusatum et expulsum |
| Kiadó | Tinta Könyvkiadó |
| Kiadás éve | 2022 |
| Terjedelem | 226 oldal |
| Formátum | B/5, ragasztókötött |
| ISBN | 978 963 409 353 4 |
|
Meglehetősen különös nézetek láttak napvilágot az elmúlt évtizedekben az uráli nyelvek jelenlegi és egykori tárgyjelöléséről: némelyek szerint egyes nyelvekben a tárgyat a genitívuszrag jelöli, és így volt a legtávolabbi korokban is, mások viszont – főleg újabban – azzal számolnak, hogy *-m és *-t tárgyrag is volt az alapnyelvben. E könyv szerzője szerint a mai nyelvek vallomása alapján az utóbbi nézet helyes: az uráli alapnyelvben kétféle tárgyrag volt... |
|
|
|
Leírás
Meglehetősen különös nézetek láttak napvilágot az elmúlt évtizedekben az uráli nyelvek jelenlegi és egykori tárgyjelöléséről: némelyek szerint egyes nyelvekben a tárgyat a genitívuszrag jelöli, és így volt a legtávolabbi korokban is, mások viszont – főleg újabban – azzal számolnak, hogy *-m és *-t tárgyrag is volt az alapnyelvben. E könyv szerzője szerint a mai nyelvek vallomása alapján az utóbbi nézet helyes: az uráli alapnyelvben kétféle tárgyrag volt: a *-t az élőlényt, főleg embert jelölő névszókhoz járult, míg az *-m elsősorban a dologi jelentésű főnevek ragja lehetett. A mai nyelvek közül a finnségi, a lapp, a mordvin, a cseremisz és a vogul, valamint a szamojéd csoport több tagja őrizte meg az *-m ragot vagy annak hangtörténeti folytatóját, nincsen viszont hangtörténetileg közvetlenül igazolható képviselője a permi nyelvekben, az osztjákban, a magyarban és a jenyiszejiben; a *-t rag a finnségi nyelvek és az osztják nyelvjárások egy részében, továbbá a magyarban őrződött meg; a *-t tárgyragnak a nyomai alighanem megtalálhatók a vogulban, a jurákban és a szelkupban. Indokolt mindkét tárgyraggal a nyelvcsalád tagjainak közös ősében számolni, lévén természetes jelenség, hogy az alapnyelvi elemek egy része egyes nyelvekből kiveszik. A *-t többesjelet megőrzött uráli nyelvekben azért állhat a többes számú alanyeset nominatívuszi (alanyi) és akkuzatívuszi (tárgyi) funkcióban, mert a többes akkuzatívusz hajdanán tartalmazhatta a *-t többesjelet és az élőt jelentő főneveknél a *-t tárgyragot is, így a „főnév + *-t számjel + *-t tárgyrag” alakban a pleonasztikusnak tűnő t-t szekvencia t-vé egyszerűsödött, és ezáltal homofonná vált a többes nominatívuszi alakkal, ez pedig idővel analógiásan általánosult az egész főnévragozásban; így a *-t magára ölthette e két többes számú kázus funkcióját. Azokban a nyelvekben, amelyekben a *-t többesjelet újabbak váltották föl, a kettős funkció analógiásan átkerült azokra is. Több nyelvben az egymáshoz fonetikalilag közeli *-m akkuzatívusz- és az *-n genitívuszrag egybeesett n-ben, ez egyes nyelvekben a továbbiakban -0‑vá lett, így ezekben a nyelvekben e két kázus szinkretikus esetté vált, amely egyes nyelvekben analógiásan bekerült a személyes névmások paradigmájába. Néha a számjel és az esetrag együttese is egybeolvadt, de az általuk létrehozott mai alakokat a legtávolabbi múltra visszavetíteni nagy hiba lenne. Az egybeesés, a szinkretizmus oka fonetikai és hangtörténeti: mindkét kázus közeli képzéshelyű nazális mássalhangzóból áll, és a két morféma eggyé lett: „Akk -m × Gen -n > -n”.
Tinta Könyvkiadó, 2022.
Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 226.
Írta: Honti László
Lektor: Csepregi Márta
Sorozatszerkesztő: Kiss Gábor
Tartalom
Bevezetés
1. Az ősi számjelek és esetragok
1.1. Az ősi dualisjelek: *-k, *-n
1.2. Az ősi pluralisjelek: *-t, *-i/*-j, *-n, *-k
1.3. A névszók grammatikai eseteinek ősi ragjai
1.3.1. Az ősi akkuzatívuszragok: *-m és *-t
1.3.2. Az ősi genitívuszrag: *-n
2. Az alapnyelvi esetragozás
2.1. Az U/FU alapnyelvi singularisi és nem singularisi esetragozás
2.1.1. A finn(ségi) rejtélyéről
2.1.2. A lapp rejtélyéről
2.1.3. A szamojéd rejtélyéről
2.1.4. Következtetések
3. Finnugor nyelvek
3.1. Finnségi nyelvek
3.1.1. Északi finnségi adatok
3.1.1.1. Az északi finnségi akkuzatívusz
3.1.1.1.1. A finn akkuzatívusz (*-m ~ *-t) megítélésének története
3.1.1.1.2. Az északi finnségi akkuzatívusz (*-m ~ *-t) viszonya a genitívuszhoz (*-n) és a partitívuszhoz (*-ta/*-tä)
3.1.2. Déli finnségi adatok
3.1.2.1. A déli finnségi akkuzatívusz
3.1.2.1.1. Az észt akkuzatívusz
3.1.2.1.1.1. Az észt akkuzatívusz (*-m ~ *-t) megítélésének története
3.1.2.1.1.2. Az észt akkuzatívusz (*-m ~ *-t) viszonya a genitívuszhoz (*-n) és a partitívuszhoz (*-ta/*-tä)
3.1.2.1.1.3. Az észt akkuzatívuszi funkcióhordozók
3.1.2.1.2. A vót akkuzatívusz
3.1.2.1.3. A lív akkuzatívusz-partitívusz
3.1.3. Következtetések
3.2. Lapp nyelvjárások
3.2.1. A főnevek alaktana
3.2.1.1. Nominatívusz-akkuzatívusz-genitívusz
3.2.1.2. Az akkuzatívusz története
3.2.1.3. Partitívusz
3.2.1.4. Többes *-j genitívusz
3.2.2. A mutató névmások alaktana
3.2.3. A személyes névmások alaktana
3.2.4. Főnevek és névmások
3.3. Mordvin
3.3.1. A főnevek ragozása
3.3.1.1. A főnévi determináló elemekről
3.3.1.2. A főnévi akkuzatívuszról
3.3.2. A személyes névmások ragozása
3.3.2.1. A személyes névmási akkuzatívuszról
3.3.3. A mordvin inesszívusz állítólagos tárgyi funkciójáról
3.4. Cseremisz
3.4.1. A főnevek ragozása
3.4.2. A személyes névmások ragozása
3.5. Permi nyelvek
3.5.1. A főnevek ragozása
3.5.1.1. A votják főnevek ragozása
3.5.1.2. A zürjén főnevek ragozása
3.5.2. A személyes névmások ragozása
3.5.2.1. A votják személyes névmások ragozása
3.5.2.2. A zürjén személyes névmások ragozása
3.5.3. A kutatók nyilatkozatai a mondat tárgyának megformálásáról
3.5.3.1. Az *-m elemű morfémák
3.5.3.1.1. A permi nyelvek egyes számbeli tárgyragjai
3.5.3.1.1.1. Votják -e, zürjén -Ã > -e
3.5.3.1.1.2. Zürjén -Ã(s)
3.5.3.1.1.3. Őspermi *-es/*-Às (?*-ez/*-Àz)
3.5.3.1.2. A Sg1 személyű *-m birtokos személyjel és igei személyrag
3.5.3.2. A *-t elemű morfémák
3.5.3.2.1. Pluralisi votják -tÀ/-dÀ, ózürjén -dÀ és zürjén nyelvjárási -tÃ/-dÃ, -te
3.5.3.2.2. A többes számbeli t (d) elemű akkuzatívuszrag
3.5.4. A zürjén datívusz állítólagos tárgyi funkciójáról
3.5.5. Az állítólagosan névutói eredetű és tárgyi funkciójú elem: din-
3.6. Osztják
3.6.1. A személyes névmások ragozása
3.6.2. Az insztrumentálisz állítólagos tárgyi funkciójáról
3.6.3. A tárgyalt osztják esetragok keletkezéstörténete
3.7. Vogul
3.7.1. Főnevek
3.7.2. Egyszerű személyes névmások
3.7.2.1. A nem nyomatékos személyes névmások akkuzatívusza
3.7.2.2. Nyomatékos személyes névmások
3.7.2.2.1. A -k-/-χ- (< *-k-) partikulával nyomatékosított személyes névmások
3.7.2.2.2. -t- partikulával nyomatékosított személyes névmások
3.7.2.2.3. Az ’1’ számnévvel nyomatékosított személyes névmások
3.7.2.2.4. Reduplikációval nyomatékosított személyes névmások
3.7.2.2.5. Rendhagyó hangalakkal nyomatékosított személyes névmások
3.7.2.2.6. Halmozottan nyomatékosított személyes névmások
3.7.2.2.7. -mǝ tárgyraggal nyomatékosított névmási akkuzatívusz
3.7.3. Az insztrumentálisz állítólagos tárgyi funkciójáról
3.8. Magyar
4. Szamojéd nyelvek
4.1. A főnévi esetragozás
4.1.1. Északi szamojéd nyelvek
4.1.2. Déli szamojéd nyelvek
4.1.3. Többes *-j akkuzatívusz
4.2. Személyes névmási esetragozás
4.2.1. Északi szamojéd nyelvek
4.2.2. Déli szamojéd nyelvek
4.3. Névszói -t tárgyrag?
4.4. A mondat tárgyának minősége
4.5. A jurák pluralisi datívuszrag létrejötte és állítólagos tárgyi funkciója
5. Összegzés
Zusammenfassung
Rövidítésjegyzék. Nyelvek, nyelvjárások
Irodalom