Belvedere Meridionale
A kommunizmus összeomlása után mind a magyarországi, mind a határon túli magyar fiatalok a perifériáról a centrumba kerültek. Ez azt jelenti, hogy rájuk is – akárcsak nyugat-európai társaik vállára – többféle nyomás nehezedik: munkanélküliség, versenyhelyzet, korai önállósodás, piaci szereplővé válás stb.
A történelmi múlt annyiféle értelmezést ébreszt és emléket rögzít, ahány embert kérdezünk, ahány szemszögéből föltárjuk az eseményeket, 1956-ról, a Szegeden és a szegedi egyetemen történtekről ki ezt látta meg, ki amazt vette észre – attól függően is, kinek mit diktált az érdeke, a félelme, a reménye...
Felkelteni a múlt iránti érdeklődést és önálló gondolkodásra ösztönözni a fiatalokat soha meg nem unható élmény és kihívás. Ehhez azonban nem elég kiválóan tudni a történelmet, azt is meg kell érteni, mi játszódik le a diákok fejében miközben a múlt eseményeiről tanulnak.
Pászka Imre, a Szegedi Tudományegyetem szociológiaprofesszora „Kis jégkorszak – Létfenntartás” alcímű kötetében az egyének és csoportok kis jégkorszakbeli (14–19. század) létfenntartásának alakulásában a természeti és az emberi tényezők hatását és következményeit mutatja be.
Pászka Imre professzor „Kis jégkorszak – Járványok” alcímmel írt munkája az Együtthatás – reprezentációk I. (Kis jégkorszak – Létfenntartás) című könyvének folytatása.
Arad megyei, délvidéki és magyarországi oktatással foglalkozó civil szervezetek képviselői mondanak véleményt kisebbségi létről, anyanyelvápolásról, az iskolák helyzetéről, feladataikról és tennivalóikról.
Az ifjúsági turizmus fenntartása, fejlesztése az ifjúság nevelésének hatékony és nélkülözhetetlen része. Ezen túlmenően a turizmusnak, mint gazdasági ágazatnak fontos eleme. A ma fiatalja a jövő felnőtt turistája, az iskolai kirándulásokat, közösségi programokat, az ifjúság egyéni szervezésű részvételét a turizmusban, a szociál- és neveléspolitika integrált részének tekintjük.
Az iskolai légkör és az eredményesség kapcsolatának problémaköre nagyon összetett vizsgálati téma. Széll Krisztián oktatásszociológus-kutató a legmodernebb módszertanokat alkalmazva vizsgálja a kérdést – eredeti, mások által még nem alkalmazott módon nyúl az iskolai, tanulói eredményesség mutatójához.
Ebben a könyvben nem általában foglalkozunk az iskolai munkával. Majd’ egy évtizedes kutatásunk során olyan tanárok tevékenységét vizsgáltuk, akik hátrányos helyzetű diákokat oktatnak, olyan diákokat, akiknek a szülei döntően alacsony iskolai végzettségűek. A bemutatott eredmények értékesek lehetnek mindazok számára, akik az oktatási rendszer bármely szintjén kapcsolatba kerülnek olyan diákokkal, akik családjukból nem, vagy kevésbé hozták azt a tudástőkét, amit az iskola elvár.
A kötet írásainak egyik csoportja a domináns téma rendszerszintű szakmapolitikai fejleményeit, a másik a különböző témájú, intézményszintű fejlemények körét tárgyalja.
A könyvben olyan elemző tanulmányokat és módszertani ismertetéseket olvashatunk, amelyek képet adnak a hazai történelemoktatást aktuálisan foglalkoztató kérdésekről, illetve gyakorlatorientált ismereteket nyújtanak a kipróbált új megoldásokról.
A könyv betekintést enged a magyar közlekedés 1945 utáni szervezési, vezetési struktúrájában, a közlekedési munkaverseny történetébe, de ugyanígy megismerkedhetünk a korszak gépjárművezetőinek képzésével is.
A kötet arra a felismerésre épül, hogy az egyén egészséges, illetve sportos életmód melletti döntése társas kontextus függvénye, s ebből kiindulva az oktatási intézmények minőségét sportszocializációs környezetként teszi mérlegre. A figyelemre méltó könyv új, eredeti terminus technicusokat vezet be az intézmények sportszocializációs hatásainak vizsgálatára, s többféle intézményi sportmiliő jellemzőit azonosítja öt országra kiterjedő kutatásában.