Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Beszédaktusok

Paraméterek

Sorozat Társadalomelmélet – Kommunikációtudomány
Szerző Searle, John
Cím Beszédaktusok
Alcím Nyelvfilozófiai tanulmány
Kiadó Gondolat Kiadó
Kiadás éve 2009
Terjedelem 240 oldal
Formátum B/5, keménytáblás
ISBN 978 963 9610 86 6
Ár:
3.490 Ft
3.141 Ft
Kedvezmény: 10%
John R. Searle 1959-től a Kaliforniai Egyetem filozófiaprofesszora Berkeleyben. Könyve azok közé az immár klasszikus művek közé tartozik, melyek a XX. század második felében komoly szerepet játszottak a filozófiai kutatás irányának meghatározásában, és a filozófiai problémák természetéről és megoldási lehetőségeiről vallott nézetek alakulásában.

Leírás

John R. Searle 1959-től a Kaliforniai Egyetem filozófiaprofesszora Berkeleyben. A beszédaktusokról szóló, 1969-ben megjelent könyve azok közé az immár klasszikus művek közé tartozik, melyek a XX. század második felében komoly szerepet játszottak a filozófiai kutatás irányának meghatározásában, és a filozófiai problémák természetéről és megoldási lehetőségeiről vallott nézetek alakulásában.
Sokan, akik egyetértenek abban, hogy Searle az elmúlt fél évszázad egyik nagy és jelentős filozófusa volt, sőt ma is az, talán túlzónak találnák az előbbi mondatot, s érvényét némileg fanyalogva úgy korlátoznák, hogy igen: fontos könyvről van szó, de inkább csak azoknak a szemszögéből, akik a kortárs filozófia egyetlen iskolája iránt vannak elkötelezve, és akiket csupán a szűkebb értelemben vett nyelvfilozófia érdekel. Valóban, a Beszédaktusok igen markáns módon képviseli a kortárs filozófia egyik iskoláját. Az analitikus filozófia fő sodrába tartozik, s nem folytat párbeszédet más (értsd: nem analitikus) filozófiai felfogásokkal. Ami pedig tárgyát illeti, alcíméhez és az általa képviselt analitikus programhoz híven kifejezetten „nyelvfilozófiai tanulmány”.
 
Fordította: Bárány Tibor

Tartalom

Pár szó a magyar kötetről
Előszó
ELSŐ RÉSZ
A BESZÉDAKTUSOK ELMÉLETE
1. FEJEZET: Módszerek és érvényességi kör
1.1 A nyelvfilozófia
1.2 Nyelvi leírás
1.3 A nyelvi leírás „verifikációja”
1.4 Miért tanulmányozzuk a beszédaktusokat?
1.5 A kifejezhetőség elve
2. FEJEZET: Kifejezések, jelentés és beszédaktusok
2.1 Kifejezések és a beszédaktusok típusai
2.2 Predikáció
2.3 A referencia mint beszédaktus
2.4 Propozíciók
2.5 Szabályok
2.6 Jelentés
2.7 A nyers tények és az intézményes tények közti különbség
3. FEJEZET: Az illokúciós aktusok szerkezete
3.1 Az ígérettétel egy bonyolult módja
3.2 Őszintétlen ígéretek
3.3 Az illokúciós erőt jelölő eszköz használatának szabályai
3.4 Az elemzés kiterjesztése
4. FEJEZET: A referálás beszédaktusa
4.1 Használat és említés
4.2 A referencia axiómái
4.3 A referáló kifejezések fajtái
4.4 A referálás szükséges feltételei
4.5 Az azonosítás elve
4.6 Az azonosítás elvének megszorításai
4.7 Az azonosítás elvének néhány következménye
4.8 A referencia szabályai
5. FEJEZET: A predikáció
5.1 Frege a fogalomról és a tárgyról
5.2 A nominalizmus és az univerzálék létezése
5.3 Ontológiai elköteleződések
5.4 A propozíciók terminuselmélete
5.5 Predikátumok és univerzálék
5.6 Vajon a predikáció beszédaktus?
5.7 A predikáció szabályai
MÁSODIK RÉSZ
AZ ELMÉLET NÉHÁNY ALKALMAZÁSA
6. FEJEZET: Három érvelési hiba a kortárs filozófiában
6.1 A naturalista hibával kapcsolatos hiba
6.2 A beszédaktushiba
6.3 Az állítással kapcsolatos hiba
6.4 A hibák gyökere: a jelentés mint használat
6.5 Alternatív magyarázatok
7. FEJEZET: A referencia problémái
7.1 A leírások elmélete
7.2 Tulajdonnevek
8. FEJEZET: Hogyan vezethető le a „kell” a „van”-ból?
8.1 A levezetés
8.2 Milyen természetű problémákról beszélünk?
8.3 Ellenvetések és válaszok az ellenvetésekre
Felhasznált irodalom
Utószó
Név- és tárgymutató