Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Carmina Horatiana I/2.

Paraméterek

Sorozat Carmina Horatiana
Szerző Tóth Sándor Attila
Cím Carmina Horatiana I/2.
Alcím Fejezetek a horatiusi óda újkori európai interpretációjának, recepciójának és imitációjának történetéből
Kiadó Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó
Kiadás éve 2018
Terjedelem 416 oldal
Formátum B/5, ragasztókötött
ISBN 978 615 5455 98 8
Ár:
4.700 Ft

A két sorozatra tervezett Carmina Horatiana című munkánk első darabjaiban azt tűztük ki célul, hogy feltérképezzük a horatiusi óda 17-18. századi interpretációjának és recepciójának történetét, így keresve választ arra a kérdésre, mi is a horatianizmus. Jelen kötetünk a horatiusi elmélkedő privatum felé kíván fordulni, s olyan nagy témák feltérképezésére igyekszik vállalkozni, mint a horatiusi carmenekben ismétlődő elmúlásgondolat (mors) s az ezzel összefüggő időszemlélet (tempus), amely a privatum recepciójának legkedveltebb s a legtöbbször visszatérő elemei.

Leírás

A két sorozatra tervezett Carmina Horatiana című munkánk első darabjaiban azt tűztük ki célul, hogy feltérképezzük a horatiusi óda 17-18. századi interpretációjának és recepciójának történetét, így keresve választ arra a kérdésre, mi is a horatianizmus. Az első kötet első részében a horatiusi ódaköltészetben fellelhető politikum és poétikum viszonyait vizsgáltuk a költőnek főként a 16-18. századi kiadások szinte elmaradhatatlan életrajzi összefoglalói, valamint a politikum (és a privatum) világához tartozó verseknek (Augustushoz és Maecenashoz, valamint Vergiliushoz) sokszínű értelmezése alapján, amelyek kommentárjaikban erősen éltek az interpretáció lehetőségével, amely az ódaköltészetben (ez lesz majd a második sorozat témája) irányt mutatott a recepciónak. Ez azt jelenti, hogy főként az iskolai oktatásban (studia humanitatis) megismert értelmezési lehetőségekkel élve a klasszicizálás több szintjén (a poeta eruditustól a poeta doctusig) nemcsak a Horatius viszonyrendszerében kialakított politikum világának utánzásával éltek (Augustus mint a költészetet pártoló uralkodó, a költő barátja, Maecenas pedig a hű és gazdag politikus barát stb.), hanem az egyszerűbb és tudós magyarázatok által kialakított, a versszövegek világát sokszínűen megvilágított (történelem, politikatudomány, népismeret, kultúrtörténet, mitológia stb.) adatainak ismeretét is felhasználták költeményeikben. (Nem is szólva arról, hogy ezt a poézist az iskolai oktatás rendszere is segítette, tehát az eruditio adott volt.) Mindezzel az európai nemzetek, s így a magyar költészet Horatiusainak főként latin nyelvű (nem mondva le a magyar horatianizmus részletes vizsgálatáról sem) horatiusi poézise jobb megértéséhez is szeretnénk eljutni. Jelen kötetünk a horatiusi elmélkedő privatum felé kíván fordulni, s olyan nagy témák feltérképezésére igyekszik vállalkozni, mint a horatiusi carmenekben ismétlődő elmúlásgondolat (mors) s az ezzel összefüggő időszemlélet (tempus), amely a privatum recepciójának legkedveltebb s a legtöbbször visszatérő elemei. Mindezt igen határozottan képviseli néhány horatiusi carmen, de a verskorpusz sok-sok darabját vissza-visszatérően áthatja e két téma. A tudós recepció és imitáció a legnagyobb figyelmét főként e két témára fordítja, úgyhogy a horatianizmus meghatározó elemeiről, témaköreiről van szó. Vizsgálatunkba három horatiusi verset vontunk be, amelyeknek a 16-18. századi magyarázatos kiadásokban argumentumait, valamint a témavilágához kapcsolt értelmezéseiket vizsgáljuk meg, igyekezve szélesen megrajzolni azok kultúrtörténeti szálait is. Első versünk, amelyet a fenti szempontok szerint vizsgálunk, a híres Postumus-óda (2. 14.), amelyben az imitációs témaként megfogalmazott elmúlás–idő-reláció a meghatározó. E nagyon fontos horatiusi vers hosszú interpretációit olvassuk a 16—18. századi kiadásokban, melyek – ahogy már többször utaltunk rá – az imitáció forrásai. A vizsgált második és harmadik költemények Horatius úgynevezett tavaszversei (az 1.4.: L. Sestiushoz; és a 4.7.: Manlius Torquatushoz), amelyekben a tavasz mint visszatérő örök időpillanat van jelen. Ezzel ellentétes az ember tavasza, amely vissza sose tér. A költemény előtanulmánya kapcsán – hiszen minden valószínűség szerint az európai és a magyar költészetben is – a Horatius nyomán megjelenő időrecepció szélesebb áttekintésére vállalkoztunk, amelynek segítésével a horatiusi vers s a szélesebb, 16-18. (de talán még azt ezt követő századoknak is – gondoljunk csak Babits Ősz és tavasz között című költeményére) századi horatiusi időértelmezés jobban megérthető s világosabbá válik. Igyekeztünk az ókori időkoncepciót s újkori értelmezését nagyobb távlatból szemügyre venni, hiszen a befogadástörténetének egyik meghatározó eleméről van szó. Az időfogalom ókori formáit és újkori poétikai, történeti megtestesüléseit bemutató fejezetek után a két versnek az újkori kommentáros kiadásokban szereplő értelmezése következik. Vizsgálatunkban több mint tíz 16-18. (és 19. század eleji) magyarázatos kiadásban vizsgáljuk meg az értelmezés és a recepció irányait. Végül függelékként tárgyaljuk a politikum és a poétikum világát mutató, Vipsanius Agrippához szóló carment, amelyben mind politikai, mind a poétika szempontjából elhárítja az eposzírást. A 16-18. század kommentáros kiadásait, tudós, olykor a versírásban, a horatiusi ódaköltészetben is jeleskedő szövegkiadóit és magyarázóit további munkánkban fogjuk majd bemutatni.

Írta: Tóth Sándor Attila

Szerkesztette: Zsoldos Sándor