Devianciák

Az 1980-as években Magyarországon az úgynevezett társadalmi beilleszkedési zavarok (ahogyan akkoriban a devianciák egy részét szemérmesen nevezték) tanulmányozása rendkívül sok tapasztalattal gazdagította a devianciákról szerzett tudásunkat. A ’90-es években azonban a devianciák kutatása háttérbe húzódott: a szociológusok figyelmét érdekesebb (?), aktuálisabb (?) témák kötötték le: a gazdaság, a politika, a média... A devianciák kutatásának háttérbe szorulása összefügghet a devianciaelméleteket övező szkepszissel, ami a nemzetközi szakirodalomban is tetten érhető: leglátványosabban a deviancia címszó alatt szereplő könyvek és egyéb publikációk számának csökkenésében (lásd pl. az internetes könyvkereskedések kínálatát, vagy az elektronikus adatbázisokban a „deviancia” címszó alatt fellelhető szakcikkeket: a kínálat igencsak szegényes, azok között is sok az évtizedekkel korábbi kiadás újbóli megjelentetése). Ugyanakkor, ha nem konkrétan a deviancia címszóra keresünk, a kutatások és a teoretikus írások bőségével találkozunk. A látszólagos ellentmondás oka, hogy a deviancia kifejezés – mivel alapvetően negatívnak tételezett társadalmi folyamatokat jelöl, és éppen a negatív előfeltételezés és a minősítés kerülése miatt – nemkívánatosnak tűnik a szakirodalomban. A „politikailag korrekt” beszédmód is mellőzi a „deviáns” kifejezést – éppen a „címkézéselméletek” hatására. Maga a fogalom túlzottan felhígult az elmúlt időszakban: egyre több társadalmi jelenséget, egyre szélesebb megközelítésben neveztek „devianciának”, egészen odáig, hogy a fogalom szinte értelmezhetetlenné vált. A mai – elsősorban angol és amerikai – szakirodalom tehát vagy nem használja, vagy ha igen, akkor elsősorban a bűnözés értelmezésére tartja fenn a fogalmat... A mai, deviánsnak tűnő vagy deviánsként definiált jelenségekkel foglalkozó szociológia (és társtudományok: kulturális antropológia, politológia, média- és gender tanulmányok, szociálpszichológia, kriminológia, nyelvészet stb.) változatlanul éles társadalmi kihívásokra válaszol: a társadalmi rend mibenlétére, a társadalmi, hatalmi viszonyokban részt vevő szereplők bűnözőként, betegként, másként, kívülállóként, kirekesztettként történő definiálására, és szimbolikus, vagy éppen nagyon is valóságos társadalmi kezelésére.

Új Mandátum Könyvkiadó, 2001.

Szerkesztette: Rácz József