Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Dunántúli táncok és dallamok II.

Paraméterek

Szerző Lajtha László
Cím Dunántúli táncok és dallamok II.
Alcím Népzenei monográfiák VI.
Kiadó Hagyományok Háza
Kiadás éve 2005
Terjedelem 325 oldal
Formátum B/5, keménytáblás
ISBN 963 7363 04 1
Ár:
3.000 Ft
2.700 Ft
Kedvezmény: 10%

Lajtha László: Dunántúli táncok és dallamok című hangszeres népzenei monográfiájának második kötete sokáig kiadatlan maradt a szerző halála miatt. E könyv külön megrendelhető hangzó melléklete (2 CD) mind a már 1962-ben közreadott első, mind a most megjelenő második kötet hangzó anyagát tartalmazza, tehát Lajtha teljes dunántúli gyűjtésének színe-javát.

Leírás

Sebő Ferenc gondolatai a kötetről:
Lajtha László: Dunántúli táncok és dallamok című hangszeres népzenei monográfiájának második kötete sokáig kiadatlan maradt a szerző halála miatt. A kézirat – kiadásra előkészítve – felesége birtokában volt- és a Lajtha-hagyaték többi iratával együtt a Hagyományok Háza archívumába került. A fennmaradt levelezés tanúsága szerint az özvegy több kísérletet is tett, hogy a kiadás létrejöjjön, de mint a tények mutatják, ez nem sikerült.
Mikor Lajtha László örökösétől feldolgozás céljából megkaptam a hagyaték népzenei részét, ez az iratcsomó is a kezembe került. A főszöveg, vagyis a lejegyzett hangszeres darabok letisztázott partitúrái beszámozva, kiadásra előkészítve egy csomagban voltak. A hozzátartozó jegyzetanyagról viszont már nem találtam végleges tisztázatot. Lehetséges, hogy a kiadót éppen ez, a munka befejezetlensége riasztotta el annakidején a közreadástól. Bár a jegyzetek összeszedése nagyon körülményesnek ígérkezett, mégis úgy gondoltuk, hogy ez a munka megéri a fáradságot, ha Lajtha 1962-ben írt hangszeres monográfiáját így teljessé tehetjük.
Munkatársam, Puskás Katalin áldozatos munkájának köszönhetően a fellelhető adatokból kinyerhető jegyzetanyag viszonylag teljessé vált. A kottaanyagot grafikázó Németh Pál gondos zenei ellenőrző, javító munkája szintén jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ez a kézirat eljuthasson a publikálásig. A kötet lektora, Sárosi Bálint sok ellentmondásra hívta fel a figyelmünket. Tanácsainak nagy részét köszönettel hasznosítottuk. Örömmel illesztettük be a jegyzetanyagba az általa készített dallamtípus-lejegyzéseket, amelyek megkönnyítik a dallamok keresését, azok gyakorlati használatát. Természetes dolog, hogy sem kiegészíteni, sem mai tudásunk alapján kijavítgatni nem akarhattuk ezt a 42 éve lezárt munkát. Egyszerűen arra törekedtünk, hogy ránk maradt kézirat lehetőleg a szerző eredeti szándékai szerint kerüljön napvilágra, mindazok számára, akik tanulmányozni szeretnék ezt a gyűjteményt, akár gyakorlati muzsikálás, akár további kutatások céljából.
A közreadás formáját, módszereit tehát a szerző jegyzi. Lehet ezeket vitatni, de csak most, hogy már megjelent. A Németh István által összeállított hangzó melléklet is a szerző eredeti szándékát váltja valóra. A monográfiákat ugyanis hanglemez-melléklettel tervezte, de az akkori technika ezt még nagyon nehézkesen sem tudta megoldani. (Előbb a Patria-lemezek jelentek meg kották nélkül, majd később a lejegyzések hanglemezek nélkül). Csak örülhetünk annak, hogy Lajtha a publikálás kérdésében racionálisan gondolkodva mindig kihasználta a kínálkozó lehetőségeket, talán arra is gondolva, hogy majd egy tehetősebb utókor egyesítheti a külön-külön publikált gyűjteményrészeket. Ez most be is következett.
E könyv hangzó melléklete (2 CD) mind a már 1962-ben közreadott első, mind a most megjelenő második kötet hangzó anyagát tartalmazza, tehát Lajtha teljes dunántúli gyűjtésének általa közlésre érdemesnek tartott színe-javát. Ezek a mellékletek nem csupán azt teszi lehetővé, hogy eredeti hangzásban is tanulmányozhassuk a lejegyzett darabokat, hanem arra is, hogy a Lajtha-csoport lejegyzéseit mai tapasztalatok alapján újra megvizsgálhassuk, és ha kell akár gyakorlati, akár oktatási célzattal számunkra használhatóbb, új lejegyzéseket készíthessünk. Lehet, hogy ez a viszonylag egyszerű hangszeres anyag nem igényelt volna ilyen részletes lejegyzéseket, de az elvégzett hatalmas munka tisztelete nem hagyott más lehetőséget számunkra, mint a változatlan közreadást. A szívem mélyén megértem a mellőzött és lehetetlen helyzetbe hozott Lajtha Lászlót, aki a számára paradicsomi állapotot jelentő erdélyi gyűjtések lehetőségétől elzárva foggal-körömmel igyekezett hasonló értékekre bukkanni. Ha ezt nem tette volna sok olyan érték veszett volna el véglegesen, amelyek után senki sem érdeklődött már, pedig még mindig ott szunnyadtak a népi emlékezet mélyén.
Még ma is kevesen fogják fel micsoda végleges szakadék tágul évszázados, egybefüggő műveltségünk és a jelenkor mindent elsöprő, feldolgozhatatlan információáradata között. A legszörnyűbb az, hogy az a tudás, amelyet egykor még mindenki tudott, szinte egy csapásra tűnik el. Nincs mód szépen módszeresen végigkutatgatni egy-egy kiszemelt, divatos jelenséget, mert mire valaki a balladákat összeszedi, ezer információról marad le, amit ugyanattól az adatközlőtől is megtudhatna, ha lenne rá végtelen idő. Lajtha László tudta ezt. Ezért a lehetetlent is megkísérelte, hogy mentse a még menthetőt. Kortársai közül túl sokan dőltek hátra elégedetten, hogy már nincs mit gyűjteni. A Lajtha példáját követő Martin György, a Pesovár testvérek és társaik mégis hallatlan értékes kincsekre bukkantak még olyan magyarországi részeken is (Szabolcs-Szatmár, Duna-mente, Fejér megye) ahol már senki nem számított semmire.
Lehet, hogy mai ismereteink birtokában már más viszonyunk alakult ki a népzenéhez, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ebben már Lajtha munkája is benne van. A magam részéről csak azt mondhatom, hogy Lajtha valamennyi megjelent (a kortársak által kissé megmosolygott és fölöslegesnek ítélt) monográfiája nagy hasznunkra vált, amikor a Táncház-mozgalom kezdetén a népi hangszeres zenével ismerkedtünk. Hadd legyen ez a kötet – tudományos haszna mellett – egyben a mi tisztelgésünk a zeneszerző és tudós Lajtha László kései utódokat is inspiráló népzenei és közművelődési munkássága előtt.
 
Lektor: Sárosi Bálint