Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Egy pornográf történet

Egy pornográf történet Katt rá a felnagyításhoz

Paraméterek

Szerző Papp Márió
Cím Egy pornográf történet
Alcím Tanulságok sakklépésben
Kiadó Flaccus Kiadó
Kiadás éve 2006
Terjedelem 358 oldal
Formátum B/6, ragasztókötött
ISBN 963 9412 42 2
Ár:
2.200 Ft
660 Ft
Kedvezmény: 70%

Engem valahogy mindig körülvett a sakk. Foglalkoztatni viszont emberek és történetek, pontosabban ez emberek lehetséges (és lehetetlen) történetei foglalkoztattak. Ezért szület(het)tek meg ezek az írások.

Leírás

Mit takar a talányosan összetett, megtévesztőnek is vélhető cím? Mi cél szólít egybe egy ilyen kötetet? Könnyen meglehet, hogy az itt következők némi magyarázatra szorulnak. A világ jó eséllyel arról szól az embernek, ami foglalkoztatja éppen. És ami foglalkoztatja az embert, tehát amiről számára a világ szól, azt abba látja bele, ami körülveszi. (Akit a napokban hagyott el a felesége, annak a Niagara vízesés, de Petőfi A Tisza című költeménye is „arról szól”, hogy „Ilyenek a nők”!) Engem valahogy mindig körülvett a sakk. Foglalkoztatni viszont emberek és történetek, pontosabban ez emberek lehetséges (és lehetetlen) történetei foglalkoztattak. Ezért szület(het)tek meg ezek az írások. Részben. A sakkban nem teljesen laikusok számára van ugyanis egy mélyebb magyarázatom is. Apám talán unalmában tanított meg sakkozni. Állítólag nem voltam buta gyerek, ment is a játék hamar. Ment, mint akárki másnak. Vagyis rosszul, pancser módon. Akár szerencsejátékként is játszhattam volna. A pajtásaim többségét megvertem azért, de semmi különös élmény, emlék, benyomás nem fakadt belőle, nem kötődött hozzá. Apám is elnézően kezelte a dolgot: játszottunk nagynéha sakkot is, ha játszottunk – igen lehangoló és monoton eredménnyel. Nem is pazaroltunk szót rá egészen tizenkét éves koromig. Ekkor váratlan dolog történt. A világ nyilván észre sem vette, de a sakk és az én viszonyom alapvetően megváltozott. Egy tanárommal kellett presztízsmérkőzést vívnom tanítás után. Gondolom, pedagógiai céllal. Várható nyilvános győzelmét a fegyelmezés eszközének szánhatta. Meglepetésemre a zsibongóban felállított tábla körül ott találtam gyakorlatilag az egész tanári kart és iskolatársaim jórészét is. A hegemónia volt a tét, a tekintély. És ez belőlem (már messze nem, mint a hatodik cé diákjából) rendkívüli teljesítményt csikart ki. Minden előzmény nélkül valahogy másként tekintettem a táblára. Mintha inkább odatartoztam volna, megsejtettem, olykor egyenesen tudtam, hogy melyik figura mit „akar”. S ez még csak a fele a reneszánsznak. A győzelem mámorát kialudva, másnap magamat is meglepő válaszokat adtam faggatóimnak. Le tudtam játszani a nevezetes partit – hasonlóra még sosem voltam képes. Most viszont emlékeztem a történtekre. Szó szerint lépésről lépésre, ahogy egy történetre emlékezik az ember. Úgy is meséli el, ahogy bármely más kalandját: Képzeljétek az Oktogonnál majdnem elütött egy autó, de szerencsére mellettem szabad hely keletkezett, alig tudtam oda félreugrani. Vagyis: egy bástya fenyegette az alapsoromat, de szerencsére éppen a király előtti gyaloggal kellett válaszolnom a veszélyt létrehozó lépésre. Nem vettem észre, de szerencsésen megúsztam. Most már jobban kell figyelnem majd!
Szóval a sakkjátszmák történetek. Úgy is éljük meg őket. Kalandként jó esetben, tanulságos megpróbáltatásként, s elkerülhetetlen, hogy olykor tragédiaként is. Alkalmat adnak spekulációs hajlamaink, mindent túlbonyolító képességünk kiélésére éppúgy, mint a szórakoztatástól az egzakt tudományos kísérletekig bármire. Persze ez mániának is mondhatná bárki. Pedig teljesen rendjén van. Ahogy annak a mesebeli paciensnek az esetében, akit éjjel-nappal női nemi szervek látványa üldözött, s az okokat kereső pszichiáter tesztje fölött így fakadt ki értetlenül: De ha egyszer mindenről az jut az eszembe?!
Végtére is csak egyetlen világunk van, amit kitöltünk a mániáinkkal, míg hagyjuk (elvárnánk, szeretnénk, könyörgünk érte), hogy a mániáinkat valódi értékké nemesítse az az egyetlen, valódi világ. Maradjunk annyiban, erre tett kísérlet ez az írásgyűjtemény.