Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Egy pornográf történet

Paraméterek

Szerző Papp Márió
Cím Egy pornográf történet
Alcím Tanulságok sakklépésben
Kiadó Flaccus Kiadó
Kiadás éve 2006
Terjedelem 358 oldal
Formátum B/6, ragasztókötött
ISBN 963 9412 42 2
Ár:
2.200 Ft
660 Ft
Kedvezmény: 70%

Engem valahogy mindig körülvett a sakk. Foglalkoztatni viszont emberek és történetek, pontosabban ez emberek lehetséges (és lehetetlen) történetei foglalkoztattak. Ezért szület(het)tek meg ezek az írások.

Leírás

Mit takar a talányosan összetett, megtévesztőnek is vélhető cím? Mi cél szólít egybe egy ilyen kötetet? Könnyen meglehet, hogy az itt következők némi magyarázatra szorulnak. A világ jó eséllyel arról szól az embernek, ami foglalkoztatja éppen. És ami foglalkoztatja az embert, tehát amiről számára a világ szól, azt abba látja bele, ami körülveszi. (Akit a napokban hagyott el a felesége, annak a Niagara vízesés, de Petőfi A Tisza című költeménye is „arról szól”, hogy „Ilyenek a nők”!) Engem valahogy mindig körülvett a sakk. Foglalkoztatni viszont emberek és történetek, pontosabban ez emberek lehetséges (és lehetetlen) történetei foglalkoztattak. Ezért szület(het)tek meg ezek az írások. Részben. A sakkban nem teljesen laikusok számára van ugyanis egy mélyebb magyarázatom is. Apám talán unalmában tanított meg sakkozni. Állítólag nem voltam buta gyerek, ment is a játék hamar. Ment, mint akárki másnak. Vagyis rosszul, pancser módon. Akár szerencsejátékként is játszhattam volna. A pajtásaim többségét megvertem azért, de semmi különös élmény, emlék, benyomás nem fakadt belőle, nem kötődött hozzá. Apám is elnézően kezelte a dolgot: játszottunk nagynéha sakkot is, ha játszottunk – igen lehangoló és monoton eredménnyel. Nem is pazaroltunk szót rá egészen tizenkét éves koromig. Ekkor váratlan dolog történt. A világ nyilván észre sem vette, de a sakk és az én viszonyom alapvetően megváltozott. Egy tanárommal kellett presztízsmérkőzést vívnom tanítás után. Gondolom, pedagógiai céllal. Várható nyilvános győzelmét a fegyelmezés eszközének szánhatta. Meglepetésemre a zsibongóban felállított tábla körül ott találtam gyakorlatilag az egész tanári kart és iskolatársaim jórészét is. A hegemónia volt a tét, a tekintély. És ez belőlem (már messze nem, mint a hatodik cé diákjából) rendkívüli teljesítményt csikart ki. Minden előzmény nélkül valahogy másként tekintettem a táblára. Mintha inkább odatartoztam volna, megsejtettem, olykor egyenesen tudtam, hogy melyik figura mit „akar”. S ez még csak a fele a reneszánsznak. A győzelem mámorát kialudva, másnap magamat is meglepő válaszokat adtam faggatóimnak. Le tudtam játszani a nevezetes partit – hasonlóra még sosem voltam képes. Most viszont emlékeztem a történtekre. Szó szerint lépésről lépésre, ahogy egy történetre emlékezik az ember. Úgy is meséli el, ahogy bármely más kalandját: Képzeljétek az Oktogonnál majdnem elütött egy autó, de szerencsére mellettem szabad hely keletkezett, alig tudtam oda félreugrani. Vagyis: egy bástya fenyegette az alapsoromat, de szerencsére éppen a király előtti gyaloggal kellett válaszolnom a veszélyt létrehozó lépésre. Nem vettem észre, de szerencsésen megúsztam. Most már jobban kell figyelnem majd!
Szóval a sakkjátszmák történetek. Úgy is éljük meg őket. Kalandként jó esetben, tanulságos megpróbáltatásként, s elkerülhetetlen, hogy olykor tragédiaként is. Alkalmat adnak spekulációs hajlamaink, mindent túlbonyolító képességünk kiélésére éppúgy, mint a szórakoztatástól az egzakt tudományos kísérletekig bármire. Persze ez mániának is mondhatná bárki. Pedig teljesen rendjén van. Ahogy annak a mesebeli paciensnek az esetében, akit éjjel-nappal női nemi szervek látványa üldözött, s az okokat kereső pszichiáter tesztje fölött így fakadt ki értetlenül: De ha egyszer mindenről az jut az eszembe?!
Végtére is csak egyetlen világunk van, amit kitöltünk a mániáinkkal, míg hagyjuk (elvárnánk, szeretnénk, könyörgünk érte), hogy a mániáinkat valódi értékké nemesítse az az egyetlen, valódi világ. Maradjunk annyiban, erre tett kísérlet ez az írásgyűjtemény.