Egybegyűjtött filmművészeti írások 2.

„Kevés olyan filmrendezőt ismer a filmtörténet, akiben a mesterségbeli tudás – az anyag (a celluloid, a videószalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete – és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében” – volt olvasható az Egybegyűjtött filmművészeti írások 2006-ban megjelent 1. kötetének fülszövegén. A helyzet azóta sem változott, így ha lehet, még jobban hiányzott a háromkötetesre tervezett vállalkozás folytatása, amelyre majdnem másfél évtized után kerül sor. Az 1. kötet részben a film „filozófusát”, a filmről gondolkodó Bódyt mutatta be elméleti írásainak, elemzéseinek, javaslatainak, illetve a Filmiskola című, a Magyar Televízió számára készült oktatási anyag forgatókönyvének közreadásával; másrészt a „poéta”, a művész tevékenységét is felidézte filmtervek, forgatókönyv-vázlatok, valamint a Magyar Dezső rendezésében megvalósuló, Bódyval együtt jegyzett Agitátorok forgatókönyvének és az Amerikai anzix forgatókönyv-változatainak publikálásával.

Jelen kötet ez utóbbit folytatja és egészíti ki Bódy két egész estés játékfilmje forgatókönyvének, illetve hozzájuk kapcsolódó, különféle jellegű írásoknak a megjelentetésével. A forgatókönyvek általában nem fedik teljes mértékben a megvalósult filmet – különösen így van ez Bódy esetében. A Psychének több forgatókönyv-változata ismert, a Kutya éji dalának viszont nem létezett hagyományos értelemben vett forgatókönyve.

A filmekhez legközelebb álló írásos anyagok közreadásával (a forgatókönyv mellett szinopszissal, jelenet- és dialóglistával, vázlattal, bevezetővel, jegyzettel, interjúval, levéllel stb.) betekintést nyerhetünk az alkotó műhelyébe, és nyomon követhetjük a mű születését a koncepció kialakításától a film megvalósításának küszöbéig. Az Egybegyűjtött filmművészeti írások végre teljessé váló kiadása reményeink szerint újabb lendületet adhat a Bódy Gábor művészete körül zajló termékeny eszmecserék folytatásának. Munkái a filmtörténeti kánonban kivívott rangos helyük mellett így maradhatnak a magyar filmkultúra élő, szerves, jó értelemben vett provokatív, szellemi frissességükből mit sem veszítő darabjai.

Szerkesztette: Gelencsér Gábor