Emlékművek ’56-nak

„A szerző érdekes és monumentális leltárat hoz létre, amelyben egyaránt helyet kap a naiv emléktáblától, az egyszerű, feliratos kőtömbtől a sokrétű és igényes műalkotásig számtalan, a forradalmat és a megtorlást idéző, az áldozatokra emlékező munka. Eközben akarva-akaratlanul is megcsodálhatjuk a plasztika minden műfaját és alfaját az éremtől, a domborműtől a szobrászat számtalan elképzelhető változatán át a mobilig, (...) a szerény zománctáblától az obeliszkig és a kombinált emlékműig.” (Kováts Albert, Élet és Tudomány, 1998. október 23.)

„Boros Géza könyve komoly, eddig tulajdonképpen kevéssé átgondolt feladat elé állítja a közeljövő művészettörténetét: ezt az anyagot, illetve az ezután készülő emlékműveket minden generáció a saját emlékezés-fogalmai szerint kell, hogy elemezze. Mert az állandó «újraolvasás» az éntudat tisztaságának záloga.” (Götz Eszter, Új Magyar Építőművészet, 1998/3.)

1956-os Intézet, 1997.

Írta: Boros Géza