Gondolat Kiadó
Az elmúlt két évtizedben világszerte sok és gyorsan kibontakozó, néha váratlan változás következett be a felsőoktatási rendszerekben. Európában a legmarkánsabb történés az európai felsőoktatási térség létrehozása, az ún. Bologna-reform volt.
A párkapcsolat, gyermekvállalás, gyermeknevelés témájával kapcsolatos könyveket mindig aktuálisnak tekinthetjük, hiszen a generációk örök körforgásában az egyik biztosnak vélt tényező a család. Könyvünkben erőforrásként tekintünk a családra, amelyben a családtagok nemcsak egymás (és saját maguk) boldogságáért, hanem egymás (és saját maguk) boldogulásáért is felelősek.
Douwe Draaisma pszichológus-esszéista könyvében az emlékezet működésének titkait kutatja, s ezúttal a felejtés jelenségét vizsgálja. Fő állítása az, hogy a felejtés nem valamiféle hiányosság, hanem az emberi elme egyik létfontosságú képessége: csupán azért vagyunk képesek az információk megjegyzésére és rendszerezésére, mert agyunk rendelkezik azzal a képességgel, hogy emlékeinket szelektíven törölje.
Hrubos Ildikó a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen végzett 1965-ben, ahova – a KSH-t és a Buváti-t útbaejtve már négy év múlva vissza is érkezett, hogy tanársegéd legyen, majd azután ehhez az intézményhez mindvégig hűséges maradjon, 1997-ben professzorságot nyerve.
A tudásgazdaság a gazdaság fejlődésének az a szakasza, amikor az iskolázottság, a kutatás és az innováció válik meghatározó hajtóerővé. Globális iskolázottsági és kutatási, innovációs verseny alakul ki, amelynek meghatározó szereplője és színtere a felsőoktatás. Magyarország mind az innovációs, mind a felsőoktatási iskolázottsági versenyben leszakadóban van. Ez a könyv ennek az okait elemzi, alapvetően a politikai gazdaságtan szemüvegén keresztül.
Ez a kötet nem szokványos görög művészettörténet. Jóllehet szerzője is kronologikus rendben haladva és illusztrációk segítségével ad áttekintést az ókori görög művészet főbb korszakairól, a legújabb tudományos eredményekből kiindulva tömören összefoglalja mindazt, amit több évtizedes saját kutatásai alapján érdemesnek tart elmondani a görög művészet lényegéről, mindvégig hangsúlyozva annak társadalom- és vallástörténeti összefüggéseit.
A könyv a tudományok közötti kommunikációt állítja a figyelem előterébe. A kötet a különböző, egymástól látszólag távol álló tudományágak közötti kommunikáció módjait, lehetőségeit keresi és mutatja be meghatározott, időszerű kutatási területeken.
A kötetben összegyűjtött írások többsége a kulturális antropológia módszereit felhasználó esettanulmány – azaz mindegyik mögött interjúk, felmérések, megfigyelések egész sorozata áll.
A gépi műveletvégzés hosszú évtizedek óta egyre nagyobb szerepet játszik a humán tudományok működésében, immár nem pusztán adattárolás vagy szövegszerkesztés és -továbbítás céljából. E tudománytörténeti folyamatban a kutatástervezés, a hipotézisek felállítása, a kutatási eredmények előre jelzése, ezáltal a tárgytudományos elméletek és módszertanok, illetve a tudományfilozófiai alapok is a gépi feldolgozás hatása alá kerültek és kerülnek, valamilyen mértékig.
A szerző a magyar folklorisztika, a szemiotika, az esztétika, a néprajz és a vallástudomány kutatója. Ezek összekapcsolása révén a társadalom jelhasználatát mutatja be, annak sokrétűségében. Arra törekszik, hogy sokféle téma kerüljön bemutatásra, oly módon, hogy a kutatás módszere más területekre is kiterjeszthető legyen.
A dokumentumgyűjtemény a kisebbségek hátrányos megkülönböztetését tiltó, s a védelmüket támogató nemzetközi és közösségi jogi okmányokkal ismerteti meg olvasóit. A kötet az egyetemes szinten elfogadott dokumentumokat, valamint az európai, illetőleg részben európai szervezetek által elfogadott szabályozásokat tartalmazza.
Bár maga a rituális modell meglehetősen sokat emlegetett a magyar kommunikációs szakirodalomban is, ám átfogó monográfia még nem született a témában. A kötet ily módon hézagpótlásra vállalkozik a magyar nyelvű szakirodalmi kínálatban.
A kötet olyan írásokat tartalmaz, amelyek abból a meggyőződésből jöttek létre, hogy a kép, a filmkép, általában a vizualitás jelenségei a kimeríthetetlen meglepetéstér, a mindig nagyobb valóság értelmezői tartalékaira hívják fel figyelmünket.
A közelmúltban születetett pszichológiai témájú tanulmányaiból állított össze egy bőséges kötetre valót a szerző, amely „a lélektant mint átfogó kedvenc tudományt mutatja be az emberről”.
A kötet tudományos kutatásokon alapuló, autentikus szintézist ad a magyar nyelv és a magyar nyelvközösség ezredfordulós helyzetéről, az elmúlt 30-40 év tényeire és történeti folyamataira összpontosítva. A helyzetleírás, az önalkotó reflexió egyik fő tényezője a korábbi és jelen idejű folyamatok feltárása, a tapasztalati tér kifejtő jellemzése. A másik fő tényező a jövőbe tekintés, a jövőre vonatkozó elvárások, várakozások rendszere.
A hazai pedagógiatörténet kiváló szakembere könyvének középpontjába a hazai egyetemi neveléstudomány kialakulását, fejlődését és intézményesülését állítja.
A könyv elsődleges célja, hogy bemutassa azt a folyamatot, amely során az 1868-ban életre hívott polgári iskola képzés nélküli „polgári iskolai tanítóképzése” 1928 és 1947 között egy tanítói oklevélre vagy érettségi vizsgára épülő, négy szakcsoportos, négy évfolyamos, alap- és képesítő vizsgával, gyakorló tanításokkal, kötelező egyetemi áthallgatással kiegészített főiskolai képzéssé vált.
Mi a szociográfia? A szociológia „könnyűműfaja”, amely jó esetben ugyanolyan alapos és hiteles vizsgálódásokon alapul, mint a szociológiai kutatás, mégsincs tele számokkal, statisztikákkal – így olvasmányosabb, átélhetőbb? Vagy a riport rokona? Ha a riport egy lokális kisvilág novellája, akkor a szociográfia ugyanennek a regénye?
A kötet témája a magyarországi roma/cigány értelmiség historiográfiája, a hazai cigányság oktatásának története, kiegészítve a mai diplomások körében végzett empirikus kutatással.
A szerző útitársként nemcsak az iskolák és a pedagógia szűkebben értelmezett világába invitálja olvasóit, hanem olyan helyekre is, ahol a beszélgetés az oktatáspolitikáról, az iskolavezetésről, az oktatástechnológiáról, az oktatási javakkal történő nemzetközi kereskedelemről vagy az oktatáskutatás értelméről és módszereiről folyik.
Ez a könyv tíz vezető matematikatanárnak, a II. világháború utáni nemzedék kiváló képviselőinek visszaemlékezéseit, vallomásait tartalmazza, többségében velük folytatott beszélgetések formájában.