Gondolat Kiadó

A könyv elsődleges célja, hogy bemutassa azt a folyamatot, amely során az 1868-ban életre hívott polgári iskola képzés nélküli „polgári iskolai tanítóképzése” 1928 és 1947 között egy tanítói oklevélre vagy érettségi vizsgára épülő, négy szakcsoportos, négy évfolyamos, alap- és képesítő vizsgával, gyakorló tanításokkal, kötelező egyetemi áthallgatással kiegészített főiskolai képzéssé vált.

Mi a szociográfia? A­ szociológia „könnyűműfaja”, amely jó esetben ugyanolyan alapos és hiteles vizsgálódásokon alapul, mint a szociológiai kutatás, mégsincs tele számokkal, statisztikákkal – így olvasmányosabb, átélhetőbb? Vagy a riport rokona? Ha a riport egy lokális kisvilág novellája, akkor a szociográfia ugyanennek a regénye?

A kötet témája a magyarországi roma/cigány értelmiség historiográfiája, a hazai cigányság oktatásának története, kiegészítve a mai diplomások körében végzett empirikus kutatással.

A szerző útitársként nemcsak az iskolák és a pedagógia szűkebben értelmezett világába invitálja olvasóit, hanem olyan helyekre is, ahol a beszélgetés az oktatáspolitikáról, az iskolavezetésről, az oktatástechnológiáról, az oktatási javakkal történő nemzetközi kereskedelemről vagy az oktatáskutatás értelméről és módszereiről folyik.

Ez a könyv tíz vezető matematikatanárnak, a II. világháború utáni nemzedék kiváló képviselőinek visszaemlékezéseit, vallomásait tartalmazza, többségében velük folytatott beszélgetések formájában.

A kötet kritikus áttekintést nyújt a médiapolitika dinamikájáról az angolszász országokban, és összefoglalja a médiával kapcsolatos legfontosabb mai vitákat.

A kötet visszatérő szervező elve, hogy a gondolkodás vizsgálatának keretei s a közelmúlt tudománytörténetének az elemzése egyben a jelenre adott, néha akár spekulatív reakciók megfogalmazását is segíti. A viselkedés- és élményszerveződés elemzéséből indul ki, s ezt párhuzamosan értelmezi a biológiai evolúció, az idegrendszeri működések és a kultúra keretében.

A kötet magyar és külföldi szerzői kettős nyomvonalon haladva dolgozzák fel a pedagógia történet-írás új jelenségeit. Egyrészt foglalkoznak a neveléstörténet mint tudományág történetének kutatásával, azaz a neveléstörténet historiográfiájával. Másrészt bemutatják azokat az új módszereket és kutatási témákat, amelyek különösen jellemzővé váltak a neveléstörténeti kutatások terén.

A szerző vizsgálódásaival azt szeretné bizonyítani, hogy a klasszikus szociológiai probléma – az oktatás tömegesedése, az egyes társadalmi csoportok oktatás iránti keresletének felkeltése és a kereslet teljesülése vagy nem teljesülése – az oktatáspolitika által determinált kérdés.

A kötet a pszichológiatörténet módszertani megújulását kapcsolja össze a 20. század második felének hazai pszichológiatörténeti fejleményeivel. A pszichológiatörténet mint szakmai oktatási és kutatási terület az utóbbi nemzedék során gyökeres változásokon ment át. A mindig is megvolt felsoroló és elméleti irányú munkák kétarcúsága sokrétűbbé vált.

A pünkösdi vagy karizmatikus mozgalmak fontos színfoltjai az újprotestantizmusnak. A kutató eddig még fel nem tárt forrásanyag segítségével a második világháborút követő másfél évtized történéseit mutatja be, amely a hazai pünkösdizmus nagy válságperiódusa.

A pedagógiai mérés-értékelés a 21. század tanítással-tanulással, neveléstudománnyal foglalkozó kutatásainak egyik leggyorsabban fejlődő területe...

A kötet tanulmányai a szöveg értését a szöveg értelmének (jelentésének) befogadói feldolgozása felől közelítik meg. A szövegértés hétköznapi, irodalmi és vallásos folyamatait vizsgálják, abból a közös elvből kiindulva, hogy a szöveg cselekvő folyamat, mentális, szellemi tevékenység hozza létre, és mentális, szellemi tevékenység során történik a befogadás és a megértés, mindig a beszélőtársak által létrehozott kontextusban.

Ez a tanulmánykötet egy közös, „interszekcionális” tudástermelés eredménye. Köszönhető ez nemcsak a kutatás köré szerveződő szerzők különböző osztály, gender és etnicitásbeli kutatói pozíciójának, de leginkább annak a közel kétszáz interjúalanynak, akik megosztották e szerzőkkel saját mobilitásuk történetét, és betekintést engedtek a sokszor rögös, a szegénység és a marginalizált kisebbségi helyzet traumájától kísért életútjukba.

Az utóbbi évtizedben sok szempontból a tények válságának világában élünk. Kötetünk a filozófia, pszichológia, idegtudomány, nyelvészet, tudománytörténet, kommunikációkutatás szakértőinek konferenciája alapján azt járja körbe, hogy van-e ezeknek a „válságoknak” közük egymáshoz.

A köznevelésben az oktatáseredményesség mérése a tanuló dolgozatának értékelésétől a nemzetközi mérésekig jól kidolgozott, az eredmények érdeklődésre, közérdeklődésre és a döntéshozók figyelmére tartanak számot. A nevelés eredményességének mérései ezzel szemben ritkák, kevésbé ismertek, esetleg nem mutatnak túl a tanulók iskolához való viszonyának elemzésein. 

Amit a társadalomról és a társadalmi világról tudunk, azt szinte kizárólag a tömegmédiumok révén tudjuk. Ugyanakkor gyanítjuk, hogy ez a tudás manipulált. Legalábbis rendkívül szelektív, olyan tényezők irányítják, amelyeket vagy az információk hírértéke szab meg, vagy szórakoztatóipari szempontból látszanak vonzónak.

Ez a könyv a nevelésszociológiai kutatások azon irányához tartozik, amely az oktatás és a társadalom egydimenziós szemléletén való túllépésre törekszik. Az elmúlt évek kutatásai szisztematikusan feltárták, hogy a vertikális társadalmi struktúra mellett a horizontális egyenlőtlenségek, a nemzeti, etnikai, kulturális és vallási sokféleség, a lokális közösségek és az iskola által teremtett kapcsolati kontextus igen jelentős hatással bírnak a tanulói teljesítményre.

A szerző azt vizsgálja, hogy az európai művészfilm miként reagál a válsághelyzetekre, hogyan értelmezi a világ jelentésének gyors átalakulását, milyen elbeszéléseket konstruál a nagy elbeszélések kortárs elvesztésének árnyékában, és milyen filmes identitásokat hoz létre a személyes meggyőződések, politikai erők és ideológiai paradigmák drámai átrendeződésének idején. 

Max Webernek a zene alapjairól szóló tanulmányát teljes terjedelmében magyarul első ízben csak most, közel egy évszázados késéssel veheti kézbe az Olvasó. A kötet a nagy társadalomtudós halálának századik évfordulójára jelenik meg.

A kötet merőben új megközelítésben taglalja jogi, hatósági és irodalmi források alapján Ady Endrének mint hétköznapi embernek a hatóságokra tartozó legfontosabb ügyeit. Igazi csemege Adyt kedvelőknek, irodalmároknak, jogászoknak.