Gondolat Kiadó
Andrássyról alig tudunk valamit, a közvéleményben nem él az alakja, pedig Magyarország egyik legjelentősebb politikusáról van szó, 1867–71 között a Magyar Királyság miniszterelnökéről, a polgári Magyarország egyik megteremtőjéről, későbbi osztrák–magyar közös külügyminiszterről, egy olyan személyről, akinek a nevét Európában máshol is ismerik.
A könyv fejezeteinek többsége jellegzetes álomtípusokat jár körül – a vizsgaálmot, a lebegéses álmot, a lucidus álmot, a rémálmot és az erotikus álmot –, de külön fejezet szól a vakok álmairól, arról, hogy színesben álmodunk-e vagy fekete-fehérben, sőt a jósálmok és telepatikus álmok jelenségéről is.
Talán meglepő a könyv címe, amely aranykornak nevezi a hazai felsőoktatás 1990–2010 közötti periódusát. Pedig ez az időszak a magyar felsőoktatás európaivá válásának, kiterjedésének, intézményrendszere kiszélesedésének két évtizede, amelyet – ugyan a drasztikusan növekvő hallgatólétszámmal messze nem lépést tartva, de – bővülő források is jellemeznek.
A rendőrség, bár sokan nem így tekintenek rá, maga is élhetővé vagy élhetetlenné teheti a településeket. Az élhető társadalmak egészen másfajta rendőrséget követelnek meg, mint az élhetetlenek. A bezárkózó, széthulló, központilag irányított élhetetlen társadalmak szívesen hivatkoznak a rendre, ami mindig hierarchikus biztonságot eredményez...
Az emberi ésszerűség természete – működése, hatásai és következményei – áll érdeklődésem középpontjában az elmúlt közel ötven évben. Amikor meghívtak, hogy tartsam meg a Harry Camp-előadás-sorozatot a Stanford egyetemen, azon gondolkodtam, vajon tudok-e még újat mondani a témában.
Németország, 1933. Hitler hatalomra jutása után a Weimari Köztársaság utolsó szabad színházi eseménye Kurt Weill Ezüst tó című színészoperájának a bemutatója volt. Ezzel a művel intett búcsút a 20-as évek sokszínűen gazdag színházi világa és adta át helyét a náci diktatúra gyűlöletgépezetének.
A monografikus jellegű tanulmánykötet megjelentetésével az a célunk, hogy bemutassuk egyetemi oktatóink, doktoranduszaink útkeresését az oktatásügy egyik legnyomasztóbb kérdéskörében, az olvasás és újraolvasás megszerettetésében.
Az amerikai pszichológia nagy öregje ebben az élvezetes formában megírt, mégis a legsúlyosabb problémákat taglaló könyvében javaslatokat tesz arra, hogyan vezetheti be az oktatás a gyermekeket saját kultúrájuk közegébe.
Noha a nagy nemzetközi kutatásokból évtizedek óta tudjuk, hogy a kelet- és délkelet-ázsiai régió számos országában kimagaslóan hatékony az oktatás, és ez az adott országok gyors fejlődésének egyik kulcsa, a magyar olvasónak alig vannak ismeretei ezeknek az országoknak a pedagógiájáról.
A könyv tömören és világosan, csaknem kétszáz kép segítségével bemutatja az óegyiptomi művészeti nyelv koronkénti változásait. A kötet fő fejezeteit a nagy történeti, illetve az ezeken belül elkülöníthető művészeti korszakok adják, s a könnyebb áttekinthetőség érdekében ezeken belül, külön alfejezetekként kerülnek jellemzésre a meghatározó műfajok: az építészet, a plasztika, a kétdimenziós művészet és alkalmanként a kisművészetek.
Bíró Zsuzsanna Hanna az 1895 és 1945 közötti német szakos bölcsészek rekrutációs bázisáról, nemi, vallási, nemzetiségi összetételéről, származási helyéről, apjuk iskolázottságáról s tanulmányi előmenetelükről értekezik új, revelatív, máskor vitára késztető, de mindig megalapozottan, árnyaltan kifejtett mondanivalójú kötetében.
Annak ellenére, hogy a tanulási motiváció – még inkább annak hiánya – kitüntetett figyelmet élvez az oktatást hivatásszerűen gyakorlók mindennapi diskurzusában, amikor az oktatómunka során szeretnénk elérni, hogy tanulóink, hallgatóink motiváltabbak legyenek, úgy tűnik, mintha nem állna rendelkezésünkre hathatós segítség.
A deepfake olyan médiatartalom, amellyel ma már bárhol találkozhatunk, anélkül megszokva jelenlétét, hogy többet és mélyebben gondolkodnánk róla. Tanulmánykötetünk az utóbbiban, a deepfake pontosabb megismerésében támogatja az Olvasót. Magyar nyelven és a régióban elsőként olyan írások összefoglaló könyve ez, amely a deepfake jelenség egészéről és részleteiről is naprakész képet ad.
Bár fennmaradásunk kérdése a legfontosabb közügy, de az emberek többsége erről a problémáról még csak nem is hallott. Ennek az olvasmányos stílusban készült könyvnek az elsődleges célja, hogy a magyar demográfiai válságra felhívja a figyelmet, ami a válság megoldásának az előfeltétele. A könyvet elsősorban pedagógusoknak és a közügyek iránt érdeklődő olvasóknak ajánljuk.
Ahhoz a roppant szerencsés generációhoz tartozom, amely mindeddig békében és viszonylagos jólétben élhetett – ami az emberi történelem „luxusterméke”. Felnőtt fejjel tapasztalhatta meg a „puhuló” Kádár-rendszer végét, aktívan élhette meg a rendszerváltás demokratikus illúzióit, és feltehetően az utolsó olyan nemzedék, amely közvetlenül még nem tapasztalja meg a globális felmelegedés és a digitális életvilág súlyos következményeit...
A 21. században bekövetkezett technológiai fejlődés hatására a 4. ipari forradalom korát éljük, amely a társadalomra közvetlen hatást gyakorol, előkészítve egy újabb, a digitalizációt középpontba állító kultúraváltást. E változások közvetlen hatást gyakorolnak a munkaerőpiacra, ami jelentős átalakulást kíván az oktatási rendszertől. A jövőbeni boldogulás művészetének kulcsa ugyanis az egyéni képességek fejlesztésében rejlik, amelyben az IKT-műveltség kiemelt szerepet tölt be.
Lifelong learning – magyarul: az élethosszig tartó tanulás – eszméje az utóbbi évtizedek során nemcsak a legfontosabb pedagógiai paradigmává vált egész Európában, hanem az Európai Unió oktatáspolitikai reformkoncepcióinak összefoglaló fogalmává is. Az élethosszig tartó tanulás 1996-ben kikiáltott európai éve óta a lifelong learning-program a modern idők társadalmi, politikai és gazdasági változásaira adható egyetlen válasznak számít Európában.
A könyv célja, hogy átfogó képet adjon a csehszlovákiai magyar elitről, azon belül elsősorban a pedagógusokról a prozopográfia módszerével. A pedagóguselitet a korszak folyamatosan változó oktatáspolitikai és pedagógusképzési irányelveinek függvényében vizsgálja.
A kötet annak a folyamatnak a sokféleségét mutatja be, amelynek eredményeképpen a rendszerváltást megelőző évtizedekben egyebek mellett két tekintetben következett be határátlépés a humán és társadalomtudományokban: egyrészt a nyugat-európai és amerikai elméleti áramlatok hatása megjelent a hazai kutatásokban, másrészt a hazai kutatások kiléptek a nemzetközi színtérre.
Jacques Mehler és Emmanuel Dupoux munkája az emberi gondolkodás fejlődésének egy sajátos szakaszát vizsgálja: arra a kérdésre keres választ, mi történik az emberi lény életének abban a korszakában, amikor gondolkodása látszólag még nem bontakozott ki.