Gondolat Kiadó
Az ország lakosságának vertikális képzési szerkezete meglehetősen torz, amely a 2010-től regnáló oktatáspolitika nyomán még tovább deformálódik. Még tovább szélesedik azon középfokú rétegek aránya, akiknek át- és továbbképzése az alapképzettség hiányosságai miatt szinte lehetetlen...
Ez a könyv az emberi erőforrások helyzetéről igyekszik – a terjedelme miatt nem teljes, inkább mozaikos – képet adni a 21. század közepe felé haladva. Három része – és ezen belül a bevezetésen és befejezésen kívül tizenegy fejezete – ennek a kérdésnek különböző aspektusait elemzi.
Mi az idő? Miért különbözik a természet idősíkja és az egyén szubjektív időélménye? Milyen változatai vannak az emberi közösségek által megalkotott, társadalmilag meghatározott időnek? Miként jelenítik meg az időfelfogás sokféleségét a különböző tudományok?
A szerző abból az egyre égetőbbé váló kérdésből indul ki, hogy miként találhatja meg a helyét az ember a fogyasztói szemléletre épülő, globalizálódó világban. Véleménye szerint ez csak úgy lehetséges, hogy hangsúlyozzuk azokat az értékeket, amelyek az ember életét teljesebbé teszik.
A kötet tanulmányai megmutatják, az Európai Unió számos országában vannak etnikai alapon szerveződő politikai mozgalmak, amelyek az egyes országok jogrendjétől és politikai struktúráitól függően tudnak több vagy kevesebb szerepet vállalni a kisebbségek képviseletében.
A táguló gyermeki érdeklődést kell vezérlő motívummá tenni a nevelésben. Ha a gyermeki érdeklődés megtalálja a maga tárgyát, akkor a nevelés természetes és kreatív folyamattá válik.
Milyennek látták régen az emberek az értelmi fogyatékos személyeket, milyen volt a korabeli társadalomban betöltött helyzetük, státuszuk? Hogyan alakult sorsuk a társadalmi többség által már nem tolerált viselkedésű és ezért kirekesztett „bolondok” helyzetéhez képest az elzáró, majd gyógyító, fejlesztő, nevelő intézményekben? Bekerültek-e egyáltalán az értelmi fogyatékos gyermekek és felnőttek ezekbe az „asylumokba”?
Nyelvészetileg indokolható-e, hogy a magyar népszámláláskor a román és a szerb anyanyelvűeket külön számlálják, de a romani és a beás anyanyelvűeket nem, holott e két „cigány” nyelv beszélői nem értik meg egymást? Vagy: miként lehet, hogy az Akadémiától a kocsmárosokig mindenki támogatja a magyarok magyarok általi nyelvi diszkriminációját? A nyelvészek felelősségéről ritkán szokott szó esni ‒ ezzel a könyvvel ezen a helyzeten szeretnék valamennyit változtatni.
Alexander von Humboldt születésének 250. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia is megemlékezett – két ülésén is – a nagyhatású német utazóról, felfedezőről és természetkutatóról, aki munkásságával mérvadóan járult hozzá a „világ felméréséhez”, a modern empirikus földrajztudomány és egyáltalán az egzakt természet- és társadalomtudományok fejlődéséhez.
Célestin Freinet száz évvel ezelőtt kezdte el tanítói pályáját, amelynek során olyan pedagógiát dolgozott ki, amely napjainkban is tanulsággal szolgál. Ez a szótár nemcsak a megismerkedést segíti a Freinet-pedagógiával, hanem a belső összefüggések hálójának felfedezését is támogatja a régi és az új érdeklődők számára egyaránt.
Ez a könyv a sokoldalú Gárdonyi örökségéből mindenekelőtt a regényművészetet tárgyalja, azonban kitér a Göre-szövegekre, a novellákra és a publicisztikai írásokra is. Az író titkosírásos feljegyzéseinek anyagát is felhasználva épít fel egy olyan értelmezőnyelvet, amelynek segítségével ki lehet domborítani prózaművészetének sajátos századeleji irodalomtörténeti jelentőségét és értékeit.
Az elismert gazdasági szakember, gazdaságpolitikánk értő kommentátora kutatóként és oktatóként kezdte szakmai pályáját, ma is egyetemen tanít, tudományos műveket publikál. A könyv címe ad támpontokat a titkok keresőinek: tudás, üzleti kultúra, társadalmi értékrend, oktatás.
A tanulmánykötet írásai a Göttingeni Egyetem 18–19. századi történetének azt a specifikumát állítják középpontba, hogy ott – az empirikus és a holisztikus megközelítés együttes jelenlétéből adódóan – a különféle tudományterületek között sajátos átfedések alakultak ki.
A szerző nemcsak témáját, hanem a vizsgálódás módszerét tekintve is újfajta szemléletmódot érvényesít: tudatosan törekedett arra, hogy a vizsgálódásban a „gyermekek, fiatalok hangja” is jelen legyen. A kötetet pedagógusoknak, szociológusoknak, szociális területen tevékenykedőknek egyaránt ajánljuk.
A huszadik századi „nagynémet egység” megakadályozását a hivatásrendi rezsim mellett a következetesen náciellenes és az osztrák államiságot igenlő legitimisták emelték a misszió szintjére. A könyv izgalmas olvasmány minden, a 20. századi európai történelem, a jog- és politikatörténet iránt érdeklődő olvasó számára.
A tanulmányok olyan nagyformátumú rendezőként mutatják be Sindót, aki nemcsak az adott kor és társadalom történelmi vonatkozásaink tud teret engedni, hanem éppígy otthon van a modern lélektani folyamatok megragadásában, művészi formát kialakító megmutatásában.
A könyv azt a tanulási formát tárgyalja, amely a mindennapok természetes velejárója, az emberi tevékenységek kísérője, és mert magától értetődőnek tekinti az egyén, ezért észre sem veszi, hogy általa gazdagodott a tudása, fejlődtek a készségei.
Amikor rátaláltunk a „társadalmi innovációra”, az még csak a szociológusokat érdekelte. A szociológusok – a közgazdászokhoz csatlakozva – a gazdasági innovációk társadalmi vonatkozásait vizsgálták. Mai napig ezt értik társadalmi innováción. Magyarország „tanuló régióit” megismerve (2012–2015) mi más társadalmi (szociális) innovációról kezdtünk beszélni.
Az intelligencia és az iskolai teljesítmény közötti kapcsolat egyértelműnek tűnik, azonban csaknem negyven éve egy harvardi kognitív tudós, Howard Gardner olyan fogalmat alkotott, mely megkérdőjelezi ezt az összefüggést. Elmélete szerint nem beszélhetünk intelligenciáról általában, hanem többszörös intelligenciákról...
Hajnal István kutatói és emberi teljesítménye félelmetes és lenyűgöző. Olyan eleganciával, pontossággal és magától értetődő, lefegyverző logikával rendezi össze ezer apró darabból álló, csapdákkal, forráshiánnyal, rivális értelmezésekkel nehezített tárgyát, érvelése annyira letisztult, könnyed és meggyőző...