Gondolat Kiadó
A munka egy 1947-48-as kérdőív anyagát dolgozza fel, mely elsősorban a korabeli magyar értelmiség – tudományos kutatók, művészek, műszaki értelmiségiek, orvosok – középiskolai élményeit vizsgálta, illetve azt, hogy mit jelentett a szellemi élet meghatározó szereplőinek életében a középiskola.
A tanítói hivatás vizsgálata egyben az iskola világának, a gyermek és a gyermekkor összefüggéseinek megértéséhez is hozzásegíthet.
Ha a gyerekeket nem annyira az állam és nem is a globális hatalmi központok irányítják egyik vagy másik iskolába, s eloszlásuk mégsem véletlenszerű, akkor az aktorok az iskolafenntartók és új diskurzusok helyi képviselőinek körében keresendők (szakértők és nevelési tanácsadók).
A világ népességének átlagos iskolázottsága az 1950. évi 3,71 évről az ezredfordulóra nagyjából kétszeresére, 7,38 évre növekedett, ma 2020-ban 8,80 év, s 2050-re várhatóan 10,6 évre, az 1950-esnek majdnem háromszorosára emelkedik. Talán az iskolázottság növekedése hozta el a hosszú békét. Vagy ha nem is közvetlenül az hozta el, talán van köze ahhoz. Ebből az aspektusból sem véletlen tehát, hogy a 20. század közepétől iskolázottsági verseny zajlik a világon.
A tudós néprajzos szerző, Dr. Fazekas Mihály mindegyik írásán tetten érhető az élőbeszéd közvetlensége, a kikutatott érdekességek, tények közlésének öröme, a hitelesség felelőssége, az örökölt-választott értékeinek megélése. A kötet összességében egy nagy tanyázásnak is érthető, ahol az összegyűlt szomszédok, ismerősök látogatásának talán nincs is más célja, mint a beszélgetés, de az akkor is folklórmegőrző és -közvetítő hellyé válik.
A kötet az újabb kutatások eredményeit felhasználva azonos kutatási módszertan alapján vizsgálja meg különböző kisebbségek önkormányzatait.
A könyv áttekintést nyújt a kisebbségi léthelyzetben élő magyar közösségek érdekképviseleti szervezeteinek a szomszédos országok kormányzásában való részvételéről.
Az öt legnagyobb és legismertebb olasz költő és prózaíró műveinek mély és aprólékos, a nyelvi és retorikai finomságokra érzékeny értelmezését nyújtja Hoffmann Béla kötete. Az írások fókuszában a költői nyelv működése és a gondolat nyelvi megformáltságának vizsgálata áll.
Michael Cole kutatásai és írásai sokban hozzájárultak a fejlődéslélektan továbbviteléhez az elmúlt harminc évben. Ebben a könyvben több évtizedes vizsgálódásait foglalja össze, egyszersmind programot ad a fejlődéslélektan, mint kulturális-történeti tudomány létrehozásához.
A megfigyelő problémája jó ideje foglalkoztatja a filozófiát, az irodalom- és művészetelméletet és a pszichológiát. Ezzel szemben a kortárs szociológia, antropológia és társadalomtörténet a megfigyelő lehetőségeivel mind ez idáig elsősorban a vizuális reprezentációk kapcsán szembesült.
Hannibál tanár úr, Édes Anna, Elveszett paradicsom, Hideg napok, Az életbe táncoltatott leány, Hogy szaladnak a fák… – a magyar filmművészet kiemelkedő alkotásai, amelyek hatása igen nagy részben az operatőr: Szécsényi Ferenc egyedi látásmódján, fölényes mesterségbeli tudásán és művészi megjelenítő erején alapszik.
Lukács György a 20. század egyik meghatározó filozófusa, esztétája volt. Bírálói minden korban sokan voltak, mégis jelentős és önálló filozófiát kidolgozó teoretikusa volt a 20. századnak, aki nélkül sok eszmei, filozófiai és esztétikai jelenség, vita és párbeszéd meg sem érthető a korból.
Százéves múltra tekinthet vissza Magyarországon a jazz, de nagykorúvá válása, kulturális integrációja csak néhány évtizede kezdődött. Ezt az akadályokkal kikövezett folyamatot követik nyomon a könyvbe foglalt elemzések, koncertbeszámolók, hanglemezkritikák, muzsikusportrék és interjúk.
Magyarországon mindeddig nem készült az ország modern történelme során működött politikai pártok adatait, történetét, a legfőbb szereplőket és a mindezekre vonatkozó szakirodalmat tartalmazó összefoglaló lexikon. Ezt a hiányt pótolja a Magyarországi politikai pártok lexikona.
Méhes Vera szakmai pályája összefonódik a Montessori pedagógiával. A világháború előtt járt Burchard Erzsébet Montessori tanfolyamára, és amíg lehetett, maga is vezetett Montessori foglalkoztatót. A hetvenes évektől neve azonossá vált a hazai Montessori pedagógiával.
A médiatudomány egyik legkevésbé körüljárt területe a médiapolitika. A médiapolitika fogalmának, rendszerének, céljainak tisztázása nemcsak elméleti oldalról szükséges; hiánya azt is megakadályozza, hogy a napi (párt)politikai, szabályozói gyakorlatban születő, médiapolitikainak szánt döntéseket objektív szempontok alapján értékeljük.
A könyvet a médiatudomány, a szociológia és a politikatudomány, valamint a közéleti kérdések iránt érdeklődőknek ajánljuk.
A kötet a tudományos magyarázat jellemzőit és jelentőségét tárgyalja az irodalom- és nyelvtudomány, a klasszika‑filológia, a néprajz és a zenetudomány területén.
E módszertani könyv a hazai és a külföldi szakirodalomra alapozva a kvalitatív mintavétel-kiválasztás kérdéseinek és problémáinak összegyűjtését, sokoldalú megközelítését és elemzését tűzi ki célul.
A könyv azt igyekszik feltárni, hogy miért nem születtek átfogó eredmények a médiaműveltség-fejlesztésterén. Mi az oka annak az általános helyzetnek, hogy a terület az elmúlt tíz-tizenöt évben nem kapott elegendő figyelmet és forrásokat? Arra keresi a választ, hogy a szabályozási, intézményesítési feladatok körében milyen állami szerepvállalás indokolt: a sokszereplős, sokféle ágazatot (oktatásügy, audiovizuális politika, gyermekvédelem, foglalkoztatáspolitika stb.) érintő intézményi háló megteremtése milyen szabályozási keretben valósítható meg.