Gróf Esterházy János, a szeretet politikusa

A könyv megszületése nagyot lendít az eddigi Esterházy értelmezésen, melynek egyik legfőbb kérdése az volt, miként lehet egységes nézőpontból szemlélni Esterházy János életének azt a kétszer 12 évét, amely látszólag szöges ellentéte egymásnak. A felvidéki magyarság huszadik századi legfontosabb személyisége történetének első 12 évét – amelyet a népe sorsának jobbra fordulásáért munkálkodó szakadatlan tenni akarás és aktivitás jellemez – ugyanis követi egy olyan újabb 12 év, amely a rabság bilincsében tartva, a cselekvés legkisebb lehetőségének esélyétől is megfosztotta Esterházyt. Amíg az első tizenkét-éves időszak teli van az Esterházy Jánostól származó írások, nyilatkozatok, beszédek vagy éppen róla szóló zajos tudósítások publikációival, addig a második 12 év ennek épp ellenkezőjeként, a némaság időszakaként ismert a számunkra. Dávid Zsuzsanna könyvének hatására itt rögtön egy párhuzam jut az ember eszébe. Jézus is elnémul Pilátus előtt. Nem mond el egy újabb példabeszédet, nem bocsátkozik vitába, nem érvel az igaza mellett… hallgat. S tizenkét éven át némán hallgatva szenved Esterházy János is. Némaságát mintegy betetőzi az az embertelen hatalmi arrogancia, hogy még földi maradványait sem voltak hajlandóak kiadni családjának, s így még egy tisztességes temetésben sem lehetett része. Esterházy János így beteljesülő, népéért vállalt és felajánlott szenvedéssel párosuló engesztelő áldozatához egyedül Jézus Krisztustól tudott erőt meríteni. Attól a Jézustól, akitől ő maga azt kérte, „engedje meg, hogy szenvedések és nélkülözések árán méltóvá váljak arra, hogy Őt megtisztulva követhessem.” Sokan vannak, akik érthetetlennek tartják, hogy Esterházy János, miért nem menekült el a reá váró szenvedések elől, habár ezt több alkalommal is megtehette volna? Miért „sodródott” úgymond „magatehetetlenül” az őt körülvevő eseményekkel? A kételkedők a kérdést talán feltehetnék imigyen is: Miért nem szállt le időben a keresztről? Nos, ezekre a kérdésekre kapunk szinte tökéletes választ Dávid Zsuzsanna könyvét olvasva, aki az egyháztanítók munkáit ismerve, s a megváltó Krisztust szemlélve sorra fedezi fel és írja le az Isten szolgája Esterházy János életművének mindkét osztatából fakadó evangéliumi igazságokat. Könyvének legfőbb mondanivalója, hogy Esterházy Jánost, ezt a „közjóra született embert” (Tőzsér Árpád jellemzése) Jézus Krisztus nélkül sem értelmezni sem megérteni nem lehet. Ahhoz azonban, hogy megértsük, együtt kell szemlélnünk mindkettőjüket. Csak ebben az együtt-szemlélésben fedezhetjük fel Esterházy János portréján Krisztus valódi arcvonásait.

Ilyen értelemben Dávid Zsuzsanna könyvét az első Esterházy Jánosról szóló hagiográfiának is nevezhetném, annak ellenére is, hogy a könyv főhősének boldoggá avatási folyamatának csupán az elején tartunk. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy mi magunk is átelmélkedve ismerkedjünk meg ennek a nagyszerű és kivételes embernek – akit az általa oly annyira tisztelt Apostoli Szentszék jóvoltából immár az Isten Szolgája titulussal szólíthatunk meg – életfogytig tartó kegyelemmel átitatott életével.

(Részlet Molnár Imre ajánlásából)

A könyv melléklete 21 festményről készült színes kép, melyek a szerző, Dávid Zsuzsanna alkotásai Esterházy János életéről.

Jel Kiadó, 2021.

ErkölcsTeológiai Dolgozatok 1.

Írta: Dávid Zsuzsanna