Lázár Ervin művei
Egyszer fába szorult egy két (vagy három) szemű hernyó. Keserves jajongására a fa köré gyűltek a környéken járó állatok: a medve, a farkas, a kecske, a róka, a nyúl, a borz, az egér, a hőscincér és a katicabogár. Hosszas tanakodás után úgy próbálnak segíteni szegény hernyónak, hogy egymás hátára állnak, hátha úgy ki tudják szabadítani...
Ismeritek Zsiga föstőt? Sokáig mindent hófehérre festett, de egy szép napon előkerült az összes tubusa, és színpompássá pingálta velük az egész világot. Ezzel a csodálatos történettel kezdődik a kötet, hogy utána mind a négy évszakot négy-négy mese mutassa be hol vidáman, hol szomorkásan – és annyi különleges nyelvi leleménnyel, amelyre csak Lázár Ervin volt képes.
Lázár Ervin 1971-ben napvilágot látott egyetlen, felnőtteknek szóló regénye a hatalom természetét kutatja. Egészen pontosan a hatalom személyiségtorzító hatását. S bár a fehér tigris alakján keresztül a fantasztikum, a mese és a csoda átsejlik a mindennapi valóságba, ez az elbeszélés elsősorban erkölcsi (valamint történelmi-politikai) példázat.
A szerző legnépszerűbb mesegyűjteménye szüntelen játék a szavakkal, műfajokkal. A sok lírai, álomszerű kép és hang humorral párosul. Jól megférnek egymás mellett a kötetben a szokatlan csattanójú állattörténetek, a népi hagyományból merítő írások és a rövid, abszurd mesék.
Álmos Palkó, Fületlen Bögre, Hétfejű Tündér, Szeplő Szepi, Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár – különös mesék különleges alakjai szólalnak meg a lemezekről.
Lázár Ervin meseregényének hőse egy „nagyon öreg oroszlán”, aki Bruckner Szigfrid névre hallgat, s egy nagyon fiatal kisfiúnak, Petinek a hűséges barátja aki valaha egy cirkuszban dolgozott, s vénségére egy nagyon fiatal kisfiút, Petit fogadott barátságába. Őt traktálja meséivel, hosszú életének különös történeteivel.
Anya-Banya, a világvégi boszorkány régóta tanítja igézni, rontani és seprűn lovagolni három lányát: a fekete, tenyeres-talpas Rillát, a szőke nádszál Marillát meg a vörös, szeplős kis vakarcsot, Amarillát...
Bab Berci „savanyú” kedélye oly mértékű, hogy már a nézésétől is megsavanyodik az eltevésre váró uborka – ecetre költeni felesleges. Berci tisztában van kedélye fogyatékosságával, ám ez kevés ahhoz, hogy elkerülhesse a bonyodalmakat.
Berzsián, a jobbladaköltő utálja a rosszkedvet. Már-már olyan szomorú, mint egy elázott zászló, amikor ráébred, hogy a borvizező emberiség miatt rosszkedvű. Nosza, meg is szakítja a kapcsolatot az emberekkel: leszereli a csengőjét, és biztos helyre rejti. Így csöngessen be hozzá, aki tud!
Téged is gyakran meglátogat a Szomorúság? Akkor irány a Négyszögletű Kerek Erdő, ott nincs hatalma! Egy napon becsönget majd hozzád Mikkamakka, és elvezet a tisztáshoz, ahol már sok különc, elvarázsolt barátja lelt új otthonra...
Lázár Ervin élete végéig nem tudott szabadulni szülőföldje mágneses vonzásától. Írói képzelőerejének legfőbb forrása a gyermeki fantáziavilág és a pusztai emberek sajátos mitológiája, fantasztikummal átszőtt archaikus hiedelemvilága. Újra és újra visszatért hozzá, újra és újra megírta a pusztát.
A Négyszögletű Kerek Erdő lakói ismét mulatságos kalandokba keverednek. Először Mikkamakka vezetésével elindulnak fát vágni, de olyan szerencsétlenül dől a fa, hogy Dömdödöm alászorul. Szerencsére épp arra jár Maminti, a kicsi zöld tündér, és segít neki...
Mikkamakka a városba utazott. A többiek süttetik a hasukat a napon. Épp egy nem létező dinnyefán tréfálkoznak, mikor beállít a Négyszögletű Kerek Erdő tisztására Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, és elárulja az ijedt társaságnak, hogy döntő támadásra készülnek ellenük a pomogácsok...
A tizenhat magyar monda és Ámi Lajos különleges cigány meséinek feldolgozása Lázár Ervin késői alkotói korszakának két gyöngyszeme, amelyek ezúttal egy kötetben jelennek meg Herbszt László összetéveszthetetlen stílusú rajzaival.
A könyv hőse olyan író, akit a meséi emeltek a halhatatlanok sorába. Minden körülmény: a rácpácegresi örökség, a látásmódja, a fantáziája, a beszédmódja mesemondóvá tette...
Lázár Ervin egyetlen műfordítása igazán mesés irodalmi csemege. A huszonöt rövid, hol humoros, hol izgalmas vagy épp megható történet főszereplője, Nyulacska mindannyiunk számára ismerős lehet. Születése pillanatától kezdve olyan kalandokba keveredik ugyanis, amelyek bármilyen kölyökkel megeshetnek, akár embergyerek, akár kisnyuszi az illető.
Könnyű nyári estéken Öregapó leül a tornácára, és mesélni kezd a madarakról. Mert ő aztán mindegyiket jól ismeri – a fecskéktől a baglyokon át a seregélyekig. Lázár Ervin szívhez szóló, rövid történeteiben madárdallal telik meg a dunántúli táj, Bódi Kati pedig részletgazdag rajzain kelti életre Öregapó madarait.
Nemzedékek nőttek fel Lázár Ervin meséin, ám a Szegény Dzsoni és Árnika szállóigévé vált párbeszédeit idéző mesenovellák eddig csak a szerző felnőtteknek szóló novellásköteteiben kaptak helyet. A hiánypótló válogatás három asztalfiókban maradt szöveggel válik teljessé. Mikkamakka és Vacskamati verse a két macskaképű erdőlakó új arcát mutatja meg, az Országmese pedig különleges, kísérletező szöveg, amely néhány hungarikum keletkezésének legendáját idézi meg.