Hatóanyag ABC

A Hatóanyag ABC az olvasótól csak minimális kémiai alaptudást megkövetelve, és alapvetően a könnyen érthető, kémiai, fizikai, biológiai, illetve hatástani szempontokat vegyesen tartalmazó, hagyományos felosztást követve mutatja be a különböző növényi hatóanyagcsoportokat. Ezen belül alapvetően fitoterápiás nézőpontból próbálja leírni az egyes csoportokhoz köthető jellemző hatásokat, bemutatja az ide tartozó legfontosabb gyógynövényeket, és megpróbál hasznos, gyakorlati tanácsokat adni azok mindennapi biztonságos használatához. A hagyományos felosztásnak köszönhetően könyvünkben p1. a „Csípős anyagok” és a „keserűanyagok”, mint kategóriák, változatlanul megmaradtak, ami sokak szemében ma már kissé elavultnak tűnhet, de egyszerű megfoghatóságuk és a terápiás alkalmazást jól segítő gyakorlatiasságuk nem vitatható. Az alapvetően gyakorlatias megközelítés mellett ugyanakkor a növényi anyagok újabban használt Vágújfalvi-féle biogenetikai anyagrendszerét, és ennek a hagyományos hatóanyagcsoportokhoz való kapcsolódásait is igyekeztünk nagyon röviden bemutatni. A könyvben használt csoportosítás ismeretében nemcsak a gyógyteák elkészítéshez szükséges leghatékonyabb kivonási eljárást (p vizes áztatás, főzés, forrázás) tudjuk gyorsan és egyszerűen kiválasztani, hanem sok esetben még a gyógynövények egymással való helyettesítéséhez is hasznos útmutatást kaphatunk. Talán a Kedves Olvasó is bosszankodott már azon, hogy egy fontos gyógyteakeverékhez nem sikerült egyik vagy másik növényi drogot beszereznie. A hatóanyagcsoportok szerinti, illetve hatástani besorolás segítségével ez a probléma gyakran egyszerűen orvosolható, mivel az azonos csoportba sorolt növényi drogok – fő hatásuk tekintetében – egymással sokszor helyettesíthetők. Például, ha egy gyógytea kompozícióba magas cserzőanyag vagy keserűanyag tartalma miatt került bele egy drog, akkor ezt egy másik hasonlóan magas cserzőanyag vagy keserűanyag tartalmú droggal egyszerűen helyettesíthetjük. A cserzőanyagok tekintetében így a libapimpót például apróbojtorján levéllel könnyen kiválthatjuk egy teában. Az ilyen helyettesítéseknél inkább csak arra kell odafigyelnünk, hogy az egyes hatóanyagcsoportnál bemutatott gyógyhatások közül nem mindegyik található meg feltétlenül az adott csoportba besorolt valamennyi drognál. A szaponint tartalmazó drogok közül például nem mindegyik rendelkezik adaptogén hatással, és a ginzeng gyökér ebből a szempontból például szappangyökérrel nem is váltható ki. Ugyanakkor, ha mondjuk köptető hatásról van szó, akkor a szappangyökeret több más szaponin tartalmú drog, így például a tavaszi kankalingyökér vagy akár az ökörfarkkóró virág is helyettesítheti.