Hogyan vált a segítségnyújtás hivatássá?

A szociálpedagógia eredete az ipari társadalmak létrejöttének kezdeteire nyúlik vissza. Módszertani problémák akkortájt alig merültek fel; a szegénygondozó feladata az volt, hogy tudja azokat a címeket, ahová a segítségkérőket tovább lehet küldeni, továbbá hogy adatokat gyűjtsön életkörülményeikről. A helyzet a 19. század utolsó évtizedeiben kezdett megváltozni. 1883-ban egy lelkész – feleségével együtt – London keleti részében megalapítja az úgynevezett egyetemi telepet, amelynek feladata az oxfordi egyetem végzős hallgatóit megismertetni a szegénygondozás technikájával. Ennek nyomán indul el Chicago egyik ipari negyedében egy önfinanszírozó egyesület ilyen irányú munkája is. A módszertani alapvetés a baltimorei Mary Richmondnevéhez fűződik. A századfordulón a németeknél indulnak el a szociális kérdésekkel foglalkozó nőiskolák, itt már tankönyvek is megjelennek a témáról. Ezzel párhuzamosan az ifjúmunkás egyesületek is foglalkoznak szociális kérdésekkel. A weimari köztársaság sok reformot vezetett be, majd Hitler hatalomra jutása után főként fajpolitikai intézkedések semmisítették meg a korábbi eredményeket. C. Wolfgang Müller könyve fontos munka, mindazok számára alapvető, akik ilyen irányú felsőoktatási tanulmányokat folytatnak.

A szociális szakképzés könyvtára

Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, 1992.

A szociális munka gyakorlata–sorozat

Írta: C. Wolfgang Müller

Szerkesztette: Lenkei Júlia

Fordította: Pik Katalin