irodalom_12 (KN 4012)
Paraméterek
| Sorozat | Érettségi-központú irodalomkönyvek műszövegekkel |
| Szerző | Fűzfa Balázs |
| Cím | irodalom_12 (KN 4012) |
| Alcím | Színes irodalom tankönyv a középiskolák 12. évfolyama számára |
| Kiadó | Krónika Nova Kiadó |
| Kiadás éve | 2008 |
| Terjedelem | 304 oldal |
| Formátum | AN20, cérnafűzött, ragasztott |
| ISBN | 978 963 9423 87 9 |
Eredeti ár:
1.310 Ft
|
Ez a könyv arra törekszik, hogy bevezesse Tisztelt Olvasóját Magyarország és a „világ” legutóbbi háromnegyed évszázadának „irodalomtörténései”-be. Nem irodalomtörténetébe tehát, hanem hangsúlyozottan irodalomtörténéseibe... |
|
|
|
Leírás
Ez a könyv arra törekszik, hogy bevezesse Tisztelt Olvasóját Magyarország és a „világ” legutóbbi háromnegyed évszázadának „irodalomtörténései”-be. Nem irodalomtörténetébe tehát, hanem hangsúlyozottan irodalomtörténéseibe. S miközben hosszabb pillantásokat vetünk az irodalomtörténet eddigi utolsó nagy korszakának alkotóira és műveire, elsődleges célunk az, hogy a kétszintű érettségi „hosszmetszeti jellegű” követelményrendszerének megfeleljünk. De szem előtt tartjuk a Nemzeti alaptanterv és a kerettanterv előírásait is – e három alapdokumentum javaslatait mintegy „keresztezni” igyekszünk egymással.
Tankönyvünk felépítését, szemléletét és beszédmódját az irodalom tantárgy tekintetében újszerűnek szánjuk. A megszokott, egyenes vonalú – irodalomtörténetre alapozott – szerkezet helyett koncentrikus körökben szerveztük meg a tananyagot. Ez alapvetően azt jelenti, hogy egy-egy téma, szerző vagy mű, probléma többször is előkerülhet, akár más-más vonatkozásban is. Elsődleges szempontnak az irodalom „egyben” és mindig egyszerre való létezését tekintjük, ezért mindenekelőtt a különböző jelenségek mögötti összefüggéseket szeretnénk megragadni.
Gondolatmenetünket ennek okán deduktív, vagyis az általánostól az egyes felé vezető módon igyekeztünk elrendezni. A legáltalánosabb áttekintést, a legmagasabb perspektívát az első részben kínáljuk, ahol fölvázoljuk az egész tananyag lényegét.
A második részben alapvetően az érettségi követelmények szerint rendeztük el, vagyis „kibontjuk” a tananyagot. De itt is állandóan vissza- és előreutalunk a már érintett s még érintendő problémákra, hogy azok összefüggésrendszere minél világosabb legyen. E fejezetben – de lényegében mindvégig – vegyítettük egymással az irodalomtörténeti szemléletet és a motivikus, hosszmetszeti jellegű vizsgálódásokat. (Utóbbiakra főleg a kérdések, feladatok között kerítünk sort.)
Az egyes fejezetek végén található ráadásokban esszéket, novellákat, dokumentumokat – s nemegyszer verset is – közlünk. Eme ráadásszövegek az adott műfaj követelményei szerint igyekeznek – másfajta horizontból és beszédmódban fogalmazva, mintegy „magasabb szempontból” szólva – portrét rajzolni az adott szerzőről vagy áttekintést adni valamely témáról.
Újszerű az is, hogy tankönyvünk tartalmazza mindazokat a műszövegeket, melyeket a fenti dokumentumok minimumkövetelményként megjelölnek.
A megszokottnál sokkal nagyobb szerepet szántunk kötetünkben a vizualitásnak, vagyis a képeknek s az egyes szövegek, szövegtömbök egymáshoz való viszonyainak. A képek nemcsak illusztrációk, hanem szerves részei a gondolatmenetnek. A tipográfia és a tördelés tehát tartalmi kérdés: nemritkán az is előfordul, hogy vizuális hatásokkal szeretnénk olyasmit elmondani – vagy továbbgondolásra biztatni Benneteket –, amit szavakban külön nem is fogalmazunk meg.
A könyv használatának legfőbb újdonsága azonban mégiscsak abban van, hogy nemcsak az eleje felől a vége felé haladva olvasható és tanulható, hanem ide-oda lapozgatva, az asszociációk, az utalások, az ugrópontok – ha tetszik: hipertextek – mentén is. Ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy egy-egy probléma több szempontból is előkerülhet, hanem azt is, hogy a más-más nézőpont más-más vélemény alapja is lehet.
Továbbá: a hipertextualitás alapelvén működő internet nemcsak az egymással szemben álló nézetek szabad területe, hanem új olvasási módszert is kifejleszt. A dinamikus olvasás lényegében a képernyő egyszerre-látását és -befogadását jelenti, ezért szeretnénk különösen, ha az egyes oldalak összképe együtt többet mondana, mint azok részei egyenként – lineárisan haladva – elmondani képesek lennének.
Ezzel a módszerrel – mely az online világban teljesen természetes – egyrészt szeretnénk hasonlítani a tárgyalt korszak irodalmi beszédmódjára (Iskola a határon, Termelési regény, Por stb.), másrészt alkalmazkodni igyekszünk az olvasók, tehát az érettségi előtt álló diákok olvasási szokásaihoz, továbbá az irodalomtudomány aktuális tendenciáihoz.
Tankönyvünk törzsanyagát – mely a középszintű érettségihez elengedhetetlenül szükséges – a normál betűkkel szedett főszöveg adja. Az emelt szintű érettségihez tartozó szövegrészeket vékony bordó kerettel emeltük ki. Mindezekhez kapcsolódnak az általában az oldalak szélén vagy keretben található kiegészítő megjegyzések, gondolatsorok, illetve fogalommagyarázatok, olykor egy-egy író, költő fotója vagy valamely mű szövege. Az első részben főleg olyan alkotókról és alkotásokról beszélünk e kiegészítésekben, akikről és amelyekről később már – helyhiány miatt – nem lesz módunk hosszabban szólni. A további fejezetekben részletesen bemutatott szerzőket itt, az első részben gyakran csak megemlítjük, hogy jelezzük fontosságukat, illetve hogy elhelyezzük őket a kánonban. Nevüket az első részben Nagybetűvel szedjük, és zárójelben jelezzük, hogy hol található róluk vagy tőlük a könyvben hosszabb szöveg, esetleg önálló fejezet.
A bonyolultabb fogalmakat – ismétlésképpen – általában akkor is megmagyarázzuk, ha azok már előfordultak korábbi irodalmi tanulmányaitok során. Ugyanakkor nem írunk körül feltétlenül mindent: amiről feltételezzük, hogy valamely más tantárgyból – vagy az „élet”-ből – már tanultátok vagy ismeritek, annak bemutatását nem erőltetjük újra. S ha mégsem volna ismerős egy-egy szó, akkor pár másodperc alatt megtaláljátok a neten.
A feladatrendszer is kétszintű. Az emelt szintű érettségire felkészítő feladatokat, kérdéseket színes kerettel különítjük el a középszintűektől. A forrásmunkák adatait – melyek nem mások, mint „ősrégi” hipertextusok! – lábjegyzetben adjuk meg. Meghatározásainkban az ismétlődéseket a lexikonokban szokásos módon jelöljük: ~. A műszövegek közlésében a gondozott kiadásokat követtük, illetve ilyennek hiányában az eredetihez ragaszkodtunk, ha annak a szerzőre jellemző stílusértéke van. Az egyértelmű elütéseket javítottuk, a kihagyott részeket pedig a szokásos jellel […] érzékeltetjük. (A lábjegyzetekkel és a hivatkozásokkal kapcsolatos további megjegyzéseket lásd a hátsó belső borítón, az ún. „mintaoldal”-on!)
Kedves Olvasóm! E könyv írásakor arra törekedtem, hogy munkám számodra ne legyen unalmas. Szeretném, ha az irodalom segítene Téged önmagad minél mélyebb megismerésében, szeretném, ha az irodalom közelebb vinne az emberi lét legfontosabb céljaihoz, a szabadsághoz, a boldogsághoz és a szeretethez. Ebben reménykedve kívánok sok örömet az olvasásban, az irodalomról való beszélgetésekben – és főképpen sok sikert az érettségin!
Krónika Nova Kiadó, 2008.
Írta: Fűzfa Balázs
Lektor: Kerber Zoltán
Tartalom
I. rész
A késő modernség (1930–1960) és a posztmodernség (1960–) korának beszédmódjai
- Új jelformák
- A megszakítottság időszaka (1948–1989)
- A megszakítottság első szakasza (1948–1958)
- A megszakítottság második szakasza (1959–1989)
- A posztmodern fordulat
- Az irodalomtudomány a késő modernség és a posztmodernség korában
- Irodalmi viták
Ráadás Tandori Dezső (sakk)verse(i)
II. rész
A késő modernség és a posztmodernség irodalma
Életmű
József Attila
- Bevezetés
- Az önteremtés gesztusa
- A semmi ágán
- „A város peremén”
- Elégia
- Óda
- Eszmélet
- Az egyén és a közösség
- „…hörpintek valódi világot”
- Önmegszólítás
- Az utolsó vers
Ráadás Akihez a legtöbb verset írták
Portrék
Szabó Lőrinc (1900–1957)
- Egy tagadásvers (?) világa
- „A szerelmi líra vége”
Radnóti Miklós (1909–1944)
- A szerelem örök
Pilinszky János (1921–1981)
- „Szemközt a pusztulással”
- A hiány lírája
- „Lehetséges-e költészet Auschwitz után?”
Márai Sándor (1900–1989)
- „Csak az ember olvas”
- Egy polgár vallomásai (1934)
- Füves könyv (1943)
- Szindbád hazamegy (1940)
- Naplók
- Halotti beszéd
Ottlik Géza (1912–1990)
- Iskola a határon
Weöres Sándor (1913–1989)
- A szöveg varázsa
- „A teljesség felé”
Ráadás A modern tárcanovella mestere: Bächer Iván
- Dido
- Dido, a bűnös
Látásmódok
Örkény István (1912–1979)
- Egyperces novellák
- Tóték
Nagy László (1925–1978)
- A túlsó part
Nemes Nagy Ágnes (1922–1991)
- Én és a világ
Szilágyi Domokos (1938–1976)
- Vers és világkép
Kertész Imre (1929–)
- Sorstalanság
Ráadás „…népek, házak Magyarországgá összeálltak”
- Illyés Gyula: Puszták népe (részlet)
- Németh László: A minőség forradalma
A kortárs irodalomból
Orbán Ottó (1936–2002)
- Gondolatok egy személyi számítógép szövegszerkesztő programjának memóriájába elmentve
Parti Nagy Lajos (1953–)
- grafitnesz
Dilettáns beszélő(k) és önmegértés a posztmodernben
Ráadás A másik irodalom
- I. Az írásról
- II. Az olvasásról
Világirodalom
A késő modernség világirodalmából
- Franz Kafka (1883–1824)
- Federico García Lorca (1898–1836)
- Thomas Mann (1875–1955)
Az irodalmi posztmodernség kezdetei
- „Konzervatív” posztmodernség?
- A szövegképzés jellemzői
A posztmodern költészetből
- Gregory Corso (1930–2001)
- Bob Perelman (1947–)
Ráadás A világ töredezettsége
- Jorge Luis Borges: A tükör és a maszk
- Gabriel García Márquez: Száz év magány (részletek)
Színház
Bertolt Brecht epikus színháza
- Kurázsi mama és gyermekei
Parabola a színházban
- A fizikusok
Egy vándormotívum mint örök példázat
- Tasnádi István: Közellenség (Kohlhaas)
Ráadás Ottlik Géza: A Valencia-rejtély (részlet)
Az irodalom és a kultúra kapcsolata
Az irodalom határterületei
A detektívtörténet
Sokszínű kultúra
Ráadás Kányádi Sándor: Pergamentekercsekre
----
Fogalommutató
