Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Iskola és színház

Paraméterek

Szerző Nagy Imre
Cím Iskola és színház
Alcím Csokonai vígjátékai és a magyar iskolai komédia
Kiadó Balassi Kiadó
Kiadás éve 2007
Terjedelem 343 oldal
Formátum B/5, ragasztókötött
ISBN 978 963 506 713 8
Ár:
2.800 Ft
2.660 Ft
Kedvezmény: 5%

A monográfia középpontjában Csokonai három vígjátékának, a Gersonnak, a Culturának és Az özvegy Karnyónénak elemző értelmezése áll. A szerző e szövegek háttereként megrajzolja a magyar komédia XVIII. századi történetét, a dráma- és színház történeti szempontokat poétikai és nyelvelméleti összefüggésbe helyezi.

Leírás

A monográfia középpontjában Csokonai három vígjátékának, a Gersonnak, a Culturának és Az özvegy Karnyónénak elemző értelmezése áll. A szerző e szövegek háttereként megrajzolja a magyar komédia XVIII. századi történetét, a dráma- és színház történeti szempontokat poétikai és nyelvelméleti összefüggésbe helyezi. Ebben a közegben Csokonai munkáinak eddig kevéssé ismert vonásai tárulnak fel. Új megvilágításba kerül a korabeli kultúra, a nemzeti hagyományok, az egyén és a nyelvi közösség, a férfi és a nő viszonyának kérdése. A szerző mintegy száz olyan vígjátékot elemez, amelyek a jezsuita, a piarista, a pálos, a ferences, a minorita és a protestáns közegben születtek, s amelyek a század végére kialakuló magyar vígjátékhagyományt formálták.

Tartalom

A TANODAI TEÁTRUM ÉS A KOMÉDIA
Eszmék, célok, világkép, poétika
A látvánnyá vált Ige
Az iskoladrámák szellemi háttere és dramaturgiai karaktere
A „comoedia” és a „repetentia humaniorum”
Az iskolai vígjáték poétikája
A dramaturgiai érdeklődés irányváltozása, a szöveg és a szerző funkcióváltása
A TÖBBNYELVŰSÉG TAPASZTALATÁNAK DRAMATURGIAI VONATKOZÁSAI
Az iskolai vígjátékok megközelítése nyelvelméleti nézőpontból
„…MICSODA COMAEDIA LESZ EBBŐL”
A jezsuita vígjáték dramaturgiai sajátosságai
„A Hisztoria fondamentoma”
Intertextualitás és szerzőség a jezsuita vígjátékokban
A „vocatio” megváltoztatása
A szituációk és a szereplők viszonyai a jezsuita vígjátékokban
Az apa, a tékozló fiú és a csalárd szolga
A jezsuita vígjátékok identitásképző funkciója
A PIARISTA TANODAI TEÁTRUM
Nyelvek tusája a XVIII. századi magyar vígjátékokban
Schola és sutrina
A komédia és nyelvi kódjai
„A két egyhasiak”
Magyar Menekmusok
Holberg-variációk
A fegyelmezés rácsa és a nyelvek csatája – Pállya István: Ravaszy és Szerencsés
Egy archetipikus képzet inspirációja Hagymási Imre Garabonczás László című komédiájában
„A MAGYAR PLAUTUS”
Simai Kristój és a hazai vígjáték a XVIII. század végén
„Egy piarista Comoediát ír”
Simai Kristóf és a kialakuló magyar vígjátékhagyomány
„Múzsánk első szülötte”
Simai Kristóf művei a pest-budai hivatásos társulat színpadán
Bögre, fazék, zacskó, bugyor
A magyar Zsugori és alakváltozatai
„SCÉNÁT RAJZOLÓ PENNÁNK”
Protestáns vitaszínjátékok és mítoszparódiák
Nektár és gugyi
A familiáris beszédformák komikumképző szerepe a protestáns színművekben
„Konok pereskedők”
A protestáns vitaszínjáték nyelvi regiszterei és beszédalakzatai
KÍSÉRTETEK
Csokonai Gersona és a magyar színjáték Mostellaria-jüzére
A „Diabolica Matéria”
A kísértetmotívum műfajtörténeti háttere
Simai Váratlan vendége és a Mostellaria-hypertextusok
A Vágy és a Szükség jelbeszéde
PATER, PUER, PUELLA
Csokonai Culturájának nyelvi kódjai
„Cultus ember”, „Culta személy”
Az instrukció üzenetétől az apokrif paratextusig
Az examenszínjáték mint architextuális háló
Interludium a „bajomi hír” nyomában
A renegát elűzése mint az agresszív kód kritikája
A Cultura szövegének nyelvi diszperzitása és szcenikai komponensei
„NEVETSÉGET SZERZŐ MULATSÁGOTSKÁK”
A közjáték mint poliglott szöveg és mint ismétlési aktus
A közjáték műfaji jellemzői a szöveghagyomány tükrében
„…a fárat elméket vidámitani…”
A ferences közjátékok sajátosságai és a komikai inspiráció obszerváns szövegemlékei
„Hazudni is tudni köll”, avagy Naso Losoncra igyekszik
Az iskoladráma, a népi dramatikus színjáték és a vásári komédia kapcsolatlehetőségeinek kérdése
„Kűlgy, tűzbe, vasba…”
A variációs ismétlődés dramaturgiai logikája és a női szerepkör artikulálása a közjátékokban
„AZ MOLDONABB A’KI A’ MOLDONT MEGESMÉRI…”
Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak mint közjátékból „észre hozott” vígjáték ...
A hiányzó autográf – szövegköziség és teatralitás
A megtalált kontextus – dramaturgiai kétarcúság és nyelvi tagoltság
NÉVMUTATÓ