Jobb- és balkezes

Balkezes gyerekkel és felnőttel bárhol, bármikor találkozhatunk. Írásunk, a legtöbb használati eszközünk és gépünk mégis szinte kizárólag a jobbkezesekhez alkalmazkodik. A pedagógus feladata, hogy ezt a fonák helyzetet felismerve, a rendelkezésére álló összes eszközzel segítse a balkezeseket. Azért is szükséges ez, mert a kezesség, a beszéd és az intelligencia fejlődése szoros korrelációban állnak egymással. A balkezesség nem egyszerűen csak a megszokás következménye, hanem biológiai alapokon nyugvó, a balt a jobbal szemben következetesen előnyben részesítő kézhasználat. A balkezeseknél a jobb agyfélteke dominál, és az innen induló idegpályák a bal testfelet juttatják „jobb” pozícióba. A bal agyfélteke, amely a jobb testféllel áll szoros kapcsolatban, a logikus, analitikus és lineáris gondolkodásmód felelőse. A tényszerű tudás, a speciális ismeretek tárolódnak benne, és az analitikus gondolkodást teszi lehetővé. A jobb agvfélteke az intuitív koncepcionális elképzelések kialakulásában vesz inkább részt, és kevésbé a racionális tartalmakban. A balkezes gyermek az iskolaérettségi vizsgálaton rendre gyengébb teljesítményt nyújt, mint a jobbkezes, mert az optikai felismerésben és a számok sorrendjében csak tükörképszerűen: jobbról-balra képes tájékozódni. Ez a téri tájékozódás-probléma bizonytalansághoz, az olvasási irány és betűsorrend megállapításának hibáihoz vezet. Ha a gyermek balkezes, akkor külön meg kell tanítanunk neki az írás közbeni helyes kéz- és testtartást. A balról-jobbra tartó formákat először a levegőben, a táblán, majd a rajzlapon lehet ábrázolni. Annak érdekében, hogy a balkezes gyermek együtt tudjon haladni társaival, megkíséreltem egy olyan betű- és számgyakorló munkafüzetet összeállítani, amely megfelelően segíti őt abban, hogy társaitól ne maradjon le, sikerélménye legyen. A füzet tanórai használatra készült, de az első osztályok fejlesztő foglalkozásain, a felzárkóztató foglalkozásokon, a diszlexás gyermekeknél, jobbkezes tanulóknál és a kisegítő iskolások fejlesztésénél is alkalmazható. Évekkel ezelőtt a gyerekeket megakadályozták abban, hogy a bal kezüket használják. Ma már engedik, hogy a választott kezüket használják, de nem mutatják meg nekik ennek legcélravezetőbb módját. Írásuk lassú és rendetlen lesz, kialakul egy hajlam az izomfáradtságra, az izom kimerülésére. Mindez az írás iránt érzett ellenszenvet alakíthatja ki. Ha megpróbálták a balkezeseket utánozni, valószínűleg egy „horog” néven ismert helyzetet vettek fel. Bal karjukat behajlitva írnak, így a kéz az írás felett van, és a ceruza hegye a test felé döntött. A toll használata még nehezebb, és a tintával készült írás maszatos, pacás lesz. Mindezen problémák oka az irány. Az írás során a bal oldali margónál kezdünk, és a lap jobb oldali része felé haladunk. A jobbkezeseknél a kar könnyen elmozdítható a testtől „el, kifelé” irányba. A balkezes ennek ellenkezőjére számíthat. Néhány balkezes gyermek fordítva, ellenkező irányban ír. A megoldás az, hogy a papírlapot a test középpontjától balra kell elhelyezni. A bal karnak így elegendő helye lesz arra, hogy befelé mozduljon, ahogy a kéz a papír bal felétől a jobb széle felé haladva ír. Ez a módszer ösztönzi az elfogadott irányba való írást, és megelőzi a kar begörcsölését és a test megcsavarodását. A másik probléma a feszültség, amelyet az íróeszköz szoros, görcsös fogása okoz. A kisgyereknek a nagyméretű papír és a vastag ceruza lenne a megfelelő. Nagyon fontos, hogy a ceruzát, tollat a hegyétől legalább 3 cm távolságra fogják bal kézzel íráskor, mert így az ujjak nem takarják el a már leírt szavakat.

Zagora 2000 Kft., 2019.

Írta: Gabosné Balogh Judit

Illusztrálta: Wieser Zsuzsa

Lektor: Krasznár Jánosné