Juhtenyésztés

A juhtenyésztés a nomád állattartástól az iparszerű tartástechnológiai elemek megjelenéséig fejlődött. Az évi egy utódtól, akár évenként 5-6 bárány szintre jutottunk. Néhány liter tej laktációs termeléstől, ezer litert meghaladó produktumot is elérnek egyes egyedek és tenyészetek. A vedlő szőrt előállító juhoktól a szuperfinom gyapjút előállító állatokig állítottak termelésbe fajtákat. Az egyhasznú juhoktól eljutottunk a többes hasznosítású genotípusokhoz, majd újra megjelentek a célnak megfelelő, nagy teljesítményű, speciális hasznosítású állatok, és a fejlődésnek továbbra is töretlennek kell maradnia.

A termelési környezet sokszor változott az igényekhez, termelési szintekhez igazodva, de még ma is a juh tud – legelési sajátosságaival – a legtöbbet tenni a környezet megóvásáért, a rendezett környezetért. 

Azon tulajdonságai, amelyekért elsősorban érdemes a juhtartással foglalkozni, a következők:

-          nem táplálékkonkurense az embernek, takarmányai más állatfajjal nem hasznosíthatók,

-          jó minőséget elváró, speciális, igényes piacra termel,

-          kellő számban vannak olyan fogyasztói, akik fizetőképes keresletet tartanak fenn a piacokon,

-          az ágazatban a nagy versenyképességi lemaradás miatt óriási tartalékaink vannak a fejlődésben,

-          lakosságmegtartó, terület-karbantartó feladatot lát el,

-          a környezet minőségét javító szerepe meghatározó jelentőségű,

-          gyapja más állatfajéval – minőségi, és mennyiségi okokból – nem helyettesíthető.

Mezőgazda Kiadó, 2020.

Szerkesztette: Jávor András

Kapcsolódó témakör:

Állattenyésztés