Tanulmánykötetek
„A retorika a társadalomban – a társadalom a retorikában” konferencia előadásai és a tizenkettedik országos Kossuth-szónokverseny beszédei. Közreadja az ELTE Bölcsészettudományi Kar Mai Magyar Nyelvi Tanszéke.
Bár maga a rituális modell meglehetősen sokat emlegetett a magyar kommunikációs szakirodalomban is, ám átfogó monográfia még nem született a témában. A kötet ily módon hézagpótlásra vállalkozik a magyar nyelvű szakirodalmi kínálatban.
A kötet olyan írásokat tartalmaz, amelyek abból a meggyőződésből jöttek létre, hogy a kép, a filmkép, általában a vizualitás jelenségei a kimeríthetetlen meglepetéstér, a mindig nagyobb valóság értelmezői tartalékaira hívják fel figyelmünket.
Jane Stokes kézikönyve útmutatást ad önálló kutatás megtervezéséhez és kivitelezéséhez a média- és kultúratudományok területén.
A szöveg- és szemelvénygyűjtemény a kultúraközvetítés gyakorlatában létező személyközi viszonyok különféle kommunikációs helyzeteit, illetve az ezekben a szituációkban megmutatkozó kommunikatív jelenségeket, szabályszerűségeket és főként technikákat bemutató szakirodalmakból közöl válogatást.
A könyv nemcsak előadóknak, szónokoknak szól, hanem mindenkinek, aki gyakran kénytelen nyilvánosan megszólalni. A közszereplés nagy felelősséggel jár; nem árt, ha ismerjük magatartásunk hatását. Ezért előzi meg a gyakorlatokat elméleti fejtegetés. Itt megismerkedhetünk azokkal az általános tudnivalókkal, amelyeket a modern kommunikációelmélet az utóbbi évtizedekben feltárt.
Történelmi tapasztalat, hogy mindannyiszor, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság, az emberi kreativitás, csökkent az emberben rejlő képességek kibontakozásának lehetősége. [...]...a véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. [...] A létrejött sajtószabadságban senki nem hivatkozhat külső kényszerre, aki a nyilvánosság elé lép, minden sorral, amit leír, magát adja és teljes erkölcsi hitelét kockáztatja.
A kötetet egyaránt haszonnal forgathatják a hivatásos beszélők (a rádiók és tévék munkatársai, színészek, előadóművészek), a magyar- és nyelvszakos tanárok, a középiskolai diákok, valamint a közélet szereplői.
A megfigyelő problémája jó ideje foglalkoztatja a filozófiát, az irodalom- és művészetelméletet és a pszichológiát. Ezzel szemben a kortárs szociológia, antropológia és társadalomtörténet a megfigyelő lehetőségeivel mind ez idáig elsősorban a vizuális reprezentációk kapcsán szembesült.
A szerző könyvével bevezet a közlésformák rejtelmeibe. Ráirányítja a figyelmünket a másik tekintetére, arckifejezésére, mozdulataira. Kinyitja a fülünket a hangszínekre. Meg akar tanítani arra, hogy mi van a szavak mögött. (Idegen szóval élve: metakommunikációs ismereteket közöl.)
Mára tagadhatatlanul válságba került a racionalitásnak az a formája, amely a szekularizáció szellemi összefüggésrendszerét is megalapozó természettudományos és technikai szemlélet alapjául szolgált.