Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

KUSS!

Paraméterek

Sorozat Színháztudományi Kiskönyvtár (SziTu)
Szerző Herczog Noémi
Cím KUSS!
Alcím Feljelentő színikritika a Kádár-korban
Kiadó Kronosz Kiadó
Kiadás éve 2022
Terjedelem 482 oldal
Formátum A/5, ragasztókötött
ISBN 978 615 6339 51 5
Eredeti ár:
3.500 Ft
3.150 Ft
Online kedvezmény: 10%

A feljelentő kritika nemcsak a kritikusról, hanem az olvasóról is szól. Ez a könyv pedig arról, hogy a feljelentő színikritikán keresztül mit tudhatunk meg a Kádár-kori színikritika láthatatlan erővonalairól. És arról, hogy mi lett egy régi sztálinista technikából a Kádár-korban. A nyilvános denunciálások nem uralják a Kádár-kori színikritikát, különösen 1963 után nem.

Leírás

A könyv címoldalán egy kisfiú Népszabadságot olvas a Múzeumkertben 1959-ben. Vajon mit olvas benne? Umberto Eco nyomán erre azt mondhatjuk, hogy ez legalább annyira múlik a kisfiún, mint a cikk szerzőjén. Ha ezt elfogadjuk, akkor már nem járunk messze a Kádár-kori feljelentő színikritika, azaz a denunciálás megértésétől.  Mert a feljelentő kritika nemcsak a kritikusról, hanem az olvasóról is szól. Ez a könyv pedig arról, hogy a feljelentő színikritikán keresztül mit tudhatunk meg a Kádár-kori színikritika láthatatlan erővonalairól. És arról, hogy mi lett egy régi sztálinista technikából a Kádár-korban. A nyilvános denunciálások nem uralják a Kádár-kori színikritikát, különösen 1963 után nem. Paál István Tangóját, a Tragédiát nem jelenti fel a kritika, legfeljebb finoman elhatárolódik, de leginkább védelmez. A Kádár-kori denunciálásról mint nem reprezentatív, de létező jelenségről azért érdemes mégis beszélni, mert belőle megérthető a kor kultúrairányításának szimbolikus momentuma. A nem szabad sajtó kontextusában átalakul a kritikák olvashatósága: a feljelentés gyanúja pedig e függő viszony ikonikus jele. Mihez kezd ebben a közegben a kritikus? Melyek az „ügyész” és melyek az „ügyvéd” stratégiái? Milyenek a szabadulóművészeti kísérletek? És mit tanulhatunk a feljelentő kritika társadalompszichológiai-hermeneutikai értelmezéseiből ma, amikor színikritikát írunk és/vagy olvasunk Magyarországon?

 

Kronosz Kiadó, 2022.

Színháztudományi Kiskönyvtár

Írta: Herczog Noémi

Tartalom

Előszó

Bevezetés (Mit vizsgálunk, hogyan és miért?)

I. A FELJELENTŐ KRITIKA ANATÓMIÁJA

A feljelentés performativitása

A Rákosi-korszak és a feljelentő kritika

Feljelentő színikritika a Kádár-korban

Színház és kritika egy posztideokratikus társadalomban

A negatív konszenzus

A Kádár-kor színházi struktúrája és a műsorengedélyezés lépései

A színházi struktúráról

A műsorengedélyezés lépései

Pártdokumentumok a kritikáról

II. AZ ÜGYVÉD

Csurka „ellenzéki stichje”

Csurka István: Ki lesz a Bálanya? (1969)

A „rendszer gyökereit rágcsáló” előadás

Barabás Tibor – Gádor Béla: Állami Áruház (1976)

A Marat/Sade és a külföldi kritikusok

Peter Weiss: Jean Paul Marat üldöztetése... (1981)

III. AZ ÜGYÉSZ

A „zűrzavart tápláló” előadás

Németh László: Széchenyi (1957)

„Jogosulatlan mesehasználat”

Mészöly Miklós: Az ablakmosó (1963)

A helyes és helytelen hatalomábrázolás kérdései

Egy átmeneti korszak feljelentő kritikája: az egzisztencializmusvád

Ági, az „ideológiai hiba”

Pályi András: Tigris (1963)

A túlteljesítő. Az Orfeo-ügy (1972)

A Szántó-riportok nyelvezete

„Eszmei szempontból legyen bíráló”

A végrehajtó. A boglári ügy (1973)

Szabó László, a leleplező zsurnaliszta (1930–2015)

Feljelentő zsargon I. Törvénytelenek

Feljelentő zsargon II. „Ez nem művészet”

IV. A SZABADULÓMŰVÉSZ

Fantomfeljelentés

Az álfeljelentő

Georg Büchner: Danton halála (1963)

A „groteszk” mint ellenség

William Shakespeare: Rómeó és Júlia (1971)

Előzmények: harsányságvita

Fordított feljelentés. A kritikus mint ellenség

Feljelentik a „támogatott” rendezőt?

Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely (1968)

A Magyar Nemzet följelenti a pártlapot?

Samuel Beckett: Ó, azok a szép napok! (1971)

A hivatalos és nem hivatalos hatalom mint esküdtszék

Az önfeljelentő. Koltai Tamás és egy színházi vita (1973)

Pamflet a színház megújításáért

Egy fordított feljelentés (amelyben sok igazság is akad)

Egy nem monolitikus korszak feljelentő kritikája

„Nem vagyok kritikus!”. A Weöres-affér (1975)

EPILÓGUS

Rövidítések

Névmutató