Látásra nevelés

Paraméterek

Szerző	Kepes György
Cím	Látásra nevelés
Kiadó	Argumentum Kiadó
Kiadás éve	2008
Terjedelem	194 oldal
Formátum	Album, keménytáblás
ISBN	978 963 7381 93 5

Ár:

3.600 Ft

3.240 Ft

Kedvezmény: 10%

A látás az ember alkotóképességének egyik kulcsa, még a legalapvetőbb szinten is. Vizuális élményeink a minket körülvevő világ látható jellemzőiből származnak.
Kívánságlistára teszem

Leírás Tartalom

Leírás

Minden jól működő emberi lény a külvilágból érkező vizuális jeleket strukturált, értelmes dologgá alakítja. Ha érzékeléseit nem rendszerezné térbeli dolgok képévé, az ember képtelen lenne tájékozódni. Az ember nem maradhat fenn anélkül, hogy fizikai környezetét e képekkel összhangban át ne alakítsa. Azon képességünk, hogy környezetünket igényeink szerint strukturáljuk – vagyis az, hogy valamiféle viszonyt vagyunk képesek létrehozni saját világunkkal –, meghatározza életünk minőségét.

Így a látás, a világra adott kreatív válaszunk elemi fontosságú, függetlenül attól, hogy a világhoz mely területen kapcsolódunk. Központi szerepe van fizikai, térbeli környezetünk formálásában, abban, hogy a természet modern tudomány által feltárt új aspektusait megértsük, s mindenekfelett a művészek élményeiben, amelyek révén magunk is fokozottabban érzékelhetjük az élet sajátosságait, örömeit, bánatát.

A látás az ember alkotóképességének egyik kulcsa, még a legalapvetőbb szinten is. Szemünk csupán véletlenszerű fényinger-áradatot észlel; a fénysugarak, melyek a retinára érkeznek, saját rendszer nélküliek. Erős rendszerteremtő hajlamunk révén azonban a fényjelek alapvető érzéki benyomásait jelentéssel bíró formákká alakítjuk át. A szemünk retináját bombázó tengernyi benyomásból struktúrákat, képeket formálunk; a keveredő, összekapcsolódó optikai képek változó áradatából maradandó mintákat, tárgyakat, eseményeket különítünk el. Ily módon egy ábra érzékelése részvétel egy alkotó folyamatban; kreatív tett. A vizuális tájékozódás legegyszerűbb formájának, illetve egy műalkotás legátfogóbb egységének hátterében ugyanaz az alapvető jelenség áll: a látómezőben észlelt benyomások csoportosítása és elrendezése.

A látás, noha a legfontosabb elrendező, mindamellett az általa elrendezett dolog révén nyeri el hatókörét és léptékét. Vizuális élményeink a minket körülvevő világ látható jellemzőiből származnak. Vizuális környezetünktől függenek bizonyos fokig az általunk létrehozott vizuális formák, azok ereje, gazdagsága és rendszerezettsége. Amennyiben az ember a világban a természet folyamatainak ritmusát látja feltárulkozni maga körül, és ha a látott színek, formák és mozgások organikus események kifejezői, úgy látása – Walt Whitmant idézve – a „természet ősi ésszerűségéből” táplálkozik. Ha az emberi látás képes ezt az ésszerűséget befogadni, ha az ember eljut odáig, hogy meglássa, akkor a maga alakította világban is reprodukálhatja azt.

Amiért Kepes tanai aktuálissá válhatnak ma – és amit mindazonáltal az 1960-as években nem láthatott előre –, az a posztmodernre következő elméleti „paradigmaváltás”. Az avantgárdot követő új teoretikus-nemzedékek felfedezik a „Visual Studies”- t, más szavakkal a „vizuális kultúrát”, amely nem más, mint a kultúratudomány és a kulturális antropológia (vizuális antropológia) szinonimája, a vizuális kommunikáció társadalomkritikai szemlélete. Új interdiszciplináris tervezési, művészeti és oktatási területek nyílnak, amilyen a kommunikációdizájn vagy a médiadizájn is, melyek nem jöhettek volna létre Kepes alapozó tevékenysége nélkül.

Beke László

Fordította: Kovács Attila