L'Harmattan Kiadó
Az esztétikai és az etikai tárgyalásmód együttes érvényesítésével megteremthető egy olyan normatívnak tekintett nyilvánosságmodell, amelyben a különböző szempontrendszerek, tárgyalásmódok párbeszédbe kerülhetnek egymással.
A szerző a paraszti gazdálkodás és társadalom kialakulását és átalakulását kíséri végig négy történelmi – a hűbéri, a kapitalista, a szocialista és az újkapitalista – korszakon keresztül. Kitér a hazai viszonyok régiónkénti különbségeinek elemzésére, valamint a magyar viszonyok európai térben való elhelyezésére.
A pedagógusok minősítési és előmeneteli rendszerének megújításával új lehetőségek nyíltak meg a magyar köznevelés fejlesztésében. E fejlesztés, valamint az ezt megalapozó kutatások céljai között, különösen a Mester- és Kutatótanár fokozatok kapcsán, az ágazat adaptivitásának és fejlesztőképességének érdemi erősítése is megjelenik. Annak érdekében, hogy e fokozat bevezetése valóban hozzájáruljon a köznevelési rendszer eredményességének javításához, a problémák megoldásához, egy olyan elvárásrendszer került kidolgozásra, mely a folyamatos szakmai fejlődést, az innovációs potenciál növelését, a kutatásalapú szemléletet és a tudásmegosztást helyezi előtérbe.
Éppen száz évvel ezelőtt, 1920-ban jelent meg könyv alakban a szociológia és az újkori gondolkodástörténet egyik legjelentősebb műve. Max Weber (1864–1920) Protestáns etikája a vallás szerepét vizsgálja a kapitalista mentalitás, a „hivatásnak” tekintett munka megszületésében.
Miért fontos az apák szerepéről beszélnünk? Milyen az élet a Javítóban? Milyen problémákkal találkozik egy iskolapszichológus? Milyen kérdések foglalkoztatják a kamaszokat? Mit kezdhet a pedagógus az iskolai agresszióval, zaklatással, mássággal?
Sipos János 1987 óta több mint tízezer dallamot gyűjtött török, azeri, karacsáj, kazak, kirgiz és türkmén népektől, és különböző nyelveken 14 úttörő kötete jelent meg e népek népzenéiről. Mostani könyvében a kaukázusi karacsáj-balkár nép zenéjével ismerkedhet meg az olvasó.
A kötet a magyar oktatási rendszerben megjelenő, az országba érkező heterogén nyelvi háttérrrel rendelkező két- és többnyelvű gyermekek befogadásának körülményeit, iskolai inklúziójának nehézségeit és a sikerhez szükséges tényezőit mutatja be.
Jerzy Grotowski A szegény színház felé című könyve egyfajta bédekker, viszonyítási pont a XX. század második felének színházi reformtörekvései közt. 1968-as első megjelenését követően mind a mai napig – ahogy egy-egy, a kötetben található interjú és esszé címe is jelzi – színházi biblikus szövegként, a színházi esztétika alapvetéseként tekintenek rá.
A kötet a társadalom-, szociál- és családpolitika témaköreit szeretné megismertetni az olvasóval a keresztény társadalometika szemszögéből.
A család ma is a magánélet centruma, amelynek szocializációs hatásai továbbra is maradandóbbak, kötelékei erősebbek, kapcsolatrendszere pedig fontosabb más intézményeknél. Nem alakult ki életképes alternatívája, tehát a család intézménye nincs válságban.
Eugenio Barba, a dániai székhelyű Odin Teatret, valamint a nemzetközi iskola, az International School of Theatre Anthropology (ISTA) alapítója és Nicola Savarese, a római Universita degli Studi Roma Tre egyetem professzorának szótárcikkek formájában megírt alapműve egy színházantropológiai szótár. Elegánsan helyezi egymás mellé a színészmesterség különböző vizuális manifesztációit, keleti és nyugati források bőséges tárházából merítve.
Dr. Temesváry Zsolt, a Szociálpolitikai Szemle szerkesztőségi tagja, egyetemi adjunktus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének főállású oktatója és az MCI Management Center Innsbruck Szociális Munka Tanszékének állandó vendégoktatója. Korábban a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézetben tevékenykedett kutató-elemzőként és évekig dolgozott a szociális segítés gyakorlatában kórházi szociális munkásként. Fő kutatási területei a közép-kelet európai országok szociálpolitikáinak összehasonlító elemzése, az egészségügyben végzett szociális segítés vizsgálata, valamint a hajléktalanság és lakhatási problémák okainak feltárása.
Michael Galuske könyve a szociális munka 20. századi történetét mutatja be a módszerek felől közelítve; a legtöbb német szociálismunkás-képzésben alaptankönyvként használják. Hiánypótló, hiszen a szociális munka szakirodalmában kevés olyan mű van, amely rendszerezve mutatja be a módszereket, azok elméleti beágyazottságát, így adva teljes képet a szociális munka – főleg a 20. század második felében történt – fejlődéséről.
A Magyarországon most első ízben közzétett részletes elemzés bepillantást nyújt az Olvasónak a fejlett ipari társadalom szükségleteinek kielégítését szolgáló anyagáramlások elemzési módszereibe és az OECD-országok e témakörben eddig megjelent összefoglaló vizsgálataiba.
Tanulmánykötetünk a kulturális és társas viszonyaink, valamint művészeti élményeink során kiváltott pszichofiziológiai jelenségek körét kívánja bemutatni – a magatartástudományok korai hazai szakaszát is szem előtt tartva. Válogatásunk a biopszichoszociális szemlélet iránytűjét kínálja az olvasónak.
A kötet célja, hogy bemutassa a valláspszichológia kötődéselméleti megközelítése alapvetéseit és magyarországi mintán részben megismételje, részben pedig új elemekkel egészítse ki az irányzathoz tartozó meghatározó empirikus vizsgálatokat.
„Mindig arra igyekeztem rámutatni, hogy a varázsmesék [...] egy egységes rendszer részei, és egyetlen kompozíciós séma szerint épülnek fel. Következésképpen nem is igen beszélhetünk különálló mesetípusok keletkezéstörténetéről, sokkal inkább a varázsmesék hagyományrendszerének történetiségéről. A varázsmese történeti gyökerei című munkámat is ennek a kérdésnek szenteltem.”
A könyv a két világháború közti Romániában feltűnő „Mihály Arkangyal” Légiójára – ismertebb nevén a Vasgárdára – összpontosít; arra a fasiszta mozgalomra, amelyet vallásos jellege miatt a legeredetibbnek tartanak a korabeli Európában. Az elemzés célja, hogy határozottabban integrálódjon az európai fasizmus fősodrába a román példa, miközben a jelenség helyi sajátosságai is kellőképp kiemelkedjenek.
Reinhard T. Krüger a pszichodráma-pszichoterápiát a belső mentalizációt külső játékon keresztül megvalósító módszerként értelmezi. Ezen az alapon differenciálja és bővíti ki a pszichodráma-pszichoterápia elméletét és gyakorlatát.
A két kötetes munka nem csupán átfogó képet ad a hazai alkohol- és drogepidemiológiai helyzetről és az egyes viselkedési addikciókkal kapcsolatos problémákról, de segít ezek időbeli változásának megismerésében, illetve nemzetközi viszonylatban történő értelmezésében is. A közérthető nyelvezetnek és a gondos illusztrációknak is köszönhetően a két kötet a szűkebb szakmai közönség mellett joggal tarthat igényt a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is.