Felsőoktatási tankönyvek
A kötet a magyar szakos hallgatók számára a magyar nyelv kialakulását érintő nélkülözhetetlen ismereteket tartalmazza.
A kézikönyv nyelvünk leíró nyelvtana mellett bemutatja a határon inneni és túli magyar nyelvjárásokat, a tulajdonnevek történetét, foglalkozik a gyermeknyelvvel – egyszóval mindent tartalmaz, amit anyanyelvünkről tudnunk illik, és tudnunk kell.
A kultúraváltás, a globalizációs és mobilizációs folyamatok a magyar nyelv életében is változásokhoz vezettek. A korábban helyhez kötöttebben élő, homogénebb közösségek ma már vegyesebb képet mutatnak. Az urbanizációval és a tömegkommunikáció elterjedésével nagyrészt általánossá vált a köznyelv ismerete, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a regionális sokszínűség ne éreztethetné hatását a beszélőközösség tagjainak a nyelvhasználatán is.
A Szabó Ervin Könyvtár néhány éve elkészítette az ún. hiánykönyvek listáját, amelyben ez a Szathmári-kötet a legtöbbet keresettek között szerepel. Ennek tudatában szerző és kiadó egyképpen arra törekedett, hogy immár ideológiai kötöttségektől mentesen egy teljesen megújított szöveggyűjteményt nyújtson át a diákoknak, a pedagógusoknak és az érdeklődőknek.
A szerző a mentális lexikont, az emberi agy „szótárának” összetételét vizsgálta. Kísérletet tett a 14-16-18 évesek anyanyelv-elsajátítása gyermeknyelviből felnőttnyelvivé alakulásának behatóbb megismerésére. A kísérletsorozat nem titkolt szándéka többek között az volt, hogy a tizenévesek mentális lexikonáról napjainkig feltárt ismeretekkel tágítsa és kiegészítse a vonatkozó magyar szakirodalmat.
A kötet tanulmányai a szöveg értését a szöveg értelmének (jelentésének) befogadói feldolgozása felől közelítik meg. A szövegértés hétköznapi, irodalmi és vallásos folyamatait vizsgálják, abból a közös elvből kiindulva, hogy a szöveg cselekvő folyamat, mentális, szellemi tevékenység hozza létre, és mentális, szellemi tevékenység során történik a befogadás és a megértés, mindig a beszélőtársak által létrehozott kontextusban.
A könyv összefoglalja mindazt, amit mindenkinek, aki tudományos írásba kezd, tudnia kell vagy legalábbis tudnia illene. Bár elsősorban a tudományos írást elkezdő, azzal viaskodó diákoknak szól, de azok is hasznosítani tudják, akik az egyetemeken a szakdolgozati követelményeket fogalmazzák meg. Így ezek a követelmények a jövőben talán a mainál valamivel egységesebbek lesznek.
A kötet a jelhasználat egy fontos dimenziója, az állati és az állatokról szóló emberi jelhasználat bemutatásához kíván hozzájárulni. Célja az állati jelhasználat és az emberi kultúra állatszimbolikájának bemutatása, amelyet a zooszemiotika elméleti szempontjai és az állati jelhasználat néhány esetpéldája mellett irodalmi, történelmi, képzőművészeti és a kultúra számos egyéb területéről kiemelt példák elemzésével világítanak meg a tanulmányok.
Tíz évvel Bollobás Enikő nagysikerű Az amerikai irodalom története című munkájának első kiadása után fölmerült az igény egy rövidebb, tankönyvszerűbb, az egyetemi alap- és mesterképzésben egyaránt használható könyvre.
A monografikus jellegű tanulmánykötet megjelentetésével az a célunk, hogy bemutassuk egyetemi oktatóink, doktoranduszaink útkeresését az oktatásügy egyik legnyomasztóbb kérdéskörében, az olvasás és újraolvasás megszerettetésében.
A kötet kifejezetten hiánypótló munka a magyar nyelvtudományban: a magyar szólás- és közmondáskutatásnak már régi adóssága egy ilyen jellegű összefoglalás. Főként leíró szempontból közelít a frazeológiai egységekhez: bemutatja bonyolult nyelvrendszerbeli helyüket, és behatóan elemzi meghatározásuk nehézségeit.
A külvilág felé eljátszott szerepeink sikeressége gyakran azon múlik, hogy a megfelelő bennünk élő alszemélyiségünkkel azonosulunk-e, avagy rossz szerepet választunk. Roberto Assagioli pszichoszintézise szerint ezen pszichés részeink viszonylag önállóan működnek és némi saját akaratuk is van.
Az összehasonlító stíluselemzés mint egy fajta hatástörténeti vizsgálódás kiszélesíti a stiláris elemzés szempontjait és irányát: mert célja a hatásesztétikai tényezők felderítése az irodalmi szöveghagyományban. Az összevető-szembesítő vizsgálat a hatás-ellenhatás-kölcsönhatás jelenségeit értelmezi, ezzel segítve az irodalomértést, irodalomértelmezést, közvetve pedig az egyén önmegértését.
Kötetünket elsősorban azok számára írtuk és állítottuk össze, akik a magyar nyelv és irodalom tantárgy elhivatott tolmácsolói – vagy szeretnének a közeljövőben azok lenni. A kötet alkotói az ELTE szombathelyi, Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központjának oktatói, illetve volt hallgatói.
A kézikönyv az irodalom kérdései iránt érdeklődő közönség tájékozódását kívánja elősegíteni olyan módon, hogy az irodalomelmélet legfontosabb ismereteit rendszeres áttekintésre és enciklopédikus teljességre törekedve foglalja össze.
Ha olvasunk – vagy ha írunk –, összekapcsolódunk a saját belső világunkkal is. Legyen szó a kedvenc regényünkről, az épp aktuális olvasmányunkról, a saját naplónkról, az első vagy a sokadik verseskötetünkről – a háttérben számos lelki program fut. Az irodalompszichológia és az irodalomterápia ezt a kapcsolódást kutatja és használja annak érdekében, hogy a szövegek és történetek által közelebb jussunk saját tapasztalataink, gondolataink, érzelmeink megértéséhez.
Az utóbbi időben nálunk is megszilárdultak a szemiotika (jeltudomány) kutatási és oktatási lehetőségei. A „magyar szemiotika” a mai, modern szemiotika megszerveződése (kb. 1969) óta tevékeny részese a nemzetközi jeltudománynak...
Nagy szükség volna arra, hogy a magyar gyermekirodalom-elmélet utolérje önmagát, hogy az alkotók, a kritika, a kiadók, a pedagógusok, szülők eligazodását segíteni tudja. A dilemmák feloldásában segít Bárdos József könyvsorozatának hatodik kötete.
A mű a magyar nyelvtan alapvető kézikönyve. Rendszerezetten és közérthetően mutatja be a magyar nyelv felépítését és szabályait, elsősorban a nyelvhasználat nézőpontjából. A grammatika modern nyelvleírási módszerrel közelíti meg az alaktan, szófajtan, szóalaktan és mondattan rendszerét. Hasznos alapmű az általános iskolai tanulóknak, a középiskolásoknak, az egyetemi hallgatóknak, valamint a magyar nyelvet oktató, tanító tanároknak.
„Nem lehet nem kommunikálni” – e kommunikációs alaptételként számontartott kijelentés nem jelenti azt, hogy kommunikációs ismereteinket ne lehetne bővíteni, kommunikációs kompetenciánkat ne lehetne fejleszteni; ebben kíván segítséget nyújtani a jelen kötet.