Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához
A humor kicsit olyan, mint a művészet… van akinek van tehetsége hozzá, van akinek nincs; van, aki kreatív a humor applikációja terén, van, aki csak törekszik erre; van, aki erőlködés nélkül ontja magából a humoros töltetű ötleteket, van, akiből hiányzik a könnyedség; és hát egyáltalán: van, aki csinálja, és van, aki magyarázza…
A Tinta Könyvkiadó a „Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához” sorozat 99. kötetében az ELTE BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke és a Kodolányi János Főiskola által 2008 októberében Budapesten közösen rendezett tudományos nyelvészeti konferencia előadásait adja közre.
Az alaktan, vagyis a morfológia a nyelvtudománynak az a területe, amely a jelekkel, ragokkal, képzőkkel foglalkozik. Ezeket összefoglaló névvel morfémáknak nevezi a nyelvtudomány. A morfémák az emberi kommunikáció legfőbb és legjellemzőbb eszközének, a nyelvnek a legkisebb jelentést hordozó eszközei, a „nyelvi jelek”, amelyekből a beszédtevékenység minimális egységei, a mondatok felépülnek.
A kultúraváltás, a globalizációs és mobilizációs folyamatok a magyar nyelv életében is változásokhoz vezettek. A korábban helyhez kötöttebben élő, homogénebb közösségek ma már vegyesebb képet mutatnak. Az urbanizációval és a tömegkommunikáció elterjedésével nagyrészt általánossá vált a köznyelv ismerete, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a regionális sokszínűség ne éreztethetné hatását a beszélőközösség tagjainak a nyelvhasználatán is.
A Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához sorozat 128. kötete az ELTE BTK Nyelvészeti Tudományos Diákkörének Alkalmazott Nyelvészeti Műhelye által 2010 decemberében rendezett hallgatói tudományos konferencia előadásainak írott változatát adja közre. A kötetben tizenkét tanulmány mutatja be az alkalmazott nyelvészet néhány hagyományos, ugyanakkor ma is aktuális kutatási területét.
Kínában az erkölcsi tanulságokat megfogalmazó közmondások, szólások minden művelt ember szó- és írásbeli megnyilatkozásában megtalálhatók. Egy-egy kifejezés a kínai nyelvben változatos szerepet tölthet be, így magyarra is különféleképp – szószerkezettel, szólással vagy proverbiummal – fordítható. Gyakran egy adomából kristályosodik ki, ezért számos jelentése van.
A monografikus munkában összegzett kutatás két fő elméleti kérdés köré csoportosul. Egyfelől a magyar aspektusrendszer adekvát, több dimenziós modellezését célozza meg, másfelől részletes tárgyalását nyújtja a statikussággal, tehát az állapot aspektussal kapcsolatos problematikus kérdéseknek.
Meglehetősen különös nézetek láttak napvilágot az elmúlt évtizedekben az uráli nyelvek jelenlegi és egykori tárgyjelöléséről: némelyek szerint egyes nyelvekben a tárgyat a genitívuszrag jelöli, és így volt a legtávolabbi korokban is, mások viszont – főleg újabban – azzal számolnak, hogy *-m és *-t tárgyrag is volt az alapnyelvben. E könyv szerzője szerint a mai nyelvek vallomása alapján az utóbbi nézet helyes: az uráli alapnyelvben kétféle tárgyrag volt...
A magyarországi cigányság csoportjai közül a beás cigány közösség nyelvét, azon belül is a Dél-Dunántúlon beszélt árgyelán nyelvjárást ismerheti meg az érdeklődő a kiadványból.
A kötet kifejezetten hiánypótló munka a magyar nyelvtudományban: a magyar szólás- és közmondáskutatásnak már régi adóssága egy ilyen jellegű összefoglalás. Főként leíró szempontból közelít a frazeológiai egységekhez: bemutatja bonyolult nyelvrendszerbeli helyüket, és behatóan elemzi meghatározásuk nehézségeit.
Az olvasó az első magyar nyelvű áttekintő gendernyelvészeti művet tartja kezében. A gendernyelvészet az alkalmazott nyelvészetnek az a résztudománya, amely a férfiak és a nők eltérő nyelvhasználatával, egymástól különböző kommunikációjával foglalkozik.
A csoportdinamika a tanulói csoport vizsgálatának terepe. A kötet tanulmányai azzal a kérdéssel foglalkoznak: milyen tanulói közösségekre van szükség ahhoz, hogy osztálytermi környezetben sikeres nyelvtanulók dolgozhassanak.
A könyv a francia és a magyar nyelv viszonylatában dolgozza fel a fordításelmélet tantárgyát, példák sokaságával szemléltetve a fordítás során a két nyelv közötti kontrasztivitásokból adódóan felmerülő, a szakterminológia által definiált számos grammatikai és lexikai átváltási műveletet.
A frazeológiai egységek – összetettségük révén – gondolatok verbális megjelenítésének, a nyelvi „építkezésnek” külön figyelmet igénylő eszköztára, ahonnan úgyszólván csak globális felfogáshoz nyílnak ablakok: szintaktikai, szemantikai-pragmatikai irányú vizsgálatuk lehetőségei jelennek meg egyszerre.
A könyv írásai az ikon, a nyelvi jel és a szimbólum (a nem természetes jelek a kommunikációban) viszonyát vizsgálják az alkalmazott nyelvtudomány szemszögéből, a terminológiától a lexikográfián át a fordítástudományig. A kötetet egyaránt ajánljuk nyelvészeknek és nyelvtanároknak, valamint a nyelvészet iránt érdeklődő doktoranduszoknak és egyetemi hallgatóknak.
A kötet főtémája a nyelv mibenléte és működtetése. Ezek fölött áll a kommunikáló ember. A kommunikálás élettere és éltetője pedig az anyanyelvi közösség. Anyanyelvünk a nyelvközösség tagjainak anyanyelvi készségében él.
A márkákkal foglalkozó szakirodalom Magyarországon többnyire a marketing, illetve a gazdaságtudomány eszközeivel és nézőpontjából vizsgálja a márkák tulajdonságait. A márkák (pontosabban a márkanevek) ugyanakkor nyelvi jelek is: szókészletünk és mentális lexikonunk részei.
Márkanevekkel lépten-nyomon találkozunk: az utcán sétálva, okostelefonunkon böngészve vagy éppen egy vendéglőben ülve. Habár a találkozások a márkák neveivel mindennaposak, sokunkban kérdések is megfogalmazódnak velük kapcsolatban – például a Balaton-felvidék egyik legendás éttermében ülve, egy ismert pincészet hideg vörösborát kortyolgatva.
A Mihályi tájszó- és névtár múltbeli és friss gyűjtések Mihályira vonatkozó adatainak a tömegét foglalja magában. Az első tulajdonnévi adatok 1198-ból valók, az utolsó tájszó 2022-ben került a könyvbe (a különbség 824 év).