Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Misogallo - Szatírák

Paraméterek

Sorozat Eötvös Klasszikusok
Szerző Alfieri, Vittorio
Cím Misogallo – Szatírák
Kiadó Eötvös József Könyvkiadó
Kiadás éve 2019
Terjedelem 207 oldal
Formátum B/5, ragasztókötött
ISBN 978 963 9955 86 8
Ár:
2.635 Ft
2.503 Ft
Kedvezmény: 5%

A Misogallo az olasz és a világirodalom egyik legkülönlegesebb remekműve. Mérföldkő: ezzel a művel kezdődik a risorgimento, de legalábbis irodalmilag vele válik tudatossá. S mint ilyen: halhatatlan, feledhetetlen, örök érvényű, mint általában a remekművek. A Misogallo együtt a Szatírákkal a keresztény Európa erkölcstanának kódexe. Vonzó és érdeklődést keltő: párizsi, franciaországi, európai napló, amely az 1789–1798 közötti évtized napjaiban készült.

Leírás

A Misogallo az olasz és a világirodalom egyik legkülönlegesebb remekműve. Melyek a Misogallo különlegességei? Mérföldkő: ezzel a művel kezdődik a risorgimento, de legalábbis irodalmilag vele válik tudatossá. S mint ilyen: halhatatlan, feledhetetlen, ahogy a magyaroknak a Himnusz, a Szózat, a Nemzeti dal. Örök érvényű, mint általában a remekművek. A Misogallo együtt a Szatírákkal a keresztény Európa erkölcstanának kódexe. Vonzó és érdeklődést keltő: párizsi, franciaországi, európai napló, amely az 1789–1798 közötti évtized napjaiban készült. Szemtanú, fültanú, sőt résztvevő, aki írta. Nemcsak híve, belsőleg elkötelezett híve az európai felvilágosodás eszméinek – szabadság, egyenlőség, testvériség–, hanem egyik alkotója is. Örök érvényű: mondandója ma is mindenütt érvényes, ahogy megfellebbezhetetlenül és feltétel nélkül Itáliában 1798-ban.

Kiadónk Simon Gyula fordításában publikálja Magyarországon először a két művet, s ez egyben főhajtás, a tisztelet kifejezése is: éppen 150 éve, hogy a risorgimento, az olasz nép szellemi, politikai, katonai erőfeszítéseinek eredményeképpen megszületett az egységes, független Olaszország.

Eötvös Klasszikusok–sorozat 117.

Írta: Vittorio Alfieri

Fordította, az utószót és a jegyzeteket készítette: Simon Gyula

 

Az olasz drámaíró, költő és író – az olasz Settecento legnagyobb tragédiaírója –, gróf Vittorio Amadeo Alfieri (Asti, 1749. január 16. – Firenze, 1803. október 8.), előkelő családból származott, de apját már egyéves korában elvesztette. A torinói katonai akadémián tanult, majd 1767-től 1772-ig beutazta Európát. 1772-ben visszatért Torinóba, és 1775-ben Cleopatra című szomorújátékával lépett a nyilvánosság elé. 1777-től, hosszabb ideig Siénában és Firenzében tartózkodott. Itt ismerkedett meg a szép és szellemes Albany Lujza (Louise Stolberg) grófnővel, Stuart Károly Eduard angol trónkövetelő nejével, s csakhamar sírig tartó barátságot kötött vele. 1778-ban Toszkánába költözött. Dante, Machiavelli és más régebbi írók tanulmányozása köztársasági hajlamokat ébresztett föl benne, aminek munkáiban is kifejezést adott. 1785-ig tíz szomorújátékot írt. Művei az eszmék gazdagsága, a bennük megnyilvánuló meleg érzelmek és erőteljes kifejezései miatt nagy nevet szereztek neki hazájában. Stuart halála után Albany Lujza grófnővel Párizsban telepedett le. Lelkesedéssel üdvözölte a francia forradalom kitörését, a Bastille bevételét ódában énekelte meg. A következő évek eseményei azonban kiábrándították, és visszatért Firenzébe. Birtokait a konvent elkobozta, ezért halálosan meggyűlölte a franciákat; gyűlöletének a halála után 10 évvel megjelent Misogallo című munkájában megfelelő kifejezést is adott. Az olasz tragikai irodalom úttörője összesen 20 melodrámát és 6 vígjátékot írt, műveivel haza- és szabadságszeretetet keltett honfitársaiban. Mindig a magasztosért rajongott, hőseit a merev heroizmus jellemzi. Vígjátékai korántsem oly sikerültek, mint tragédiái; többnyire politikai tendenciájuk van és hiányzik belőlük a komikum. További munkái közül különösen szatírái érdemelnek említést. Utolsó éveiben teljesen elveszítette kedélyét, és a világtól elvonulva élt. Firenzében, a Santa Croce templomban temették el.

Tartalom

Alfieri és a francia forradalom (Madarász Imre)

Bibliográfiai jegyzet (Madarász Imre)

Misogallo

A szerző szándéka

Allegorikus rézkarc

Jelzés az olvasónak (epigramma)

Az első próza

   A hajdani, a mai és a majdani Itáliának

Invokáció (szonett)

A második próza

   A mű logikája

   Események

   Utószó

   Jegyzet, amely a szerző Franciaországban maradt magántulajdonára vonatkozik

   I. Dokumentum

   II. Dokumentum

   III. Dokumentum

Előszó (szonett)

I. Epigramma

I–IX. Szonett

II–III. Epigramma

X–XIV. Szonett

IV–V. Epigramma

XV–XIX. Szonett

VI. Epigramma

XX. Szonett

VII. Epigramma

Óda

XXI. Szonett

A harmadik próza

   XVI. Lajos király utolsó szavainak fordítása, amelyeket a nemzeti konvent előtt mondott 1792. december 11-én

XXII. Szonett

VIII–X. Epigramma

XXIII. Szonett

XI. Epigramma

XXIV. Szonett

XII–XIII. Epigramma

XXV–XXVI. Szonett

A negyedik próza

   Dialógus a szabad ember és a szabados között

XIV. Epigramma

XXVII–XXXV. Szonett

XV–XVI. Epigramma

XXXVI. Szonett

XVII–XIX. Epigramma

XXXVII. Szonett

XX–XXXI. Epigramma

Az ötödik próza

   Dialógus XVI. Lajos és Robespierre árnya között

XXXII–XXXVII. Epigramma

XXXVIII–XXXIX. Szonett

XXXVIII–LXI. Epigramma

XL–XLIII. Szonett

Búcsúzás (epigramma)

Zárószonett

Tartalomjegyzék

»Századunk bűnei s hibái ellen» – Alfieri Szatírái (Madarász Imre)

Szatírák

A rosszindulatú Olvasóhoz

A jóindulatú Olvasóhoz

Előhang

   A kiszolgált Szerelmi Bajnok

Első szatíra

   A királyok

Második szatíra

   A nagyok

Harmadik szatíra

   A nép

Negyedik szatíra

   Az üledék-nép

Ötödik szatíra

   A törvények

Hatodik szatíra

   A nevelés

Hetedik szatíra

   A vallásellenesség

Nyolcadik szatíra

   A szőrszálhasogatók

Kilencedik szatíra

   Az utazások

Első capitolo

Kilencedik szatíra

   Az utazások

Második capitolo

Tizedik szatíra

   A párbajok

Tizenegyedik szatíra

   Az emberbarátiság

Tizenkettedik szatíra

   A kereskedelem

Tizenharmadik szatíra

   A hitelek

Tizennegyedik szatíra

   A katonaság

Tizenötödik szatíra

   A csalások

Tizenhatodik szatíra

   Az asszonyok

A fordító utószava és jegyzetei