Építészet
Kötetünkben a legszebb és legérdekesebb példákon keresztül mutatjuk be a magyar építészetet a honfoglalástól az organikus és kortárs irányzatokig.
150 évvel ezelőtt, 1865. december 11-én avatták fel a Magyar Tudományos Akadémia palotáját, amely Pest városának kitüntetett helyén, a Duna partján, a Lánchíd pesti hídfőjének közelében épült fel. Kötetünk ennek az emblematikus épületnek fordulatokban gazdag építéstörténetét dolgozza fel.
A horvát tudós, művészetpedagógus, író az ember alkotta látnivaló nyelvtanának szabályait lenyűgöző ismeretanyagának sajátos csoportosításával, sokszor váratlan nézőpontú áttekintésével igyekszik világossá tenni olvasói számára.
Jelen kézikönyv összefogja a liturgikus művészet különböző területeit. Mivel azonban az épületek és a benne használatos tárgyak nem érthetők a Katolikus Egyház tanítása, lelkisége, szokásai és gyakorlatai nélkül, ezért szükség mutatkozott egy olyan szemléletű munkára, mely feltételezi ugyan a szakképzett művészettörténész munkáját, de emellé feltétlenül szükségesek azok a teológiai ismeretek is, melyek a Katolikus Egyház latin rítusának a specialitásához tartoznak.
Mivel minden dolog lényege a keletkezéstörténetében mutatkozik meg, amikor még nem rakódtak rá a későbbi fejlődés olykor zavaró rétegei, ezért az ilyesmi iránt érdeklődő olvasó talán kedvét leli a munkában. Az építész-tanár szerző sok évtizedes tapasztalata, hogy az építészet kezdeteinek jelenségei, a fejlődés fokozatai, az utánzások lehetőségei, az alkotás mágiája pontosan ismétlődik az építésszé válás hosszú tanulóévei alatt is.
A kiváló művészettörténész, Sir Nikolaus Pevsner átfogó építészettörténeti munkáját a világ számos nyelvére lefordították, első megjelenése után a szerző többször kibővítette, újabb és újabb országok építészetét emelve be a szövegbe...
A könyv tömören és világosan, csaknem kétszáz kép segítségével bemutatja az óegyiptomi művészeti nyelv koronkénti változásait. A kötet fő fejezeteit a nagy történeti, illetve az ezeken belül elkülöníthető művészeti korszakok adják, s a könnyebb áttekinthetőség érdekében ezeken belül, külön alfejezetekként kerülnek jellemzésre a meghatározó műfajok: az építészet, a plasztika, a kétdimenziós művészet és alkalmanként a kisművészetek.
Sulyok Miklós tematikus egységekre bontva elemzi Bodonyi Csaba építész életművét. Bemutatja a Nyíregyházán született, majd Miskolchoz mindmáig szorosan kötődő építész szakmai pályáját az 1970-es évek szigorúan konstruktív, funkcionalista szemléletétől kezdve a kétezres évek árnyaltabb, regionalista karakterű megközelítéséig.
Dénes Eszter monográfiája Dévényi Sándor életművét járja körbe többféle megközelítésből. A kötet Sulyok Miklós által írt bevezetője bemutatja a „történetek építészét”, hiszen Dévényi minden háza önálló világként folytatja az adott hely múltja által felkínált elbeszélést. A monográfiában vezérfonalként van jelen Dévényi pécsi kötődése, ami építészetét is áthatja, hiszen összetéveszthetetlen, formabontó, ötletgazdag alkotóereje a legmediterránabb magyar város sajátos hangulatából táplálkozik.
A könyv szabad tereket mutat be Európából, amelyeket ismert és kevésbé ismert tájépítészek terveztek olyan városokba, mint Kalmar és Kabelvag vagy London és Barcelona. A 2000 és 2005 között elkészült projektek közül a Topos International Review of Landscape Architecture and Urban Design folyóirat szerkesztői válogattak.
A modern architektúra születése a 20. század hajnalára datálható, így Gerlóczy Gedeon (1895–1975) szerencsés módon e szemléletváltás idején válhatott építésszé. Gerlóczy a két világháború közötti formavilág egyik meghatározó alakjaként, a modern kórháztervezés szakértőjeként jelentős életművet hagyott hátra, emellett a Magyar Képzőművészeti Főiskola építészettörténet- és városesztétika-tanáraként is tevékenykedett.
Hild József a 19. századi építészettörténet kiemelkedő alakja. A reformkorban fejlődésnek induló Pest klasszicista városképe gyakorlatilag az ő tervezőirodájának asztalán rajzolódott ki. Több mint kilencszáz olyan pest-budai építési kérvényről tudunk, amely a nevéhez köthető.
Hültl Dezső (1870–1945) építész, műegyetemi tanár alkotásai ma is meghatározzák Budapest városképét, gondoljunk csak az Erzsébet híd pesti hídfőjének két oldalán található neobarokk épületekre: a Budapesti Piarista Gimnázium és Rendház együttesre vagy a Belgrád rakpart 27. szám alatti többemeletes lakóházra. Neve napjainkban mégsem közismert, pedig az 1902–1945 között fennálló Hültl-iroda a korszak legsikeresebb építészirodái közé tartozott.
A játék kialakulása az ember fejlődésével egyidejű. Mára a játszótéri berendezések gyártása a játékkultúra magas fokára fejlődött. A balesetmentes, sikeres, egészséges környezetű játszókertek kialakításához szeretnénk segítséget nyújtani ezzel a könyvvel az önkormányzatoknak, a beruházóknak, a kertépítőknek és az üzemeltetőknek.
Aligha van olyan magyar építész, aki Kós Károlyhoz hasonló mértékben élte volna meg, élte volna át a huszadik század viszontagságait. Az aranykor kellős közepén született, egy soha nem látott fejlődés lázában égő országban nyílt ki szeme a világra, és adatott még neki idő alkotásra az első világháború előtti boldog békeidőkben. Szolgált királynak és főhercegnek, fővárosnak és városnak, egyetemnek; de háborúk, katasztrófák, eget-földet rengető változások között is leginkább szolgálta az Embert.
A könyv a „szocialista gyárakat” mint technikai és esztétikai szempontból egyaránt értékes építészeti alkotásokat állítja a középpontba. Elmélyed a gyárépületeket létrehozó szakmai közösségek munkáját meghatározó építészet-, technika- és gazdaságtörténeti folyamatokban is – s ezzel valamelyest hozzájárul ahhoz, hogy a Rákosi- és Kádár-korszakbeli iparosítás komplex társadalmi és tudományos hátterét alaposabban megérthessük.
Noha a kertkultúra számos ponton érintkezik a tudomány és a művészet olyan területeivel, mint a botanika, az agrár- és orvostudomány vagy az építészet és a művészettörténet, mindeddig nem született olyan munka, mely a magyar reneszánsz kertművészetet átfogóan feldolgozta volna.
Meinig Arthur a 19. század utolsó évtizedeinek és a 20. század elejének termékeny építésze, aki szülőföldjéről és tanulmányainak helyszínéről, Szászországból érkezett Bécsbe, ahol a színház- és palotaépületeiről híres építészpáros, Fellner és Helmer irodájába került. Az ő egyik főúri megbízásuk, a budapesti Károlyi-Csekonics-palota révén érkezett Budapestre, ahol letelepedett és a következő két évtizedben a magyar arisztokrácia legkedveltebb tervezőművésze lett.