Képzőművészet
Az esszé-tanulmány a clown-művészönarckép felbukkanásáról, előfordulásairól, jelentésváltozatairól szól az irodalom, a képzőművészet, a film, továbbá a zene kiemelkedő és jellemző alkotásainak vizsgálatával. A kiindulási pont Watteu Gilles-je, ám az előképeket még régebbi korszakokban, Shakespeare bohócai és a commedia dell arte világában kereste a szerző. A modern bohócok a 19. század harmincas éveiben kezdtek megjelenni, az udvari bolond helyét ekkortól vette át lassanként a clown.
A könyv bemutatja a faszobrászmesterség alapvető fogásait, eszközeit, anyagait, vagyis az érdeklődő megtudhatja belőle, hogy mit, mivel, hogyan lehet és hogyan érdemes faragni.
Az invenció kifejezése köré írt elméleti diskurzus a görög mitológiából ismert múzsák leleményétől ível a filozófiatörténetben kijelölhető „feltalálásokon” át a nyelvi ősperformatívumok kérdéséig, valamint a szubjektum belső világában (a psychében) kitapogatható újító vágyaktól a társadalmi képzelőerőben született újításokig. A kötetben kibomló filozófiai-művészeti narratíva az invenció problémáját egyszerre tudja filológiailag alaposan és pontosan körbejárni, a művészeti képzelőerőt mozgósítva pedig kiszélesíteni az értelmezési mezőket.
A hagyományos művészettörténeti szemlélet horizontális karakterű. A művészettörténész vizsgálódásának középpontjában nem maga a műalkotás, hanem a történelmi korszakhoz kapcsolódó stíluskorszak áll. Egy-egy általános probléma, egy-egy általános jellemvonás. A műalkotások pedig alátámasztják, demonstrálják ezeket a jellemvonásokat. Magáról a műről, az eredményről kevés szó esik. Sipos Endre könyve a vertikális műelemzés módszerét mutatja be. A vertikális műelemzés során nem csak a stíluskorszakokra jellemző ábrázolási sajátosságokra derül fény, hanem olyan egyéni mélylélektani mozzanatokra is, melyek eddig elrejtőztek a felületesen szemlélődő tekintetek elől. A vertikális műelemzés módszertanának bemutatása mellett a kötet 137 képzőművészeti alkotást, valamint azok elemzését is tartalmazza.
Ez a kötet nem szokványos görög művészettörténet. Jóllehet szerzője is kronologikus rendben haladva és illusztrációk segítségével ad áttekintést az ókori görög művészet főbb korszakairól, a legújabb tudományos eredményekből kiindulva tömören összefoglalja mindazt, amit több évtizedes saját kutatásai alapján érdemesnek tart elmondani a görög művészet lényegéről, mindvégig hangsúlyozva annak társadalom- és vallástörténeti összefüggéseit.
A középkori művészet nagyon távol van tőlünk, mert egy visszavonhatatlanul elsüllyedt kultúra szerves része. Mégis csodáljuk a jegyében fogant műalkotásokat, melyek arra kényszerítik a szemlélőt, hogy bizonyos fokig alkalmazkodjék sajátos ábrázolás- és szemléletmódjukhoz.
A művészeti anatómia alkalmazott tudomány, a művészetet szolgálja. A könyv elsősorban a művészi ábrázolás számára szükséges anatómiai ismereteket közvetíti.
Ez a könyv azoknak a fiataloknak íródott, akik szeretnének megismerkedni a magyar festészet a XIX. század közepétől a XX. század közepéig ívelő időszakának jeles művészegyéniségeivel és kiemelkedő alkotásaival.
A monotípia különleges technika, amely egyaránt hordozza a nyomtatott grafika, illetve a festészeti technika sajátosságait, és jól mutatja a kettő közötti szoros kapcsolatot. A monotípia technika egy kissé mostohagyermeke a képzőművészetnek, elsősorban iskolai és játszóházi foglalkozások kedvelt technikája, hiszen egyszerű eszközökkel is kivitelezhető.
A szerző a világ műkereskedelmének elmúlt háromszáz évén át vezető útra hívja az olvasót, hogy bemutassa egy adott kor éppen legdrágább műalkotásait. Harminchét árverési rekordot, harminchat tételt – egy kép ugyanis kétszer is a legdrágább lett –, harmincnégy festményt, egy grafikát, egy szobrot, tizennyolc alkotót, valamint néhány magánüzlet során született csúcsárat hozó adásvételt és azok főszereplőit vonultatja fel a kötet oldalain.
Új és még újabb anyagokkal lepik meg a gyártók a művészeket. Új technikák ezek, amelyeket meg kell ismertetni az amatőr és profi művészekkel. A szakmát most kezdőket is bőség fogadja a művészellátó üzletekben. Nehéz tájékozódni – a polcokon sorakozó anyagok az olcsóbb, kommersz és a drága, profi kategóriák termékei, amelynek erényeire föl kell hívni az alkotók figyelmét. Ezt a hiánypótló könyvet ajánljuk minden profi és amatőr művésznek, akik igényes alkotásaihoz az anyagok ismerete nélkülözhetetlen.
A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja 1968-ban jött létre, amikor – a gazdasági reformok egyik lépéseként – az ország sorsáról döntő párt- és állami szervek úgy döntöttek, hogy a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti-, Irodalmi- és Zenei Alapját összevonják, pénzzel való ellátásukat pedig a Képzőművészeti Alapra bízzák...
A horvát tudós, művészetpedagógus, író az ember alkotta látnivaló nyelvtanának szabályait lenyűgöző ismeretanyagának sajátos csoportosításával, sokszor váratlan nézőpontú áttekintésével igyekszik világossá tenni olvasói számára.
A kötet alapvetően esztétikai szempontból közelíti meg a művészetelméleti kérdéseket, de a téma jellegéből adódóan számos határterületet is érint: egyaránt ajánlhatjuk a szenvedélyfilozófiák, a drámaelmélet, a retorika, a művészetpszichológia és a befogadáselmélet iránt érdeklődők figyelmébe.
Cornelius Hebing ebben az átfogó munkájában részletesen bemutatja az aranyozás és a bronzozás technikáit az eltérő alapanyagokra figyelemmel. Összefoglalja az aranyozás kialakulásának történetét, majd a különböző aranyozási technikákat járja körbe a szerszámok és segédanyagok bemutatásától kezdve, a munkafolyamatok részletes taglalásáig.
Jelen kézikönyv összefogja a liturgikus művészet különböző területeit. Mivel azonban az épületek és a benne használatos tárgyak nem érthetők a Katolikus Egyház tanítása, lelkisége, szokásai és gyakorlatai nélkül, ezért szükség mutatkozott egy olyan szemléletű munkára, mely feltételezi ugyan a szakképzett művészettörténész munkáját, de emellé feltétlenül szükségesek azok a teológiai ismeretek is, melyek a Katolikus Egyház latin rítusának a specialitásához tartoznak.
1921. január 16-án a budapesti Szabadság téren több tízezer ember jelenlétében felavatták az irredenta szoborcsoportot. A könyv nem csak a négy égtáj szobrát, a két világháború közötti magyar művészeti élet szervezeteit és működését mutatja be, hanem Kisfaludi Strobl Zsigmond, Pásztor János, Sidló Ferenc és Szentgyörgyi István élet- és művészi pályáját, valamint jelentős alkotásaikat is.
Barlangfestményekkel indul és Leonardo repülő emberének modelljével zárul ez a fantasztikus könyv, melyben alkotások készítésén keresztül ismerkedhetnek meg a különböző művészettörténeti korok legjellemzőbb sajátosságaival a 6-14 éves gyerekek. A kötet Beke Mari művészetpedagógus 77 magyar népi játék című könyvének folytatása.
A könyv tömören és világosan, csaknem kétszáz kép segítségével bemutatja az óegyiptomi művészeti nyelv koronkénti változásait. A kötet fő fejezeteit a nagy történeti, illetve az ezeken belül elkülöníthető művészeti korszakok adják, s a könnyebb áttekinthetőség érdekében ezeken belül, külön alfejezetekként kerülnek jellemzésre a meghatározó műfajok: az építészet, a plasztika, a kétdimenziós művészet és alkalmanként a kisművészetek.
Az emberi alakot vagy tárgyakat burkoló, lefedő textíliákat, lepleket, függönyöket drapériának nevezik a képzőművészetben. Az első pillantásra kaotikusan kavargó redők létrejöttének törvényszerűségei vannak, amelyek ismerete nélkül nehezen képzelhető el rajzban történő ábrázolásuk.
Csók István (1865–1961) azon festőink közé tartozott, akik a képalkotás mellett kiváló írói tehetséggel is bírtak. Emlékiratai nem csupán a századfordulós magyar művészélet egyik legfőbb forrása, hanem irodalmi értékkel bíró írásmű is.