Színház- és filmművészet
Az első összegző és áttekintő magyar filmtörténet – lexikon formában. Összesen 516 szócikkben 269 magyar rendező valamennyi filmtípust képviselő alkotását 15 szócikkíró ismerteti. A kézikönyv a filmeket bemutatásuk időrendjében, a korszak hazai és nemzetközi trendjei, valamint a politikai hatások kontextusában vizsgálja.
Galántai Csaba színháztörténész e hiánypótló munkában a magyar színháztörténet méltatlanul elfeledett alakját mutatja be. Márkus László (1881–1948) a huszadik század első felének nagyformátumú művészegyénisége: kritikus, művészeti szakíró, drámaíró, díszlet- és jelmeztervező, filmrendező, színházi rendező, színigazgató és főiskolai tanár.
A kötet a kortárs ifjúsági lengyel drámairodalom legjavát tartalmazza. A drámák nyelvileg és műfajilag is igen változatosak, épp ezért nemcsak a gyerekek, hanem felnőttek számára is izgalmas olvasmányok lehetnek. Reméljük, hogy drámapedagógiai, színházi nevelési projektek is megszülethetnek e művek szövegeire – értő dramaturg, rendező, animátor és animációs szakember, színházi nevelési szakember keze alatt.
Nincs tünékenyebb műalkotás a színházi előadásnál. Ez a levegőbe készült mintázat, ez a térbe és időbe írt folyamat mégis sok embert képes fölkapni, elsodorni. Egy este magasba emelhet, de földhöz is csaphat. Ha rossz az előadás, hatványozottabban érzünk minden földi bűnt, melyet ember ember ellen elkövetni képes.
A színháztörténet modernitást lezáró műve, amely a színházat még Isten-kérdésnek fogja fel, minden bizonnyal Samuel Beckett Godot-ra várva című drámája, amely A játszma vége tökéletessé csiszolt metafizikai sakkjátékszínházban teljesedik be. A drámairodalom Beckett után szakít ugyan a több évezredes metafizikai genealógiával, de nem a színház; több olyan alkotót ismerünk ugyanis – Jeles András, Silviu Purcãrete, Romeo Castellucci –, akik a theatrum theologicum bűvkörében alkotnak: számukra a színházi előadás a létezés kozmikus kérdéseinek a közösségi rítusa.
Hogyan lesz az abonyi melósok gyerekéből, egy szakmunkástanulóból vezető budapesti színész, országos hírű színházi előadások és tévésorozatok főszereplője? Milyen utakon és útvesztőkön kell keresztülvergődni ahhoz, hogy valaki azt csinálja, amit csinálni akar? Érzékeny és bizalmas beszélgetés életről, színészetről.
Karinthy Márton 1973-tól Békéscsabán, Pécsett, a Gorsiumi Nyári Játékokon, a Thália Színházban, a Játékszínben, a Népszínházban és a Reflektor Színpadon, valamint a Magyar Televízióban rendezett, majd 1982-ben társigazgatóként megalapította a Hököm Színpadot, a színházak államosítása utáni első magyar magánszínházat, mely 1988-tól Karinthy Színházként működik, évtizedek óta Buda egyetlen állandó kőszínházaként. Könyvünk bepillantást enged az igazgató-rendező életébe, megismerjük sikereit és kudarcait, a színház iránti szenvedélyes elkötelezettségét. Bemutatja rendezői pályájának állomásait, színpadi és televíziós rendezéseinek kulisszatitkait és korabeli kritikai fogadtatását.
A kötet Nagy Attila színművész, rendező önéletrajzi és színház-esztétikai írásainak, nyilatkozatainak, személyes vallomásainak szerkesztett gyűjteménye. Nagy Attila részt vett az 1956-os forradalomban, amelyet követően előbb halálra, majd – enyhítésként – 12 évi fegyházbüntetésre ítélték, ahonnan 1961-ben szabadult.
A tanulmánykötet szerzői a magyar filmkultúra tudományos szempontú újraértelmezésére vállalkoznak. Ez a szakmai munka egyszerre teremt párbeszédet a hazai és nemzetközi filmkutatás között, ugyanakkor átalakítja a magyar filmes kánont is, hiszen új szempontok szerint választja ki az elemzésre méltó, izgalmas filmeket, illetve új kérdések felől ad jelentést ezeknek.
Németh Antal (1903–1968) a magyar színháztörténet egyik legmostohább időszakában, 1935 és 1944 között igazgatta a „nemzet színházát”. A korábban némaságra kárhoztatott Németh Antalt Kávási Klára könyve szólaltatja meg levelezésének, rendezői hitvallásának, elméleti munkáinak legizgalmasabb szövegeiből válogatva.
Ismerkedni az operákkal – ebben akar segíteni ez a könyv a kezdő operalátogatóknak, a zenével ismerkedő fiataloknak. Egy-egy kis történetben – ha úgy tetszik, mesében, ha úgy tetszik, elbeszélésben – idézi fel az operairodalom huszonkilenc legnépszerűbb remekét, ezek cselekményét.
Kósa Ferenc a filmkészítőknek ahhoz a nemzedékéhez tartozik, amely a hatvanas években kezdte el pályáját, s tehetsége és elhivatottsága révén meghatározó szerepet játszott a magyar filmművészet korabeli megújításában. Könyvünk arra vállalkozik, hogy elemzések, visszaemlékezések, dokumentumok és interjúk révén bemutassa a rendező pályájának sajátosságait s felidézze annak főbb állomásait. (DVD-melléklettel)
Tóth János (1930–2019) életműve rendkívül gazdag és sokszínű. Operatőrként nemcsak egész estés játék-, hanem rövid- és animációs filmek is fűződnek a nevéhez, a saját rendezésében és fényképezésében készült etűdök pedig eredeti látásmódjukkal és stílusukkal önálló fejezetet alkotnak a magyar film történetében.
Léner Péter rendező, a József Attila Színház volt igazgatója három pályaképet rajzol meg a XX. század második felének magyar színháztörténetéből: Egri István, Marton Endre és Kazimir Károly életét és munkásságát foglalja össze és menti meg a méltatlan feledéstől.
E születésnapi kötetben megjelent a Sára Sándor tiszteletére rendezett konferencia anyaga, továbbá a szinte kivétel nélkül erre az alkalomra készült írások mellett egy csokorra való köszöntő, laudáció is. A kötetet teljes filmográfia és válogatott bibliográfia zárja, valamint 50 perces DVD-melléklet, mely a Magyar Művészeti Akadémia megrendelésére készített Sára-portréfilmet tartalmazza.
A könyv először vezeti be szisztematikusan a posztszemiotika és a szemiográfia fogalmát és elemezési módszerét.
Ablonczy László színháztörténész 1978–1990 között a Film Színház Muzsika munkatársa, majd a Magyar Fórum strasbourgi tudósítója volt. 1989–1995 között a Tiszatáj szerkesztőjeként dolgozott. 1991–1999 között a Nemzeti Színház igazgatója volt. Számos könyvben foglalkozott a Nemzeti múltjával, jelenévével, feladataival.
A társadalomtudományok területén bekövetkezett „fordulatok” között a téri vagy topográfiai fordulat ösztönző hatást gyakorolt a kultúratudományokra és a színháztudományra is. A fordulat ezeken a területeken módszertani és fogalmi változásokat eredményezett. A jelen kötetben szereplő tanulmányok – egyebek mellett – a színházi/színpadi tér elméleti kérdéseivel, a statikus és dinamikus terek történeti és kortárs sajátosságaival foglalkoznak.
Hogyan is lehetne beszélni Sára Sándorról, aki ízig-vérig vizuális művész volt? Képekkel, képekben! Életét és művészetét az igazság keresésének és feltárásának igénye, valamint a mindenkori alávetettek iránti szolidaritás vezérelte. Az életmű legfontosabb pontjait összefogó reprezentatív album méltó emléket kíván állítani a sokoldalú – rendező, operatőr, fotós, tévéigazgató – művésznek.