Táncművészet
Czank Lívia egy évadot élt a Magyar Nemzeti Balett együttesével az Operaházban. Könyve bepillantást enged a táncosok mindennapjaiba, sikereikbe és kudarcaikba, valamint őszintén mesélnek szerepálmokról, karrierről és magánéletről is. A művészekkel, a balettmesterekkel és az alkotókkal folytatott beszélgetései azelőtt ismeretlen mélységeiben mutatja be a balett zárt világát.
Minden művészeti ágnak, így a koreográfia művészetének is megvan a maga mesterségbeli tudása, ami tanulható és tanítható. Meg lehet tanulni az ecsetkezelést a festészetben, vagy a hangszerelést a komponálásban, így meg lehet tanulni a koreográfiai alkotások bizonyos szabályait is. Meg lehet ismerkedni azzal a közeggel, melyben alkotunk, azokkal az eszközökkel, amiket az alkotás során felhasználunk, valamint ezek használatának bizonyos törvényszerűségeivel. Ezeknek az ismereteknek a birtokában lehet koreográfiákat készíteni.
Pesovár Ernő a magyar tánckultúra ránk maradt korabeli dokumentumait gyűjti egybe. A könyvet Nagy Zoltán művészettörténész tánctörténeti ábrázolásainkat 52 gyönyörű képpel bemutató válogatása és értelmezése teszi teljessé.
Az utóbbi másfél évtized szakmai, módszertani eredménye a táncoktatásban a konstruktív néptánc-pedagógia, amely keretében a gyermek (a fiatal, a felnőtt) az eddigi életvitele során felhalmozódott – mozdulatsorokban és mozdulatgyökökben keletkezett – mozgásdeficiteket pótolja. Ebből a szempontból mindegy, hogy az életkori szakaszok melyikében járnak a tanulni vágyók, mert ezeket az alapokat mindenképpen el kell sajátítani. Csupán a pedagógiai módszertan teszi elkülöníthetővé a különböző eljárásokat az eltérő életkori tényezők mentális, fizikai és lelki motiválásához.
A kiadvány az amatőr és a hivatásos színpadi táncművészet bármelyik táncműfajában koreografáló kollégák érdeklődésére számíthat, tartalmai jól adaptálhatóak a tánc minden egyes műfajában. A táncművészet felsőfokú képzésében részt vevő hallgatók is hasznosan forgathatják a könyvet, hiszen akár táncművészként, akár pedagógusként is kerülhetnek olyan helyzetbe, ahol az elvégzett munka összegzését egy koreográfia jelenti. Hasznos olvasmány lehet az alapfokú és a középfokú művészetoktatás mestereinek és növendékeinek is, hiszen kiindulási alapja lehet jövőbeli hivatásuknak, speciális érdeklődésüknek. Mindezeken túl az általános, az emberi műveltséggel kapcsolatos tartalmai alapján a laikus közönség is érdeklődéssel forgathatja a könyvet.
A magyar tánctörténet legendás pillanata volt, amikor 1979-ben a Magyar Állami Balettintézet végzős osztálya úgy döntött: együtt maradnak és társulatot alapítanak. Ügyüknek megnyerték Markó Ivánt, aki búcsút mondott Maurice Béjart világhírű együttesének, Győrbe jött, a fiatalok élére állt és alkotótársával, Gombár Judittal számos sikerdarabot készített.
A Kincses Felvidék című műsorával a Magyar Állami Népi Együttes a magyarországi hivatásos együttesek között először foglalja össze a Felvidék etnikailag sokszínű tánc- és zenekultúráját. Kiindulásként azon tájegységek anyagából merítettünk, ahol Bartók népzenekutatói munkássága is elindult (Gömör, Zoborvidék, Felső-Garam mente stb.), ám az igazi szándék nem egy leltár bemutatása volt, hanem inkább Bartók Kárpát-medence-koncepciójának érzékeltetése.
Jean-Georges Noverre elsőként értelmezte a balettet a színházművészet sajátos műfajaként. Elméleti főműve, a Levelek mégsem csupán páratlan kordokumentum, hanem a XXI. században is változatlanul érvényes művészeti kérdések tárháza.
Ez az első olyan magyar nyelvű munka, amely a teljességre törekszik a néptánc didaktikai kérdései tekintetében, elméleti-fogalmi igényességgel, gyakorlati tapasztalatokkal. Antal László könyve a néptánckutatás és a néptáncoktatás eddigi tapasztalatait, az általános pedagógia eredményeit ötvözi.
A művészeti és pedagógiai munkában, a hagyomány ápolásában részt vállalók nagy többsége számára sajnos még ma is hozzáférhetetlenek a kinetogrammal közölt táncok, illetve csak közvetve ismerhetik meg ezeket, mivel a táncjelírás olvasása még nem terjedt el szélesebb körben. Kötetünk a néptánckedvelők nagy táborának kíván útmutatást adni a jelírással megjelent táncok olvasásához…
Kik a nemzetközi kortárs táncélet kulcsfigurái? Honnan indultak, mi inspirálja őket, milyen újabb irányokban haladnak, és melyek a legjelentősebb műveik? Minderre választ ad, ráadásul az adatok és tények mögötti összefüggésekre is rávilágít ez a különleges tánckalauz.
A gyermektánc-antológia ’82 műsorából (Nagy István: Bodrogközi gyermekjátékok; Tímár Sándor: Tardonai karikázó; Szabadi Mihály: Szőlőtaposó).
Ez a kötet arra tesz kísérletet, hogy bevezesse olvasóját a színpadi tánc közelmúltjának történetébe, amelynek során megszülettek a 20. század legfontosabb táncra vonatkozó kérdésfeltevései és egymással jobbára élesen szemben álló művészi válaszai.
Tamara Karszavina visszaemlékezései nem csupán tánc-, hanem kultúrtörténeti szempontból is páratlan értéket képviselnek, hiszen egy mára tökéletesen elsüllyedt világról adnak érzékletes és átfogó képet.
A könyv bevezetést ad a táncos írásbeliség rendszerébe, megismerteti az olvasót a Lábán-kinetográfiával. A Kárpát-medence eredeti néptáncainak, elsősorban a magyar néptáncok mozdulatvilágát egyre mélyebben és részletesebben megismerve haladhat végig az érdeklődő a lejegyző rendszer módszerein és lehetőségein.
Novák Ferenc (közismert nevén: Tata) a magyar táncművészet kimagasló, legendás alakja, évtizedeken keresztül – napjainkban is – meghatározó személyisége. A kötettel Tata 85. születésnapján szeretnénk tisztelegni hatalmas életműve előtt, ennek egy kevésbé ismert területét állítva a reflektorfénybe: Tata elméleti (verbális) megnyilatkozásait.
A pozsonyi születésű Lábán Rudolf a 20. század európai táncművészetének egyik legnagyobb alakja volt.
A kötet a hazai színpadi táncművészképzés 1833 és 1958 közötti intézménytörténetét tekinti át. A kezdő időpont a táncos képzés állami szerepvállalásának első eseményéhez, a Magyar Tudományos Akadémia színházi pályázatához köthető. A záró dátum nem általános cezúra, de a bemutatott intézmények történetében azonosítható szakaszhatár.
Tánctörténeti források páratlan gazdagságát kínálja ez a szöveggyűjtemény, mert a kötet a színpadi tánc legjelentősebb személyiségeinek olyan megnyilatkozásait fogja egybe, amelyek zöme még soha nem jelent meg magyarul.
A népviselet színpadra alkalmazásának és a néptánccsoportok színpadi öltöztetésének elméleti és módszertani kérdései.