Theatron Könyvek

Kötetünk annak az „állapotnak” az elemzésére vállalkozik, amelyben a modern színháztudomány egyik legmeghatározóbb diszciplínája, a színházszemiotika kényszerül „önkritikára”. Középpontjában napjaink egyik legsokoldalúbb teatrológusának, Erika Fischer-Lichtének a munkássága áll.

Ez a könyv az elmúlt évek meghatározó hazai előadásaival foglalkozik. Olyan befogadói magatartás körvonalazására vállalkozik, amely tényleges élményként tudja megszólaltatni a közvélemény szerint botrányosnak, undorítónak, illetve unalmasnak tartott, ám a mindmáig meghatározó realista hagyománnyal érdemben és következetesen vitatkozó rendezéseket.

Lenkei Júlia könyve elsőként foglalja össze a magyar mozgásművészet hőskorának, a klasszikus magyar avantgárd korszakában induló mozdulatművészeti iskoláknak a történetét, valamint függelékben közli az egyik legendás mozdulatművész, táncpedagógus, Hirschberg Erzsébet még kiadatlan önéletrajzi írását.

Bárdos Artúr 1882. április 2-án Budapesten született. Jogot végzett, újságíróként kezdte pályáját. 1908-tól Berlinben Max Reinhardt asszisztense, majd Hamburgban és Lipcsében rendező és dramaturg volt...

A kötet azt vizsgálja, hogyan és miként jelennek meg a kortárs nyugati kultúra – és ezen belül főleg a brit és a magyar – egyes elemei teátrális cselekvéseken keresztül a színpadon és a színpadon kívül.

Miért a rendezés vált a 20. századi színház(tudomány) történetének fő kategóriájává, s hogyan alakítja alkotók és befogadók színházi tapasztalatát? Milyen mértékben feltételezi egymást alkotás és befogadás a színház mint autonóm művészeti ág esetében, az ember kultúrateremtő tevékenységének részeként?

A Thália árnyék(á)ban című értekezés témája a posztmodernizmus, illetve a dráma és a színház közötti kapcsolat, szűkebben a dramatikus és teátrális posztmodernség legfontosabb jellegzetességei.

A könyv a feminista és női színházi csoportok, illetve performanszok huszadik századi történetével, periodizációjával és elméleti kérdéseivel foglalkozik.