Népzene, néptánc
A Virágos sorozat első két füzete 1952-ben, ill. 1957-ben jelent meg, Bárdos Lajos szerkesztésében; majd a sorozat kiváló szakemberek – mint Rajeczky Benjamin, Deák Bárdos György, Mathia Károly és mások – közreműködésével másfél évtizeden belül 10 kötetesre bővült.
Napjainkban, amikor megszűnt a hagyományok átadásának az a módja melyet családi tradíciók, közösségi normák és ízlés szabályoztak, már nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett népművészetről. Mégis azt tapasztaljuk, hogy nem csökken az érdeklődés iránta.
Kötetünk a hagyományos citerajáték tanulásához kíván segítséget nyújtani az első lépésektől a haladó szintig. A zenei anyag válogatásakor nem csak az adott technikai szintet tartottuk szem előtt, hanem igyekeztünk különböző dallamváltozatokat is bemutatni.
A Széchenyi-díjas Sárosi Bálint kézikönyve a népzenének arról a részéről szól, amelyről Kodály és Bartók generációjától nem kaptunk részletes összefoglalást. Olvasmányos közérthetőséggel, ugyanakkor tudományos igénnyel mutatja be a nép zenészeit és hagyományos zenéjét.
A kiadvány a népzenei ismereteknek az ének-zene tanításba való integrálását segíti elő. Bemutatja a magyar népi hangszereket, a hangszeres együtteseket, a népzenei dialektusokat. Kitér a táncházi mozgalomra, és bemutatja, hogyan készíthetünk házilag egyszerűbb hangszereket. A könyvet példatár és egy 65 szemelvényből álló hangzó CD-melléklet egészíti ki.
A hegedűjáték sok évszázados fejlődés után ma hihetetlen magaslatra emelkedett. Ez a fejlettség nem csak abban nyilvánul meg, hogy ma sokkal nagyobb feladatokat kell megoldania a hegedűsöknek, mint valaha, hanem abban is, hogy a ma hegedűseinek hangképzésben is jóval többet kell nyújtania, mint régen...
Az album válogatás Kiss Ferenc színpadi táncelőadások koreográfiáihoz írott zenéiből, valamint az 1992-es Sevillai Világkiállításon felállított Magyar Pavilon programzenéjét tartalmazza. Miért kapta A Héttorony hangjai címet? A legenda szerint a Héttoronyba bejutott ember magával vihet bármilyen kincset, s ez szerencsét hoz neki egész életén keresztül. Azonban ha éjfélig nem hagyja el a Héttornyot, bezárva marad addig, míg egy másik ember be nem jut, s ki nem szabadítja.
Napjainkban, amikor megszűnt a hagyományok átadásának az a módja melyet családi tradíciók, közösségi normák és ízlés szabályoztak, már nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett népművészetről. Mégis azt tapasztaljuk, hogy nem csökken az érdeklődés iránta.
Minden művészeti ágnak, így a koreográfia művészetének is megvan a maga mesterségbeli tudása, ami tanulható és tanítható. Meg lehet tanulni az ecsetkezelést a festészetben, vagy a hangszerelést a komponálásban, így meg lehet tanulni a koreográfiai alkotások bizonyos szabályait is. Meg lehet ismerkedni azzal a közeggel, melyben alkotunk, azokkal az eszközökkel, amiket az alkotás során felhasználunk, valamint ezek használatának bizonyos törvényszerűségeivel. Ezeknek az ismereteknek a birtokában lehet koreográfiákat készíteni.
A magyar népzene és világzene történetét feldolgozó, átfogó első olyan könyv, amely egyszerre kultúrtörténeti munka, szakkönyv és olvasmányos sztori.
A magyar népi furulyajáték alapjai című tankönyv kifejezetten azok részére készült, akik most szeretnék elkezdeni a népi furulya tanulását és több éven keresztül folytatni is kívánják. A 180 számozott kotta több mint fele a letölthető hangzó mellékleten is hallható.
A népzene megismerésének ma is egyik legfontosabb útmutatója Kodály összefoglaló tanulmánya. A tanulmány kezelését, használhatóságát nagyban növeli az 1960-as kiadás óta hozzá tartozó példatár Vargyas Lajos összeállításában.
A kötet a világon elsőként kísérli meg a Kínától Kelet-Európáig terjedő hatalmas területen élő török nyelvű népek és zenéik összehasonlító bemutatását. A magyar olvasó számára különösen fontos, hogy pontosabb képet kaphat népzenénk keleti kapcsolatairól. Számos magyar népzenei rétegről derül ki, hogy melyik török népnél található meg elszórtan vagy éppen alapvető zenei stílus formájában.
A kiadvány kilenc tanulmányt foglal magában, melyek a 2017-ben megrendezett, e kötet címével azonos elnevezésű, a Kecskeméti Népzenei Találkozó keretein belül megrendezett konferencián elhangzott előadások írott változatai.
Pesovár Ernő a magyar tánckultúra ránk maradt korabeli dokumentumait gyűjti egybe. A könyvet Nagy Zoltán művészettörténész tánctörténeti ábrázolásainkat 52 gyönyörű képpel bemutató válogatása és értelmezése teszi teljessé.
A délszláv népdalok híven tükrözik a magyarországi horvátok, szerbek és szlovének lelkivilágát. Vujicsics Tihamér ebből a gazdag forrásból merített, megtalálta és ebben a gyűjteményben közreadta a délszláv népköltészet legszebb gyöngyszemeit. Rámutat a magyarországi délszlávok és magyarok, valamint a szomszédos népek népdalainak kölcsönhatására is. A kötet egyedülálló gyűjtemény, a tragikus hirtelenséggel elhunyt (1975) Vujicsics Tihamér utolsó kiemelkedő műve. (magyar, angol és szerb nyelvű kiadvány)
Az utóbbi másfél évtized szakmai, módszertani eredménye a táncoktatásban a konstruktív néptánc-pedagógia, amely keretében a gyermek (a fiatal, a felnőtt) az eddigi életvitele során felhalmozódott – mozdulatsorokban és mozdulatgyökökben keletkezett – mozgásdeficiteket pótolja. Ebből a szempontból mindegy, hogy az életkori szakaszok melyikében járnak a tanulni vágyók, mert ezeket az alapokat mindenképpen el kell sajátítani. Csupán a pedagógiai módszertan teszi elkülöníthetővé a különböző eljárásokat az eltérő életkori tényezők mentális, fizikai és lelki motiválásához.
A könyv a Népművészet Mestere cím, a tehetséges paraszti előadók és alkotók kitüntetése történetét mutatja be.
A kötet egy olyan számítógépes kutatás eddigi eredményeit és tanulságait mutatja be, amely népzenei kultúrák kapcsolatait elemzi a számítógépes „adatbányászat” és mesterséges intelligenciakutatás módszereivel. (CD-ROM-melléklettel)