Szóhagyomány–sorozat

A kötet tanulmányaiban a klasszikus epikus szájhagyományra vonatkozó elemzések mellett a kortárs folklór jelenségei is sorra kerülnek: az angyalok óvó-elhárító tevékenységét alátámasztó, az interneten és a könyvesboltok polcain egyaránt nagy népszerűségnek örvendő elbeszélések variálódásáról és előképeiről éppen úgy képet kaphatunk, mint az eltűnő stopposról, a szőnyegbe tekert és elveszített halott nagymamáról...

„Mindig arra igyekeztem rámutatni, hogy a varázsmesék [...] egy egységes rendszer részei, és egyetlen kompozíciós séma szerint épülnek fel. Következésképpen nem is igen beszélhetünk különálló mesetípusok keletkezéstörténetéről, sokkal inkább a varázsmesék hagyományrendszerének történetiségéről. A varázsmese történeti gyökerei című munkámat is ennek a kérdésnek szenteltem.”

A kötet célja, hogy ne mozaikszerű, hanem koherens kép alakulhasson ki az olvasóban Görög Veronika fő kutatásairól: az etnikai, illetve társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek ábrázolásáról és értelmezéséről az afrikai, európai vagy csak magyar folklórban.

Miként működik a hiedelmek rendszere, rendszernek nevezhető-e egyáltalán? A tudós érdeklődő kutatási vágya és az élő hagyomány találkozásának lenyomatát ismerhetjük meg az interdiszciplináris szemléletű kötetből.

Ez a könyv az orosz vallásos népénekek gyűjteménye. Ez a költészet – Erdélyi Zsuzsanna szavaival élve – „a templomok árnyékában”, „paraliturgiai énekekként” született meg a nép lelkében.

Miért van az, hogy számtalan mesemotívum, mesei fordulat van jelen a régiség olyan leírt szövegeiben, amelyeket egyáltalán nem tekinthetünk meséknek? Honnan erednek és hogyan csoportosíthatóak a mesemotívumok? Mi volt a mesék közösségi, társadalmi szerepe? El tudta-e különíteni a XIX. század előtti (szóbeli) elbeszélői gyakorlat a meséket a hiedelem-elbeszélésektől vagy más formáktól?