Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Nyelvi struktúrák és az agy

Paraméterek

Szerző Bánréti Zoltán
Cím Nyelvi struktúrák és az agy
Alcím Neurolingvisztikai tanulmányok
Kiadó Corvina Kiadó
Kiadás éve 1999
Terjedelem 468 oldal
Formátum B/5, ragasztókötött
ISBN 963 13 4549 1
Ár:
3.900 Ft
3.705 Ft
Kedvezmény: 5%

A számos alapcikket tartalmazó kötetet mind elméleti, mind módszertani szempontból hasznosan forgathatják nemcsak a nyelvészek vagy pszicholingvisztikával foglalkozó szakemberek, hanem a neuropszichológia, és a kognitív tudomány iránt érdeklődők is. Bánréti bevezető tanulmányával pedig bepillantást nyerhetünk a magyar afáziakutatásba is.

Leírás

A ​modern afáziakutatás az elmúlt évtizedekben módszertanilag kidolgozottabb lett, amely nemcsak a nyelvi folyamatok részletes folyamatszintű elemzésében nyilvánul meg, hanem a nyelv neuroanatómiai hátterének feltárásában is. A modern neuropszichológia- és afáziakutatás alapjait részben Lurija fektette le funkcionális rendszerszemléletével. A nyelvi teljesítmény leromlásának pontos körülhatárolásával próbált következtetni a sérült agyterület funkciójára. Az interaktív moduláris rendszer elképzelése tükröződik afázia-tipológiájában is.

Az afáziakutatás egy külön fejezete a kétnyelvűek nyelvi és agyi károsodásainak feltérképezése. A neurolingvisztika egyik izgalmas problémája, hogy magyarázatot adjon olyan afáziatípusokra, amikor a károsodás csak az egyik nyelvet érinti, vagy az olyan differenciált afáziára, amely nyelvenként eltérő típusú károsodást eredményez – például az egyik nyelven Broca-, a másikon Wernicke-afáziát, vagy egyik nyelven globális, a másikon kondukciós afáziát (PARADIS, 1998). A klasszikus neuropszichológiai módszereket jól kiegészítik a modern elektrofiziológiai módszerek, mint például az ERPs (event-related potentials) vagy az ERFs (event-related magnetic fields), melyeknek előnyei a nagy időbeli felbontás, kényelmes kísérleti alkalmazhatóság, míg hátránya a gyenge téri felbontás. A hemodinamikai módszerek megjelenésével a nyelv agyi architektúrájának feltárása jelentősen felgyorsult. A modern funkcionális agyi képalkotó eljárások (PET, fMRI) a helyi agyi véráramlást (rCBF) érzékelik, és így térképezik fel a relatív neurális aktivitást. E módszerek előnye a nagy téri felbontás, mely igen pontos lokalizációt tesz lehetővé (jó áttekintést ad BROWN és HAGOORT, 1999). A neuropszichológiai módszerek mellett nem szabad elfeledkeznünk a klasszikus kísérleti pszicholingvisztikáról sem. A nyelvi teljesítmény vizsgálatának utólagos, ún. off-line eljárásai, mint például a mondatismétlés, mondatmegfeleltetés vagy szimplán a -feldolgozás utáni kérdésekre való válaszadás mellett egyre finomabb menetközbeni ún. on-line eljárások állnak már rendelkezésre, melyekkel a mondatmegértést folyamatában tudjuk vizsgálni. A monitoring feladatokkal (mint a hang- és szókövetési reakcióidő), a szemmozgás-regisztrációs módszerekkel, az önütemezett olvasási, illetve a lexikai döntést igénylő priming helyzetekkel az 500 ms alatti reakcióidők kerülnek előtérbe, melyekkel a nyelvi működés, illetve károsodás pontosabb körülhatárolását és a mondatmegértés és lexikai hozzáférés pontosabb modelljeit dolgozhatjuk ki (PLÉH, 1991). A nyelvfejlődés vizsgálatához nagy segítség, hogy már 8 évesnél fiatalabb gyerekek on-line mondatfeldolgozásának vizsgálatára is van módszer (TRUESWELL és munkatársai, 1999).

A Bánréti Zoltán szerkesztésében megjelent kötet cikkeiben, melyek többek között a Brain and Language és Cognitive Neuropsychology folyóiratokban jelentek meg, nem a modern funkcionális agyi képalkotó eljárásoké (PET, fMRI) a főszerep, hanem a pszicholingvisztikai kísérleteké, melyekkel a neuropszichológiai nyelvi károsodásokat, elsősorban afáziás betegek nyelvi teljesítményét elemzik. A könyv Fromkin, Caplan és Bánréti bevezető tanulmányaival kezdődik, melyek jó áttekintést adnak a neurolingvisztika- és az afáziakutatás történeti, elméleti és részben módszertani hátteréről. A további cikkeket a szerkesztő két csoportra osztotta: kapacitáselméletek és nyelvtani alapú magyarázatok. Az utóbbiak az afázia hátterében elsősorban a nyelvtan speciális károsodását helyezik előtérbe. Grodzinsky, akinek két tanulmányával is találkozhatunk a kötetben, az agrammatizmust a mondatszerkezeti fában lévő „töréssel” magyarázza. Sharpiro és Nagel szerint a prozódiára való eltérő érzékenység a Broca- és Wernicke-afáziások nyelvi teljesítményének szétválását okozza. A kapacitáselméletek az afázia és a nyelvi teljesítmények egyéni különbségeinek hátterében a munkamemória korlátozott terjedelmét tételezik fel. Kapcsolatot teremtenek a kognitív pszichológia emlékezet-kutatása és a nyelv kutatása között. JUST és CARPENTER (1992) a kapacitáselméleti megközelítés sokat kritizált alapcikkében, mely e kötetben nem szerepel, azt állítja, hogy a nagyobb munkamemóriájú személyek jobban teljesítenek on-line és off-line nyelvi feladatokban, szemben a kis kapacitásúakkal. Haarmann, Kolk, valamint Prather, Zurif és munkatársai cikkeikben az afáziát ebből a megközelítésből elemzik, különös jelentőséget tulajdonítva az időnek és a sebességnek. A cikkek módszertani szempontból is érdekesek, mert on-line reakcióidő-méréses kísérletek is bemutatásra kerülnek. Hiányossága a válogatásnak, hogy egy konnekcionista cikket sem közöl, e nézőpontból ugyanis a kétféle megközelítés szétválasztása egészében kérdéses. A konnekcionista nyelvfeldolgozás-elméletek (lásd Jeff Elman, Jay McClelland) modell szinten nem tesznek különbséget feldolgozási kapacitás és nyelvi szabályrendszer között. Azért is érdekes ez a megközelítés, mert lehetséges alternatívát adnak számos kérdés magyarázatára: nyelvi zavarokra, a lokális és globális szerkezetek viszonyára, a fejlődésre. Steven Pinkerrel együtt Ulmann és munkatársai a munkamemórián túl, az emlékezeti rendszerek és nyelv kutatásának kapcsolatát egy másik aspektusból mutatják be. E jelentős cikkben a nyelv aspektusait különböző agyi területekhez és emlékezeti rendszerekhez kötik. Parkinson-, Huntington- és Alzheimer-kórban szenvedő betegek angol szabályos és szabálytalan igék múlt idejének produkciója alapján a mentális lexikont a deklaratív memóriarendszerhez kötik, mely a temporális-parietális valamint mediális temporális agyterületeket érinti. A nyelvtani szabályokat a procedurális emlékezeti rendszerhez kapcsolják, hangsúlyozva a homloklebeny és a bazális ganglionok szerepét. Ezek lennének felelősek a szabályok készségszerű reprezentációjáért. Caramazza sokat hivatkozott cikke a lexikális hozzáférés szintjeit elemzi. Arra a kérdésre próbál válaszolni, hogy a lexikai rendszeren belül pontosan hol reprezentálódik a szintaktikai információ, és hogy ez milyen viszonyban áll a szemantikai és szóalak-reprezentációkkal. A lexikai hozzáférés kutatásának egyik módszere az agysérült személyek teljesítményének vizsgálata, valamint a priminghelyzeteken túl a „nyelvem hegyén van” jelenséggel (tip of the tongue – TOT) kapcsolatos kísérletek. A számos kísérleti eredmény összegzése alapján született Független Hálózat modell szerint a szó lexikális-szemantikai, szintaktikai és modalitásspecifikus szóalak-reprezentációit egymástól függetlenül, külön hálózatokban tároljuk.

A számos alapcikket tartalmazó kötetet mind elméleti, mind módszertani szempontból hasznosan forgathatják nemcsak a nyelvészek vagy pszicholingvisztikával foglalkozó szakemberek, hanem a neuropszichológia, és a kognitív tudomány iránt érdeklődők is. Bánréti bevezető tanulmányával pedig bepillantást nyerhetünk a magyar afáziakutatásba is.

Németh Dezső

Szerkesztette: Bánréti Zoltán