Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum

Az ismeretelmélet és az iskolai gyakorlat fejlődése, egymással karöltve, a XVII. század pedagógiai forradalmának eredményeként fogalmazta meg a modern oktatásügy megannyi időtálló axiómáját, közöttük a szemléletesség elvét és a sokoldalú szemléltetésnek, mint alapvető módszernek a fontosságát. A didaktikai elv és a nyomában lassacskán megújuló iskolai gyakorlat vízválasztó volt a következő évszázadok pedagógiájában.

Bognár Cecil mennyiségtan és természettan szakos tanár, a filozófia, az elméleti fizika és a pedagógia bölcsészdoktora, a Kisfaludy Irodalmi Társaság tagja, alapvetően tanár volt.

Demjén István a sárospataki tanítóképzőben 1955-ben szerzett oklevéllel kezdte meg gyakorlati nevelő munkáját. Neveléstörténeti kutatásai, költeményei és festményei egyaránt az ember, a táj, s a múlt megbecsülésére, a nemes, tiszta hagyományok megőrzésére, a közösség, a táj szeretetére és szolgálatának vállalására ösztönöznek, nevelnek.

Stolmár László munkájának értéke, hogy egyszerűen leírta életét. Egy olyan életet, amelynek középpontjában a pedagógia munka állt, egy olyan korszakban, amelyben a magánélet hétköznapjai, történései sorsszerűen összefonódtak a történelem kis és nagy eseményeivel.

Kovács Máté egy személyben volt pedagógus és tudós, tudományszervező és könyvtári teoretikus és nem utolsó sorban politikus. Sokoldalú és gazdag tudományos tevékenysége, bölcsessége, karizmatikus egyénisége tették a hazai könyvtár- és művelődésügy kiemelkedő személyiségévé.

A Magyar Pedagógiai Tárgyszójegyzék (MPT) célja, hogy a neveléstudományi szakirodalom tartalmi feldolgozásához és a szakirodalmi adatbázisban történő kereséséhez egységes terminológiát biztosítson.

1980 óta folynak rendszeres pszichológiatörténeti kutatások, amelyek jelentős része a hazai pszichológia múltjának feltárására irányulnak. Kezdetben állami megbízási keret, majd az OTKA révén részesültek e kutatások anyagi támogatásban. Egyes témák számára jelentős segítséget adott a Soros Alapítvány is. E kötet az elmúlt időszakban végzett és több esetben az említett támogatásokban is részesült magyar pszichológiatörténeti kutatások eredményeiből villant fel néhányat, közel sem a teljesség igényével.

Mai szemmel nézve, Répászky Tivadar most közzétett írásairól könnyen mondhatnánk, hogy azok idejemúltak és elavultak. Ha alaposan szemügyre vesszük, igen sok értéket és érdekességet szemezgethetünk belőle.

Mennyire szerették debreceni hallgatói, azt gyönyörűen elmondta sírja fölött szellemi testvére, Tankó Béla professzor. Mennyire szerették pozsonyi teológusai, arról bizonyságot tett tizenöt Luther-ruhás tanítványa, aki eleven koszorúként vette körül sírját.

A XX. században sok iskolánk, köztük a Debreceni Református Kollégium által elért nemzetközileg is elismert színvonalat a Szőnyihez hasonló tudós tanároknak köszönhetjük, olyanoknak akik két-három idegen nyelvismerettel sem hagyták el iskolájukat, hazánkat.

Amikor a Toldi Petőfi kezébe kerül, s az elragadtatás lázában lelkét küldi „forró ölelésre” a nagyszalontai másodjegyzőnek, ő is azt tudakolja: „Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?” Mi is utánanéztünk, hogy a „kiszemelt” hol, melyik iskolába járt, s ki volt a tanítója, tanára.