Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Őssejt-biológia

Paraméterek

Szerző Uher Ferenc
Cím Őssejt-biológia
Kiadó Medicina Könyvkiadó
Kiadás éve 2017
Terjedelem 188 oldal
Formátum B/5, keménytáblás
ISBN 978 963 226 621 3
Ár:
2.950 Ft

A könyv a korszerű őssejt-biológia legfontosabb eredményeit foglalja össze, kitérve az orvosbiológiai alkalmazásokra és a legígéretesebb terápiás lehetőségekre.

Leírás

Az „őssejt” (németül: Stammzelle) kifejezés 1868-ban tűnt fel először a szakirodalomban. Ernst Haeckel – a darwini evolúciós elmélet lelkes híve – nevezte el így azt a hipotetikus egysejtű organizmust, amiből a törzsfejlődés során az összes egy- és többsejtű élőlény kialakult. Egy későbbi munkájában (1877) a megtermékenyített petesejtre, a zigótára is kiterjesztette ezt a definíciót. A következő évtizedekben elsősorban a Weismann-féle csíraplazma-elmélet (August Weismann, 1885) követőinek, Theodor Boverinek (1887) és Valentin Haeckernek (1892) a munkáiban találkozunk az elnevezéssel. Ők a csíravonalat alkotó, vagyis a genetikai információt a következő nemzedéknek átadó sejteket tekintették őssejteknek. Angol nyelvterületen Edmund B. Wilson The Cell in Developrnent and Inheritance című könyve (1896) népszerűsítette ezt. Ezek nyomán terjedt el igazán a „stemcell” kifejezés, melynek értelmezése már közelít mai felfogásunkhoz.

Közben a vérképzőrendszer fejlődésének és regenerációjának kutatói között éles vita bontakozott ki a különböző vérsejttípusok eredetét illetően. A „duális modell” hívei szerint a mieloid sejtek a csontvelőben, míg a limfoid sejtek a lépben és a nyirokcsomókban keletkeznek, tehát eltérő eredetűek. Az „unitárius” teória követői szerint viszont a vörösvérsejtek, a granulociták és a nyiroksejtek közös őstől eredeztethetők. Ezt a feltételezett közös őst sokféle névvel (haemoblaszt, haemocitoblaszt stb. – Pappenheim és Ferrata, 1911) illették, mígnem a századforduló után – elsősorban Alexander Maximow (1909) és Ernst Neumann (1912) munkái nyomán – általánossá vált a vérképző őssejt elnevezés. Létezésüket James Edgar Tillnek és Ernest Armstrong McCullochnak, a Torontói Egyetem kutatóinak sikerült kísérletileg is igazolni (1963–64). Ma is használt definíciójuk később született meg; Lajtha Lászlótól, a Paterson Institute for Cancer Research (Manchester) igazgatójától származik (1979). Szerinte az őssejtek olyan klonogén sejtek, amelyek – legalábbis populációs szinten – önfenntartásra és egy vagy több differenciálódott sejttípus, illetve sejtfejlődési sor létrehozására képesek. Érdekes, hogy a megtermékenyített petesejt e szerint a definíció szerint nem őssejt, noha valamennyi szöveti sejt belőle eredeztethető. Az ugyancsak Manchesterben dolgozó Raymond Schofield (1978) pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az őssejtek csak megfelelő mikrokörnyezetben, más szóval niche-ben létezhetnek. Maga az őssejt – és szűkebb környezete, a niche – olyan strukturális és funkcionális egységet alkot, amelyben az őssejt sorsa és működése részben saját genetikai programjától, részben a niche-ből érkező jelzések összességétől függ. Ebben a könyvben a fenti alapokból kiindulva létrejött – és azóta rengeteget fejlődött – korszerű őssejt-biológia legfontosabb eredményeit kívánom röviden összefoglalni, kitérve az orvosbiológiai alkalmazásokra és a legígéretesebb terápiás lehetőségekre.
 

Tartalom

Előszó helyett
1. Pluripotens őssejtek
1.1. Embrionális őssejtek
1.2. A pluripotencia genetikai alapjai
1.3. Primordiális csírasejtek
1.4. Indukált pluripotens őssejtek
1.5. A pluripotens őssejtek irányított differenciáltatása
1.6. Betegségmodellek
2. Szöveti őssejtek
2.1. A szöveti őssejtek általános jellemzői
2.2. A bőr homeosztázisa és regenerációja
2.3. Őssejtek a bélhámban
2.4. A vérképzés
2.5. Mezenchimális őssejtek
2.6. A vázizom szatellitsejtjei
2.7. Neurális őssejtek
2.8. Egyéb szöveti őssejtek
2.9. Őssejt – transzdifferenciáció
3. Az őssejtek élettana
3.1. Önszerveződés – organoidok
3.2. Anyagcsere
3.3. Öregedés
3.4. Daganatképződés – tumorőssejtek
4. Az őssejtek orvosi alkalmazásának lehetőségei és korlátai
4.1. Őssejt-transzplantáció
4.2. Regeneratív orvoslás
4.3. Szövetmérnökség – „tissue engineering”
Függelék I. Növekedési és differenciálódási faktorok
Függelék II. A könyvben szereplő ős- és elődsejtek
Tárgymutató