Felsőoktatási tankönyvek
Az elmúlt két évtizedben világszerte sok és gyorsan kibontakozó, néha váratlan változás következett be a felsőoktatási rendszerekben. Európában a legmarkánsabb történés az európai felsőoktatási térség létrehozása, az ún. Bologna-reform volt.
A párkapcsolat, gyermekvállalás, gyermeknevelés témájával kapcsolatos könyveket mindig aktuálisnak tekinthetjük, hiszen a generációk örök körforgásában az egyik biztosnak vélt tényező a család. Könyvünkben erőforrásként tekintünk a családra, amelyben a családtagok nemcsak egymás (és saját maguk) boldogságáért, hanem egymás (és saját maguk) boldogulásáért is felelősek.
A kézikönyvet, amelyet a neveléstudomány és a pedagógusképzés jeles képviselői írtak, egyaránt haszonnal forgathatják az ismereteiket bővíteni kívánó gyakorló pedagógusok, doktoranduszhallgatók, valamint a mesterség alapjaival ismerkedő pedagógusjelöltek.
Hrubos Ildikó a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen végzett 1965-ben, ahova – a KSH-t és a Buváti-t útbaejtve már négy év múlva vissza is érkezett, hogy tanársegéd legyen, majd azután ehhez az intézményhez mindvégig hűséges maradjon, 1997-ben professzorságot nyerve.
A tudásgazdaság a gazdaság fejlődésének az a szakasza, amikor az iskolázottság, a kutatás és az innováció válik meghatározó hajtóerővé. Globális iskolázottsági és kutatási, innovációs verseny alakul ki, amelynek meghatározó szereplője és színtere a felsőoktatás. Magyarország mind az innovációs, mind a felsőoktatási iskolázottsági versenyben leszakadóban van. Ez a könyv ennek az okait elemzi, alapvetően a politikai gazdaságtan szemüvegén keresztül.
A kézikönyv öt fejezetre tagolva tárgyal olyan pedagógiai és módszertani kérdéseket, amelyekkel a felsőoktatásban tanító kollégák maguk is nap mint nap szembesülhetnek munkájuk során.
Történelmi korszakok jönnek és mennek, de mindig voltak szülők és gyermekek. A gyermekkorral kapcsolatos felfogások ismerete ma fontos részét képezi a történettudománynak és pedagógiának.
A harmónia dicsérete című művészetelméleti konferenciánk – mely az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Rajz-Művészettörténeti Tanszéke által 2019. november 13–14-én került megrendezésre a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában – és ennek tanulmánykötete jelen világunkban ismét létjogosultságot biztosít egy ma már háttérbe került, komplex fogalomnak és minőségnek, a harmóniának.
A könyv a pedagógia rendszerét, más tudományokkal való kapcsolatát és a pedagógia tematizált tudományterületeit járja be. A kommunikatív szemlélet jegyében a pedagógiai folyamat didaktikai, oktatáselméleti és az oktatás gyakorlati kérdéseit, metodológiáját végigjárva kísérel meg összefoglaló rendszerezést adni.
A kötet olyan feladatok sorát mutatja be, amelyek tantárgyaktól függetlenül alkalmasak lehetnek az egyes kulcskompetenciák, kompetencia- és képességterületek fejlesztésére. A feladatokat egymásra épülő rendszerben, a tanulók éppen aktuális képességszintjéhez igazodva, megfelelő gyakorisággal célszerű alkalmazni.
A Pető-módszer, a konduktív nevelés, a konduktív pedagógia fogalmak történeti fejlődést is mutathatnak, de egymás szinonimájaként is használják ezeket. A konduktív nevelést a neveléstudomány egyik ágaként gyakorlatközeli, praxisában élő humán tudományként definiáljuk. A petői megközelítés legkarakteresebb sajátossága a holisztikus látásmód, mely elvűséget, egészlegességet, komplex látásmódot jelent világról, emberről, gyakorlatról.
A konstruktív életvezetés pedagógiájának koncepciója egy olyan iskolamodell megalapozására irányul, amely a személyiségfejlesztés szempontjából kiemelkedő hatékonyságúnak ígérkezik. Ennek az iskolamodellnek a funkcionális elemei minden strukturális átalakítás nélkül beépíthetők az iskolarendszer személyiségfejlesztést megalapozó fokozataiba, tehát az általános iskola mellett a középiskolai intézmények működési folyamatába, sőt az óvodai és a családi nevelés megoldásmódjaiba is.
A szerző a korai kétnyelvű fejlesztést támogató pedagóguskompetenciákkal és pedagógusképzéssel foglalkozik. Munkájában – nemzetközi és hazai kutatásokra támaszkodva – evidenciának tekinti a kora gyermekkorban kezdett idegennyelv-tanulás hatékonyságát, a pedagógusok meghatározó szerepét a tanulási-tanítási folyamat sikerében. Ugyanakkor a kétnyelvű programokban részt vevő pedagógusok és pedagógusjelöltek kompetenciái, nézetei, motivációik, szükségleteik és feladataik a kevéssé kutatott területek közé tartoznak, lényegében feltáratlanok.
A kvalitatív kutatások alapvető kézikönyvének fordítását tartja a kezében az olvasó, mely Anselm Strauss és Juliet Corbin tudományos bestsellerének harmadik, gyökeresen átdolgozott kiadása alapján készült. A kötet mélyreható gyakorlati tanácsokat és technikai útmutatásokat nyújt a gyakorló kutatók adatgyűjtéséhez.
Ez a könyv egyfajta „bédekker”, a lelki egészségvédelemre épülő iskolai szervezetfejlesztés útját mutatja be. Ez az út göröngyös, buktatói vannak, hol lassítani szükséges, hol meg kell állni, hol gyorsítani lehet a lépteket, hol vissza kell fordulni és új útvonalat keresni. Ennek ellenére az úton érdemes végig menni, mert a lelki egészségvédelem elsajátításának mindenki csak nyertese lehet.
A digitális forradalom következtében az írás- és az olvasáskészség jelentősen felértékelődött, az információfeldolgozás azonban más stratégiák mentén történik a jelen kommunikációs térben, mint évtizedekkel ezelőtt. Az emberi agy – jelen ismereteink szerint – kevésbé gyorsan változik, a tanítási és tanulási szokásaink viszont nagy mértékben átalakultak. Egy dolog azonban állandó maradt: olvasni csak olvasva lehet megtanulni, írni pedig csak írva.
A kötet a magyar neveléstudomány és a filozófia kölcsönviszonyát mutatja be a 19. század elejétől a 20. század második feléig. A tanulmányok egy része szélesebb történeti kontextusba helyezi e kérdést, elsősorban a német pedagógiai és filozófiai gondolkodáshoz fűződő gazdag kapcsolatok kerülnek bemutatásra.
A hazai pedagógiatörténet kiváló szakembere könyvének középpontjába a hazai egyetemi neveléstudomány kialakulását, fejlődését és intézményesülését állítja.
A szerző útitársként nemcsak az iskolák és a pedagógia szűkebben értelmezett világába invitálja olvasóit, hanem olyan helyekre is, ahol a beszélgetés az oktatáspolitikáról, az iskolavezetésről, az oktatástechnológiáról, az oktatási javakkal történő nemzetközi kereskedelemről vagy az oktatáskutatás értelméről és módszereiről folyik.
A gyűjteményes jegyzet a matematikatanulás, -tanítás nem könnyű folyamatához kíván didaktikailag összeszedett, elméletileg és gyakorlatilag hasznosítható „forgácsokat” nyújtani. Az összeállítás mind a tanító szakos főiskolai hallgatók, mind a már gyakorló matematikatanárok, tanítók számára nyújthat hasznos ötleteket.